Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-05-13 / 19. szám
146. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917. dékünkben élt. S amint óhajtjuk, hogy a jövő olvasson minket, hasonlóképen kell olvasnunk nekünk is a múlt munkáit, főleg pedig a Bibliát. A betű az örökkévaló lélek öltözete. Fr. Naumann után. Embereket kérünk! Egyházunkra nagy feladatok elvégzése vár a jelenben, de úgy tetszik, hogy a háború befejezése után a feladatok sokkal nehezebbek lesznek. A feladatokkal szemben sokan azt az álláspontot foglalják el, hogy szép szabálytervezetet dolgoznak ki s várják, hogy minden rendben lesz. Csak kevesen vannak olyanok, akik tudják, hogy az egyház minden tevékenysége légióként azzal esik, vagy áll, hogy találkoznak-e élő emberi lelkek, akik hajlandók a munkát vállalni és azt végezni is tudják. Igen szép, ha elismerjük, hogy szükség van vasárnapi iskolákra, ifjúsági keresztyén egyesületekre, hadigondozásra, de mit ér a jóakaratunk, ha tovább nem megyünk?! Krisztus nem állt meg elméleti meggondolásoknál, ha látta, hogy valahol segítségre van szükség, hanem munkálkodott ő maga és munkába állított másokat is. Egyházkerületi közgyűlésünk legutóbb elhatározta, hogy a hadirokkantak, árvák, özvegyek gondozása ügyében bizottságokat szervez; püspök urunk már össze is hívta az előkészítő értekezletet és az értekezleten erősen kidomborodott az az igazság, hogy szolgálatkész emberek nélkül minden igyekezet csak igyekezet csak igyekezet marad. Emberek kellenek, akik Krisztus iskolájába jártak és járnak, akik ennélfogva tudják, hogy csak az méltó a keresztyén névre, aki meghallja a nyomor, a szenvedés, a bánat szavát és lelki kényszer hajtja, hogy segítsen, felemeljen, vigasztaljon. Embereket kérünk, akik Isten szive szerint való pásztorok, akik törődnek juhaikkal, mert tudják, hogy minden emberi lélek drága, drágább, mint e világ összes szépsége, kincse, akik tehát semmivel nem gondolnak, csakhogy a rájuk bízottakat elvégezzék. Értsük meg a keresztyénség most már csaknem kétezer esztendős tanítását: az embereket nevelni nem szabályzatra hivatkozással, nem is tanítással, hanem szeretettel lehet a legjobban. Gyülekezetünk lelkészeinek elől kell járniok a lélekmentés, a nemzetnevelés munkájában, nem azért, mert kötelességük — ha csak azért teszik, teher lesz rájuk nézve — hanem mert a Krisztus szerelme szorongatja őket, mert megtanulták a Mestertől, hogy csak az él igazán emberhez méltó életet, aki hajlandó az Ő nyomdokain járni, aki kész félreértést, meggyanusítást eltűrni, kész még a keresztet is felvenni. Vajha seregestől támadnának köztünk az ilyen lelkületű emberek! Vajha Isten, az aratás Ura, csodálatosan felelne a kiáltó szükségre és küldene aratókat! Az aratni való sok, a munkás kevés. De Istennél nincs lehetetlenség. Embereket kérünk! m. Dr. Thury Etele. 1861—1917. Széles körben ismeretes volt ez a név s bizonyára sokakat fájdalmasan érintett e név hordozójának hirtelen és váratlan elhunyta. Amiként megdöbbentett és TÁRCA. Vallás és erkölcs. (Folytatás.) XVI. A vallás tehát az erkölcsi önérték eleven feltüntetésével érezteti az emberrel Istentől való távolságának fájdalmas tényét, de Isten szeretetével visszavezeti a tusakodó embert a sóvárgott magaslatok felé. Megaláz, hogy megtisztulva felemeljen. A porba sújt, hogy meglássuk porlétünket, felfelé emeli szemünket, hogy megmutassa nékünk isteni méltóságunkat, királyságunkat. Amott az erkölcsi szempont dominált, mely a szentség feltüntetésével elválaszt Istentől. Itt a vallásos szempont, mely a szeretetben egyesít vele. Amott erőtlenségünket ismertük fel az erkölccsel szemben, itt erőt fedeztünk fel magunkban az erkölcsi cél megvalósítására. Ezzel a megújult lelkülettel tehát a vallás sajátos erővé válik az erkölcsi eszméknek realizálására. „A vallásos érzelem azoknál, akik azt átélik, új energia forrást alkot, az életnek absolut megnövekedését. Mikor a létért való küzdelemben minden remény elveszett, mikor a külső világ elhagy bennünket, a vallásos érzelem megifjítja és átalakítja a mi belső életünket, mely már komor pusztasággá változott. Ha azt akarjuk, hogy a „vallásos“ szónak pontos értelme legyen, ez alatt a szellemnek azt az új régióját kell értenünk, melyben az emotio diadalmaskodik és lelkesedéssel fogadtatja el velünk azt, amivel szemben a szoros értelemben vett morál nem tud mást, csak fejét lehajtani és tehetetlenségét beismerni.“1 Az erkölcs erősnek tartja az embert, ezért olyan célokat tűz ki elé, melyeknek elérése határtalan erőfeszítést igényel. A vallás számol a tényekkel és a tényleg gyenge embert erőkkel, fegyverekkel övezi fel az elkeseredett élet-halál harcra. Amaz adja a magas célt az idealiter erős, de valóságban gyenge embernek, emez az erőt a cél elérésére. Az erkölcsre való képesség folytán erősek vagyunk a
