Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-05-13 / 19. szám
19. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 147. oldal. készületlenül talált minket is, akik vele naponként érintkeztünk. Mert bár tudtuk, hogy sok ideje nincs hátra, de nem sejtettük, hogy a kór romboló hatása alatt ily hamar üsszeroppan hatalmas fizikuma. Sejtelmünk sem volt róla, hogy végzetes betegsége — az érelmeszesedés — ily gyorsan véget vet munkás életének. Munka, munkásság: ez volt dr. Thury életének a legsajátabb vonása. Neki a munka élvezet és gyönyörüségiJBaga az-éleLvolh-Nagy munkaszeretete és munkabirása több oldalról- is_ igénybevolt véve, de sohäsehf'" amita Jközügy rábízott. Mégis egy munkatéren foglalkozott legszívesebben s ahol maradandó emléket áhított magának: aXörtán£lmiJmtatáfr4fu^R^Birálói gyakran^ szigorúak, sőt nem egy esetben -kiméletlenek voltak iránta s nem csekély érdeméül tudandó be, hogy a fap?fi7.ta1t.-kpmány«£g npm_szegte kedvét, de mintegy-, még fáradhatatlanabb kutatásra ösztönözte. Volke iogos alapja az ellene intézett támadásoknak vagy sem ? Azt most nem vitatjuk: annyi azonban bizonyos, hogy a hazai és külföldi levéltárakban folytatott búvárkodásai nem egv, addig elzárt forrását nyitották meg egyháztörténetirásunknak , Sok oly adatot hozott elő a poros aktákból, amik magyar református egyházunk történetének nem *egy homályos pontjáLvilágították meg. Búvárkodásai révén félig a múltban élt, de azért a jelen élettel való kapcsolatot sohasem veszítette el. Ettől megóvta józan, praktikus gondolkodása. Szerető, gondos családfő és jó gazda volt. Mint ember jóindulatú, bizodalmas, szerény és egyszerű, mint barát és kartárs hűséges volt. Mint tanár, tanítványainak bizalmat gerjesztő atyai barátja volt, akit szeretet és tisztelet környezett. Dr. Thury Etele ároni családból származott. Zánkán, a balatonparti kis faluban, Zalamegyében született 1861 október 14-én. Itt a Jds Jalusi papiakban élte le boldpg gyermekkorát és itt serdült fel ifjúvá, a nagytudású és áldott kedélyű apja vezetése mellett — miként a bátyja is, Thury Károly kapolyi lelkész -- magán utón végezvén hat gimnáziális osztályt. A családi nevelés hatása meg is látszott egész életén keresztül. Itt fejlődött ki benne a munkakedv és munkaszeretet, az erős faj- és vallásszeretet, mely később történeti kutatásra késztette. De a családi légkör fejtette ki azon Tnfajdonságait is, amik oly vonzóvá tették: a hivalkodástól ment egyszerűségét, bizalmát és jóindulatát az emberek iránt, a barátok iránt az őszinte és önzetlen baráti érzelmét és az erős családias érzékét. A VII. osztályt végezte először nyilvános iskolában, Pápán, ahol a theologiát is hallgatta. Ebben az időben a VII. és Vinr osztályt, mint „bölcsészeti“ szakot, az akadémiához számították s a theologián kivüj még fennállott a jogakadémia, valamint a Jamtóképzo. is. A különböző szakok hallgatói az ifjúsági képzőtársulatban keltek egymással nemes versenyre. A szülei házból alig, hogy kilépett ifjú Thury Etele az otthon kifejlett tulajdonságainál fogva hamarosan élénk részt vett a képzőtársulati munkában. S mint theologus pedig életcélul tűzte maga elé a magyar protestáns egyháztörténelem felderítését. A theologiai tanfolyamot 1882-ben végezte s előbb az akkori szokás szerint 3 évre akadémikus rektornak menCki az ácsi fényes gyülekezetbe. Rektorkodása befejeztével atyja mellett Zánkán, majd pedig Fehérvárcsurgón segédlelkészkedett. 1886-ban az akkori igazságügyminiszter a soproni fegyházban szervezett lelkészi állásra nevezte ki. Csak másfélévet töltött ez állásban, mert a csurgóiak nem tudták feledni egykori segédlelkészüket s lelkipásztoruk elhalálozása után hazahozták Sopronból. Itt alapított családot is, 1888-ban nőül vevén Beregszászi Gusztáv oldi (Baranya célok kitűzésében, a vallásra való képességnél fogva erősek leszünk azok realizálására is. Az erkölcs a magasabb törekvések összesége, a vallás ehhez minden erőnek és minden kedvnek a forrása, mely forrásnak nem-tudatos eredete az isteni mindenhatóságban vész el. Azt a ható erőt, ami a vallásos lélekben működik, a vallástalan morál nem ismeri. A vallás olyan erővel áll személyes összeköttetésben, mely feltétlenül a jóra irányul s ez összeköttetés olyan érzelmi elemeket visz az öntudatba, melyek a jóra irányított akaratot villanyozzák, megerősítik és megszilárdítják. S ezek az érzelmi elemek nem futólagosak, hanem állandó lelkiállapotból folynak és világnézetből buzognak elő. Ez a lelkűiét kész szembeszállani a félreértésekkel, az üldözésekkel, a kínzásokkal is. Törhetetlenül szilárd és kíméletlenül következetes lelkűiét ez, heroikus lelkűiét, mely szent szeretetből fakad. A vallás tehát az akarat ható erejének a növelése is. Ezt a megnövekedést Gourd az „áldozat“ szóval fejezi ki. Erre csak a vallás képes. A morál okoskodása megáll előtte tehetetlenül, a vallásos szenvedély hozzálendíti az akaratot. Olyan itt a vallás, mint a katona hazaszeretete. Ragadja előre az embert minden veszedelmen át az önfeláldozásig. Ezért a vallás mindig a leghatalmasabb erő volt és lesz az emberiség történetében; az volt és az lesz az egyén életében is. Csak korunk vallásos áramlataira kell tekintenünk, melyek különösen a legnagyobb erkölcsi veszélyeknek kitett ifjúság körében valóságos csodákat művelnek. Ezer és ezer példa igazolja, hogy a vallás az erkölcsi értékekért intenzív küzdelemre képes személyiségekké emeli fel a bűnök posványában fetrengő ifjakat, mesterlegényeket és egyetemi polgárokat. Mi tehát a vallás és erkölcs egymáshoz való viszonya ezen a ponton? „A vallás a léleknek az a nekilendülése, mely az élet forrásaira hajolva vissza, transcendens ideált alkot magának és hogy ezt elérhesse, természetfeletti erőket szív fel magába. Lényege élettípusok és azok realizálására képes energiák teremtése. Arról lehet felismerni, hogy a kötelességtől halad a
