Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-29 / 17. szám
17. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 133. oldal. jobb érzésének tudható be csupán, hogy e nehéz viszonyok mellett mégis hallgatagon tűr és szenved. Elhatározta a Lelkészegyesület, hogy a reformáció 400-ados évfordulójának megünneplése alkalmából a testvéri közösség kifejezésének dokumentálására a tanító-egyesülettel közös gyűlést fog tartani. Elnöki megnyitó után Szabó S. Zsigmond bajkai lelkész üdvözölte Patay Károly esperest abból az alkalomból, hogy a királyi kegy folytán magas kitüntetésben részesült. Patay esperes köszönettel adózott a lelkésztestvérek szeretetének spontán kifejezéséért, amit nem várt, nem keresett, ép úgy, mint nem várta, nem kereste a kitüntetést sem. Birtha József üdvözölte még az esperest és adott örömének kifejezést afelett, hogy a Lelkészegyesület módot talált keresett arra, hogy a kitüntetett esperest impozáns módon tisztelje meg. Tárgyaltatott még a lelkészgyámolda és leíkészegyesületi pénztár számadása s ezzel karöltve Varannay Sándor pénztáros lemondása. Varannay Sándor pénztáros lemondását elfogadták, helyébe Molnár Gyula garamszentgyörgyi lelkészt választották meg. Ellenőr lett Szabó Zsigmond sárói-, felügyelőbizottsági tag Juhász Pál nagysallói lelkész. Élénk eszmecserét váltott ki Birtha József lévai lelkész azon indítványa, hogy a lelkész!, tanítói és egyházmegyei gyámolda, illetve pénztár pénzeiből, bevonva a lelkészek és tanítók valamint a hivek, mint részvényesek, részvénytársaság alapíttassék. Az egyesület a felette fontos indítványt mérlegelés tárgyává teszi s mihelyt a háborús idők elmúlnak, újból napirendre tűzi. IRODALOM. Debreczeni Lelkészi Tár. XIII. kötet. II. A felvetett kérdésekre én minden elismerésem mellett sem adhatok valami különös magasztaló választ; mert anélkül, hogy a részletes bírálatra vállalkoznám; a legfontosabb résznél, a theologiai értesítőnél nagy hibát látok. Azt a nagy hibát, hogy az egyes részletek irói nem az egész olvasóközönségre néznek, lélekben munkájuk összeállítása közben, hanem csak egy kis részre: — a tudományokkal állandóan foglalkozókra (s ebben a hibában, ha nem egyenlő mértékben is, mindnyájan benne vagyunk), — s talán ebből kifolyólag nem adják azt, amit címeikben igéinek, — csak adnak belőle valamit, a legtöbbre pedig csak utalnak. — így munkájuk jó részben csak könyvjegyzék jellegű. Pedig alapos theologiai értesítőre igazán nagy szükségünk volna, hogy a theologiáról való kiszakadás után, ne szakadna meg a lelkipásztor összeköttetése a theologiai tudományokkal, hanem könnyű móddal tudomást szerezhetne ezeknek állandó változásairól. De hát ehhez kérem nem könyvjegyzék kell, — a mi a fontos és értékes ismertetések közé szőve zavarja, nehézkessé teszi az olvasást s a más nyelveket csak kis részében beszélő papság kedvét elvegye — az elolvasástól: — hanem a könyvek tartalmának rövid ismertetése oly módon, hogy a lényeg könnyen érthető módon legyen feltüntetve. Merthát az emberek többségének az a tulajdonsága, hogy ami nehezére esik, amihez fáradtsággal juthat; — attól húzódozik. moral megnyitja a szemeket egy ragyogó horizont felé s meglátja velünk az örök isteni világtervet. Mit jelent a vallás a morálnak ? Láttuk, hogy a morálban fő az érzület, viszont megállapítottuk azt is, hogy a vallás elsősorban lelkűiét, érzület, emotionalis lelkiállapot. Milyen érzület szükséges a morálhoz és milyen a vallásos érzület? Hogy az erkölcsi értékek realizálhatók legyenek, ahhoz az egyénnek bizonyos lelki dispositioi kivántatnak meg, a szándéknak, a ragaszkodásnak, a vágynak az az érzete, mely az erkölcsi értékek megvalósítására irányul, melynek tartalma az erkölcsi világ szeretete. S a vallás akkor, amikor az erkölcsi értékek megvalósítására képesítő erővel emotionalis viszonyba lép és e viszonyulásból kifolyólag az ember egész lelki világát a szellemi élet gazdagsága felé fordítja, mikor a ragaszkodásnak legmagasabb érzelmével, az imádással a szellemi világot megszemélyesítő Istennel állandó szeretetközösséget tart fenn, akkor az erkölcsi értékek realizálásához olyan érzületet ad, mely a legintenzivebb, a A theologiai értesítő pedig nemcsak ezen tudományokkal rendszeresen foglalkozóknak van szánva, — úgy gondolom, hanem azt célozza, hogy a gyakorló legmagasabbra szárnyalóbb: szenvedélyes, rajongó törekvést a tökéletesedés felé. „Egy embernek az érzülete nem más, mint érdeklődéseinek és egyéb érzelmi és akarati dispositioinak az összege.“1 Fontos tehát, hogy mi áll az egyén érdeklődésének a központjában, mire irányul a figyelem. Ezt pedig első sorban érzelmi dispositioink szabják meg, mert ezek irányítják az érdeklődést és biyonyos gondolatkört oly éles megvilágításba juttathatnak és olyan ékesen feldíszíthetnek, hogy a többiek széjjel foszlanak, elhalványulnak mellette. Az uralkodó érzelem távol tartja azokat a képzeteket, melyek ellenkeznek vele, az irányával egyezőket pedig szinte dédelgető szeretettel öleli keblére. S a vallásos egyén akkor, mikor érdeklődését az örökkévalóra és az absolutra irányítja, mikor ebben a hangulatban és szemlélődésben a szellemi világban való élés fenséges érzelmét éli át, melyben távol űzetnek tudatától a tisztátalan és alantas képzetek, akkor nemcsak eltolja akarata elől az álértékek világát, hanem értékeléseihez is magasabb
