Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-22 / 16. szám
16. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 125. oldal. A vita anyagát tekintve, elég bőséges és a vitázók pro et kontra súlyos érveket állítanak egymással szembe, mely nyilván azt mutatja, hogy a kérdés igen mélyreható és egyházunkat gyökerén találja. Két főszempont dominál az egész vitában, melyhez fűződik a többi többé-kevésbbé lényeges szempont. Az egyik a dogmatikai, összekapcsolva népünk konzervativizmusával, a másik a higiénikus. Mind a két tábornak elszánt harcosai vannak s a fegyverek összemérése azt sejteti, hogy mindegyik erős állást foglalt el. Bár szerény nézetem szerint a közös kehely használata nem rejt magában akkora veszedelmet, mint amekkorát annak ellenségei feltüntetnek, mégsem hagyhatjuk szó nélkül, sem lekicsinyelni, sem mellette észrevétlenül elhaladni nem szabad, mert a feladat megoldást vár. A mai korban mindenről statisztikát készítenek és abból hámozzák ki az igazságot, de ennél a kérdésnél még a statisztika nem szerepel, pedig igazán érdemes volna számszerűleg kimutatni, hogy a közös kehely használata folytán a mi református népünk mennyivel nyavalyásabb más felekezet népénél ? Ez volna az egyetlen döntő argumentum, mely egyszerre véget vetne a vitának. Az általánosságban való beszélgetés nem oldja meg soha a kérdést, noha a konzervatív tábor is tudatában van annak, hogy fertőzés könnyen történhetik és ha van rá mód, hogy elkerüljük, miért ne kerülnénk el? Hogy az ember modernizálódott, Ízlése finomult, azt bizonyítani nem szükséges. Valamire való családban minden tagnak külön ivó edénye van, idegennek pedig múlhatatlanul külön pohárral szolgálnak. Népünk konzervativizmusa, a hagyományokhoz való ra gaszkodása csak addig tart, mig az újítás jóságáról úgy látjuk, hogy azok a megállapítások, melyeket a vallás és erkölcs egymáshoz való viszonyára vonatkozólag lehozhatunk, ezeken a címeken foglalhatók össze: mit jelent a moral a vallásnak és megfordítva, mit jelent a vallás a morálra nézve? Mit jelent a moral a vallásnak? A legelső, ami a vallásról szóló fejtegetéseinkben szemünkbe ötlött, az, hogy a moral a vallásnak megelőzője. Sokan harcolnak azért a felfogásért, hogy a vallás képezi alapját a morálnak s a moral tulajdonképen a vallásból nő ki. Ezzel szemben mi határozottan rámutattunk arra — a vallásról szóló egész vizsgálódásunk azon alapult — hogy a vallás nem tekinthető a moral kiinduló pontjának, mert a vallás megelőző kulturéletet tételez fel, még ha primitiv, sötét, a névre nem méltó szellemi állapotot kell is értenünk ez alatt. Logikailag nem is lehet ez máskép. Az értékek s ezek között az erkölcsi érték is, szellemünk apriori sajátjai, hatásuk alatt áll a kulturélet s az erkölcsi magatartás már akkor is, mikor még távol vagyunk a vallástól, mely psychologiailag épen az értémeggyőzve nincs, amint azonban meggyőződött annak helyességéről, habozás nélkül elfogadja. Azon dogmatikai merev álláspontot, mely a közös pohár mellett száll síkra, sem az evangéliumok, sem Pál apostol nem igazolják. A lényeg: a bor = Krisztus vére, igyatok ebből mindnyájan. Ezen fordul meg minden. De hogyan vihető ez keresztül, hogy az Ur parancsolatának és a higiénia követelményének is elég tétessék? Ámbár, mint említőm, én nem látom, hogy a közös pohár használata olyan rettentő ragályt terjesztő volna, mégis úgy vélem, számolni kell a kor igényeivel, a finomult Ízlés kívánalmaival s legfőképen azzal, hogy éppen a ragálytól való félelem miatt, senki az Ur vérét meg ne vesse. „Igyatok ebből mindnyájan!“ Hogyan? Sokféle terv merült fel, köztünk nem egy olyan is, mely komolyan nem vehető, például: borral kell sütni a kenyeret, akkor a bor bent van a testben, azaz a kenyérben, tehát azt külön kiszolgáltatni felesleges. De, hogy teljesül a parancs: „Igyatok 1“ És hova tűnik el az úrvacsora két szin alatti kiszolgáltatásának kötelező ténye ? Könnyebb volna a kehelykérdés megoldása, ha az urvacsoraosztás külön választatnék az istenitisztelettől. E felett elmélkedni azonban a liturgiái bizottság feladata. Némelyek elegendőnek vélnék, ha a kelyheket a mostani kerek alakjuktól eltérően legalább tiz szegletüre készítenék, amidőn folytonos fordítás mellett 10 egymásután következő más-más helyen innék s akkor öblítés alá kerülne. Legtöbb hive van s ezek közé tartoznak az indítványtevők is, annak, hogy sok kehely használtassák s azkek hatásának kitett gyakorlati életérdekből születik meg, természetesen az értékek fokának megfelelő öltözetben. Igaz, hogy a vallást létrehozó immanens szellemi erőt is, mely az értékvilággal egybeesik, apriorinak tarthatjuk, de felismerése, azaz a vallás folyamatának a megindulása, az értékeknek megelőző ismerését s a kulturéletben szerzett bizonyos tapasztalatokat tételez fel. Hogy történetileg és psychologiailag sok esetben valószínűtlennek látszik ez a felfogás, annak oka egyrészt a kulturélet ébredezésének a kultúra ideális fogalmával való összekeverése's kulturélet néven csak ez utóbbinak elismerése, másrészről pedig az, hogy a megelőzés sokszor nem tudatos s vallás és erkölcs már kezdettől fogva vegyítve vannak a nevelés, a környezet, a traditio behatása folytán. Az is bizonyos, hogy a vallás vissza is hat a morálra s ha a morál kezdetleges, akkor ez a visszahatás domborodik ki főképen, ami a szemlélő eiőtt azt a látszatot kelti, hogy a vallás teremti meg az azelőtt még csirájában sem jelentkező morált. A vallástörténet szerint az istenek kezdetben természeti erőkés nem erkölcsiek,
