Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-22 / 16. szám

126. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917. után ismételt használat előtt alapos tisztításnak vettes­sék alá. Ez a nézet a legelfogadhatóbbnak látszik, csak az a hibája, hogy nagyon költséges, mert a leg­kisebb gyülekezetnek is kellene 25—30 kelyhet be­szerezni, melyek számára sem megfelelő hely nincs templomainkban, sem az öblítésre nem vagyunk be­rendezkedve és ha berendezkednénk is, a hely szent­sége nem tűrné a mosogatás nem épen ízléses látvá­nyosságát. De tegyük fel, hogy ezen is sikerülne segí­teni, még mindig ott lebeghet a kétség, hátha nem volt alapos a tisztítás? Esszerint a cél csak félig-med­­dig volna elérve. Legradikálisabb megoldás az volna, ha az arany poharak helyett valami olcsó anyagból készíttetnék ke­hely, melynek űrtartalma csak akkora lenne, ami egy ember számára kell, ezt azután egyszeri használat után végleg ki lehetne venni a forgalomból és megsemmi­síteni. Ilyen kelyhet 1000 darabonként lehetne besze­rezni ; ez felelne meg a higiénia követelményeinek és dogmatikai szempontból se lehetne ellene kifogást emelni. Gy. IRODALOM. Debreczeni Lelkészi Tár. Szerkesztik: Lencz Géza dr. és Varga Zsigmond dr. XIII. kötet. 1916. Debreczen. Hegedűs és Sándor könyvkiadóhivatala (202 X 468 X 59 1 = összesen 729 1.) Ára kötve 16 K. Minden vállalatnak kettős célja van: az egyik önző, a másik közös érdekek felé irányul. Az önző cél az, hogy a vállalkozás anyagi hasznot hajtson a vállalko­zónak ; a közös cél, hogy munkálkodásával másoknak az örökélet hite is fizikai jellegű. De az ilyen vallás mögött is az illető népek primitiv erkölcsi felfogása húzódik meg, ha olyan tehetetlenül is, mint a ma szü­letett gyermek. Az ember kezdetbe^ külső erők ellen védekezett, az életről szerzett tapasztalatai is ilyen természetűek. Moralitása így a legdurvább önzés for­májában nyilvánult. A vallásos szükséglet pedig ebből kifolyólag, mint önző, testi, fizikai félelem jelentkezett s ennek megfelelő pótlékot keresett. A primitiv vallá­sok ezért vannak átszőve mithikus babonával, önzés­sel, anyagisággal; olyanok, mint a moralitás maga. Az ember még nem emelkedett fel arra a fokra, ame­lyen a szellemi világ felismerésére alkalmassá válha­tott volna. De a másik oldal, a moralitásra való vissza­hatás annál feltűnőbb, a vallás az erkölcsre annál jóté­konyabb hatást gyakorol. A respectus, az engedelmes­ség, az áldozat, a ceremóniák, a közösségben kiala­kult solidaritas, az ősök hitének tisztelete folytán a múltba és jövőbe kapcsolódás érzete előkészítő mozza­natok a morális értékek tisztább felismeréséhez. A ter­mészeti erők helyét erkölcsi erők foglalják el s a külső is hasznára legyen. Annál nagyobb aztán a létjogo­sultsága egy-egy vállalatnak, minél inkább tudja a ki­tűzött közérdeket szolgálni, minél inkább képes ki­elégíteni a hozzá fűzött várakozást. De az önző cél is annál jövedelmezőbb szokott lenni ... így van ez minden téren, de így van különösen a szellemi téren működő vállalkozásoknál. Mennél inkább képes vala­mely tudományos, irodalmi vállalkozás a közóhajt ki­elégíteni, annál több a létjogosultsága s annál bizto­sabb az anyagi jövedelmezősége s így életképessége is. Csakhogy persze ez nagyon nehéz dolog; mert mig az anyagias vállalkozásoknál a közvárakozás meglehe­tősen összpontosul az anyagi haszon elérésében; addig a szellemi várakozás majdnem annyiféle, ahány az ember. Éppen ezért a tudományos, irodalmi, általában a szellemi vállalkozáshoz, mindég kell jó adag ideáliz­mus, ami folyton a kitartásra ösztönözzön. így van ez különösen a vallással kapcsolatos e fajta törekvéseknél. Mert itt meg nemcsak a vallások sok­félesége, vagy az egy felekezet kebelében levő irány­zatok külömbözősége állít akadályokat; hanem sokszor a szegénység is, de még többször a közömbösség, sőt gyakran a fitymáló fölényesség. Ez a közömbösség az úgynevezett világi elemnél: majdnem általánosnak mondható, de a fitymáló fölé­nyesség is meglehetősen általános vonás, szégyen, de igaz, hogy különösen a más-más irányzathoz tartozó lelkészek között. Ilyen viszonylatok között igazán rászántság kell, kü­lönösen protestáns jellegű egyházi vállalkozás indítá­sához s folytatásához, annál is inkább, mivel az ilyen vállalkozás nem is mindég közóhaj kielégítését célozza; sőt gyakran a közóhaj hiánya mellett is lelki szükség­letté akarja tenni munkálkodásának eredményeit: tehát szemlélet helyét az akarat erőfeszítése. Amint növeked­nek az ember céljai, úgy növekednek istenei is, melyek akkor lesznek erkölcsiekké, mikor az embernek már erkölcsi problémái vannak, mikor tudatosan küzd er­kölcsi értékekért. Ekkor az örökélet reménye is erkölcsi tartalommal telik meg..A vallás fejlődése tehát az er­kölcs fejlődésével áll szoros kapcsolatban. Minél tisz­tábban állanak a tudatban az erkölcsi értékek, annál tökéletesebb a reájuk épített vallás. A keresztyén vallás épen azért áll a legmagasabb fokon, mert alapjában olyan személyiség áll, aki az erkölcsi értékek tökéletes realizálásának a benyomását keltette kortársaiban (még ellenségeiben is) és követőiben. S minthogy a vallás célja ugyanilyen tökéletes erkölcsi személyiség meg­teremtése, a keresztyénség örökéletű is, örök fejlő­désre képes. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom