Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-30 / 18. szám
142. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. 607.102, Nagyenyed 106.776 s a legnépesebb (t. i. konviktusi tagok tekintetében) Pápa csak 18.870 K-t költ konviktusra s még 2634 K-ja felesleg ? így egymás mellett milyen furcsák ezek az adatok. Vezetőinknek első sorban kell ügyelniök a „hű és bölcs szolga“ jegyeire! Stóla-ügy. Megbocsásson az egyházkerületi közgyűlés, de, mint érdekeltnek, bele kell ebbe az ügybe szólnom. Már az 1912. évi egyházkerületi jegyzőkönyv 46. pontjában olvassuk, hogy „a mezőföldi egyházmegye a temetési stólák korszerű rendezése tárgyában hozott határozatát“, mint indítványt a kerület tárgyalás végett leteszi az egyházmegyékhez. Az 1913. évi jkv. 187. p. szerint 6 egyházmegye beküldi jelentését, melynek alapján az előadó javasolja, hogy imás temetésnél lelkésznek 4, tanítónak 2 K, orácíónál lelkésznek 8, tanítónak 3, prédikációnál lelkésznek 10 K fizetendő. Ez a javaslat újból letétetik az egykázmegyékre. Az 1914. évi jkv. 248. p.-ból megtudjuk, hogy ezt a javaslatot 6 egyházmegye változatlanul, kettő drágítással fogadja el, Somogy a régit változtatni nem akarja. Erre az 1913. évi javaslat „tekintettel arra, hogy egy egyházmegye ellenében tulajdonképen nyolc egyházmegye elfogadta“, alkotmányosan, de, mint az 1915. évi jkv. 223 p.-ból látható, tévesen szabályrendeletté tétetik 1915 január 1. érvénnyel. Természetes, hogy minden lelkész, aki a határozatot olvasta, érvényre juttatta az új szabályt. Szerencséjük volt most egyszer a közmondás ellenére a bátortalanoknak. Az 1915. évi gyűlésen a tévedés reparáltatik, a szabályrendelet megsemmisíttetik „azon kijelentéssel, hogy az 1914. évi közgyűlés az ügyet a napirendről levette és így a stólákra vonatkozólag a kerület régebbi határozatai irányadók“. Ha valaki csodálkoznék azon, hogy mimódon térhet napirendre egy egyházkerület olyan javaslat fölött, amelyet ő maga tesz le két ízben is egyházmegyére, s amelyet azok egy hijjával elfogadtak, amelyet tehát az egyházmegyei tárgyalásokból megtudott már a falu népe. is: a frissiben kitört háború megfelel neki! De, hogy 1915-ben, amikor már tudott dolog volt, hogy földmives népünk a háború miatt jól értékesítheti terményeit, az egyházi hivatalnokok számára pedig a presbiteri gyűléstől az országgyűlésig kell a valószínűleg soha meg nem kapható drágasági segélyért zörgetni; amikor tapasztalaton alapult, hogy a stólaemelés zökkenés nélkül keresztül ment, ahol belekaptak, sőt, hogy a 10 K stólát sok helyütt már régen meg is szokták adni; amikor bizonyos volt mindenki előtt, hogy a háború elmúltával a stólarendezés a nyolc egyházmegye véleménye alapján megint csak szabályrendeletté fog tétetni, a jegyzőkönyvi hibát miért nem lehetett így reparálni: „ami 1914-ben a viszonyok alapján napirendről levétetett, most a viszonyok alapján a zavarok elkerülésére tekintettel végleg érvényre emeltetik“ —: ezt nem értem. K. Z. VEGYES. Gyászhirek. Lelkészi karunk egyik igen rokonszenves, szép tehetségű, már eddig is több, tiszteletbeli állással kitüntetett tagját ragadta el a halál ifj. Czike Lajos bőnyrétalapi. lelkészben. A család által kiadott gyászjelentést itt adjuk: „Alulírottak úgy a maguk, valamint az egész rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy a forrón szeretett és felejthetetlen férj, édesapa, testvér, sógor és rokon ifj. Czike Lajos bőnyrétalapi ref. lelkész, a tatai ref. egyházmegye tanácsbirája, aljegyzője és kerületi képviselője folyó évi április 21-én délelőtt 9 órakor, életének 51-ik, lelkipásztorkodásának 24. és második boldog házasságának 5. évében váratlanúl elhúnyt. A boldogult földi maradványa folyó évi április hó 24-én délután 3 órakor fog a bőnyi ref. temetőben örök nyugalomra tétetni. Bőnyrétalap, 1916 április 22-én. Áldott legyen emlékezete! Özv. Czike Lajosné szül. Perényi Lenke az elhúnyt neje. Id. Czike Lajos ref. esperes-lelkész, az elhúnyt édesatyja. Czike Eleonóra, Pál, Imre testvérei.“ A gyülekezet is adott ki gyászjelentést. Igaz részvéttel közöljük az alábbi gyászhírt, amely egy jól ismert, .hűséges tanítónknak elhunytét adja tudtul: „Fazekas Mihályné szül. Köntös Juliánná úgy az alulírottak és az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatja, hogy a forrón szeretett jó férjét, a legjobb édesatyát és nagyatyát, Fazekas Mihályt életének 57. boldog házasságának 30. évében, április hó 21-én éjféli 12 órakor hosszas betegség, rövid szenvedés után az életnek és halálnak hatalmas Istene elszólította ama szebb és boldogabb hazába. Az elfáradt testet csendes pihenőre a balatonkenesei ref. temetőbe április hó 23-án délután 4 órakor’helyezzük. Balatonkenese, 1916 április 22-én. Legyen áldott emlékezete ! Fazekas Mihály, Juliánná gyermekei. „Aki én bennem hiszen, ha meghal is: él az!“ A halálesetről a gyülekezet is adott ki gyászjelentést. M | LEGALKALMASABB ÉS LEGJOBB KONFIRMÁCIÓI AJÁNDÉKOK KIS TIVADARNÁL PÁPÁN, FŐ-UTCA 21. KAPHATÓK. Szolnoky Gerzson ref. lelkész: Háborús Szolnoky Gerzson ref. lelkész: Menny- Gray Sándor ref. lelkész: Örökzöld koidők imádságos könyve. — Imakönyv ország kapuja. Imádságok konfirmált szorú hőseink sírhalmára. Imádságok, hadbavonúlt katonák és azok család- és felserdűlt ifjak és leányok számára, elmélkedések, halotti énekek és bucsuzjai számára. Ára vászonkötésben 1 K. Ára vászonkötésben 1 korona 20 fillér, tatók elesett katonák felett. 1 K 20 fill. m \ LEGALKALMASABB És'lEGJOBB KONFIRMÁCIÓI AJÁNDÉKOK KIS TIVADARNÁL PÁPÁN, FÖ-UTCA 21. KAPHATÓK. | m
