Dunántúli Protestáns Lap – 27. évfolyam – 1916.

IX. Vegyes közlemények - X. Üzleti hirdetések - Lapszámok - 1916-02-20 / 8. szám

Huszonhetedik évfolyam. 8. szám. Pápa, 1916 február 20. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József t=i felelős szerkesztő cimére küldendők, a Belső munkatársak: Borsos István Czegtédy Sándor Pongrácz József. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs cimére küldendők. A Diákszövetség kérése a lelkészekhez. A Keresztyén Diákok Világszövetsége, melyhez magyar keresztyén diákmozgalmunk is csatlakozott, ebben az évben is közzétette felhívását szokásos „imanapjának" megtartására. Az a jelentősége ennek a szokásnak, hogy ezen a napon a Világszövetséghez csatlakozott nemzeti mozgalmak tagjai s mindazok, akik törekvé­seiket megértik és támogatják, buzgó imádságra össze­dobbanó szivvel erősítik meg a nagy közös célhoz való hüségüket és könyörögnek Istennek eredményt adó áldásáért a maguk és egymás fáradozásaira. Ezek­ben a vészes időkben, melyek olyan mély szakadéko­kat hasítottak az egyes nemzetek s azok keresztyén diákmozgalmai között is, nem vesztette el értékét ez a szép szokás, sőt még nagyobb jelentőségre emel­kedik. Milyen felséges gondolat, hogy még a háború zsivaja sem nyomhatja el, sem a gyűlölködés árja nem temetheti el azt a vágyat, hogy összeforrasztja minden nemzet keresztyén diákságát abban az imádságban, hogy jöjjön el Istennek országa erővel és hatalommal diákságunk életébe és ezáltal is vegyen nagyobb dia­dalmat Krisztusnak lelke nemzetek és népek tömegei felett. Amikor a Magyar Ev. Ker. Diákszövetség a komoly idők súlya alatt annál komolyabban csatlakozik a Világ­szövetségnek ehhez a felhívásához, tisztelettel felkéri gyülekezeteink lelkipásztorait s általuk magukat a gyüle­kezeteket, hogy vegyék ki szintén részüket ebből a lelki egyesülésből. A célok, melyekre törekvéseink és imádságaink irányúinak, annyira közös érdekűek, hogy nem csak jogunknak, hanem egyenesen kötelességünk­nek tartjuk egyházainkhoz ezt a tisztelettel teljes kérést intézni. Arra kérjük tehát gyülekezeteink lelkipásztorait, hogy folyó 1916. évi február 27-én, vasárnap, tegyenek emlí­tést igehirdetésükben azokról az eszmékről, melyeket Diákszövetségünk is képvisel és emlékezzenek meg Isten színe előtt a gyülekezetekkel egyetemben Krisztus igazságainak és hatalmának a diákság életében való terjedéséről. Hadd mutassunk reá néhány mozzanatra, mely méltó arra, hogy gyülekezeteinkben háladatos említés tétessék róluk igehirdetésben és imádságban egyaránt. Ha igaz az, hogy a nemzetek mostani rettenetes erőpróbájában egyik döntő tényező a szellemi művelt­ség, akkor eddigi győzelmeinket nagyrészben annak a munkának köszönhetjük, mellyel felső tanintézeteink fejlesztették nemzeti műveltségünket. Ne feledkezzünk meg ezért hálát adni Istennek. A harctérre kivonult diákok és volt diákok önfeláldozó hűségében olyan erkölcsi erők nyilvánúlnak, melyekben keresztyén egy­házaink mély hálával ismerhetik fel a maguk nevelő munkájának az eredményét. Mostani veszélyes helyze­tében a nemzet jövőjéért aggódva széles körökben felébredt az a tudat, hogy egyetemeink, fő- és közép­iskoláink ifjúsága a legértékesebb záloga jövendőnknek. Ebből beláthatatlan áldások származhatnak egész nem­zeti életünk számára. Még örvendetesebbé teszi ezt az ébredést az a fontos körülmény, hogy a figyelem külö­nösen az erkölcsi jellem nevelése felé fordúl, amely téren hitünk erejével semmiféle vetélytárs nem veheti fel a versenyt. Méltó, hogy hálás tudatában legyünk annak is, hogy a birtokukban levő fő- és középiskolák által mily nagy alkalmuk van egyházainknak a keresz­tyénség erejével olyan ifjúságot nevelni a hazának, amilyenre annak a jövőben mindenekfelett szüksége lesz. Emlékezzünk meg hálaadással arról is, hogy magában a diákságban is megindult és munkálkodik egy mozgalom, az öntudatos keresztyén gondolkozás és erőteljes keresztyén élet ápolására. Arra is hálával gondolhatunk, hogy ez a keresztyén diákmozgalom a háborúnak rá nézve különösen nehéz próbáját oly jól megállotta, mind a harctérre távozott tagjainak ott is megnyilvánúló állhatatos buzgóságát, mind az itthon­maradt kevesek kitartását illetőleg. És nem kell-e egy jobb jövő biztosítékát látnunk és hálával fogadnunk abban, hogy a magyar keresztyén diákmozgalom és a vele rokon valamennyi más nemzetbeli mozgalom, szóval a világ jövendő vezető elemének egy számot­tevő része a háború válságos idején is felül tudott emelkedni minden gyűlöleten és ellenszenven és — ha fájó szívvel is —, de megtudta őrizni a Krisztus­ban gyökeredző világegységét, melyet világszövetségé­nek a köteléke juttat kifejezésre ? Ezek mellett a mozzanatok mellett hosszú sorát

Next

/
Oldalképek
Tartalom