Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-20 / 8. szám
58. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. lehetne elmondani azoknak a szükségleteknek, melyek további vállvetett munkára és Isten előtti buzgó könyörgésre indíthatnak egyeseket csakúgy, mint egész gyülekezeteket. Hadseregünknek alig van még egy olyan eleme, amelyet úgy megtizedelt a halál, mint épen a főiskolákból kisereglett diákságot, melyet nem régen egy kiváló tanár nemzetünk „legdrágább kincsének“ nevezett. Az így támadt pótolhatatlan rések azt a nagy felelősséget hárítják a felserdűlő fiatalabb diáknemzedékekre, hogy a maguk értékét munkás komolysággal megsokszorozva, minőségben térítsék meg a diákság számában bekövetkezett fájdalmas kárt. Adná Isten, hogy ennek a szent felelőségnek tudata olthatatlanúl égne bennük! Ennek a válságos időnek tanúlságait levonva, elemi erővel arra kell óhajtoznunk és törekednünk, hogy felsőbb tanintézeteink ne csak az értelem kiművelésével foglalkozzanak, hanem az önzetlen szolgálatra, a béke csendes munkájában is hősies, a magas eszményekért folytatott életre neveljék ifjúságunkat. A buzgó, a gyakori imádság, amellyel Isten elé visszük nagy szükségletünket, sok új munkaerőt fog felfakasztani a telkekből és sok csodálatos eredményt szülhet. Össze kell dobbannia minden hivő szivének főképen abban a vágyban, hogy diákságunk gondolatvilágában, érzelmeiben és gyakorlati életében a mi Urunk, Jézus Krisztus elfoglalja az Őt megillető helyet és vele szemben elveszítse az erejét mind az az erkölcsi kísértés, mely oly sok ponton fenyegeti diákságunk életét elsodrással és mindannak a hitetlen gondolatáramlatnak az ostroma, mely szintén oly sok diák hitét lerontotta már. Különösképen pedig vegyük szivünkre és foglaljuk imádságainkba egyházi fő- és középiskoláink ügyét, hogy ezek az intézmények, melyeket az Evangéliomból táplálkozó buzgóság és áldozatkészség hozott létre, továbbra is ne csak a tudományos kultúra magas színvonalú otthonai, hanem a krisztusi életnek is messzire fénylő és meleget sugározó központjai legyenek. Fogadják a gyülekezetek szeretetükbe és imádságukba azoknak a diákoknak a munkáját is, akik szerte hazánk egyetemein és főiskoláin arra a célra tömörültek egyesületekbe és csoportokba, hogy Isten országának, a tisztaság, az igazi boldogság és a szeretet e láthatatlan birodalmának hódító terjedését szolgálják magukban és társaik között egyházuknak és nemzetüknek javára. És szálljon fel azért is imádságunk mindnyájunk Urához, hogy erősödjenek meg azok a baráti szálak, melyek hazánk és más nemzetek Krisztusban hivő és Őt komolyan követni akaró diákságát egybekapcsolják és a nemzetek jövendő vezetőinek e testvéri világköteléke által is készítse elő a királyok Királya annak az óhajtott időnek eljövetelét, amelyben nép többé nem emel fegyvert nép ellen, hanem lészen „egy nyáj és egy Pásztor“. Fenti kérésünket megismételve, ahhoz még csak azt legyen szabad hozzátennünk, hogy nem csak nagy bátorításunkul és erősségünkül, hanem értékes tanúságunkul is szolgálna és ezért nagyon hálásak volnánk, ha erre a kérésünkre mintegy visszhangképen — ha csak egy levelező lapon is —, értesítést kaphatnánk azoktól, akik kérésünket szivükre vették, hogy milyen módon volt alkalmuk azt teljesíteni gyülekezetük körében és milyen hatást váltottak ki azzal annak leikéből. Budapesten, (VIII., Üllői-út 16/b. alatt) 1916 febr. 15. A Magyar Evangéliomi Kér. Diákszövetség nevében ifj. Victor János Rényi György főtitkár. elnök. TÁRCA. Jézus erkölcstana a hegyi beszéd alapján. (Részlet dr. King C. H. „The Ethics of Jesus“ c. könyvéből) (Folytatás.) A makarismosok sorrendje. A makarismosokat mint egészet és mint a legtökéletesebb jellem vázlatát tekinve, úgy tetszik, hogy Jézus már magával a makarismosok sorrendjével is az általa vázolt jellem egységét és tökéletességét igyekezett feltüntetni. Részemről azt mondhatom, hogy a csoportosítás és a sorrend tökéletes volta a feljegyzés pontosságának a legjobb bizonyítéka. 2. A makarismosok összefüggése. A nyolc makarismos két négyes csoportra oszlik, melyek közül az első csoport személyes, a saját szivünkben levő Isten királyságára vonatkozik; a második csoport szociális: a királyság ama megnyilvánulásait tárgyalja, melyek másokhoz való viszonyainkat szabályozzák. A nyolcat együtt véve, haladást láthatunk bennük, minden egyes jellemvonás után természetesen következik a másik és minden egyes előfeltételezi s valamiképen magában foglalja a megelőzőt. A makarismosok összefüggését és egységét így írhatnók le: Személyes. 1. Tanítható alázatosság, 3. v. 2. Valódi bűnbánat, 4. v. 3. Erőteljes önfegyelem, 5. v. 4. Állandó vágyakozás a tökéletes jellem után, 6. v. Szociális. 5. Rokonszenv az emberek iránt, 7. v. 6. Legmélyebb tisztelet az emberek iránt, 8. v. 7. A szeretet előmozdítása az emberek között, 9. v. 8. Önfeláldozás az emberekért, *10—12. v. Alázatosság és bünbánat. A tanítható alázatosság az első, ez az alapfeltétele minden lehetséges növekedésnek. A kis gyermeknek az a lelke ez, amely nélkül senkisem léphet a megigazúltság országába. S ez a lélek természetesen bűnbánatra vezet. Másfelől pedig az igaz bünbánatban benne van az alázatosság. Önfegyelem és az igazság kitartó keresése. Épen úgy
