Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-27 / 9. szám
Huszonhetedik évfolyam. 9. szám. Pápa, 1916 február 27. DDNAHTULI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József □ felelős szerkesztő címére küldendők. <=> Belső munkatársak: Borsos István Czeglédy Sándor Pongrácz József. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Por és rozsda. Ézsaiás 52:2. Utasok vagyunk, vándorok. Az élet poros országútján vándorló ember nem szabadulhat a portól. Belepi ruháját, belepi arcát. Kivetkőzted igazi formájából, igazi színéből. A durva földhöz lesz hasonló, mintha abból való volna teljesen. Megszokja. Azt hiszi, hogy az hozzátartozik életútjához. Szennyes lesz, piszkos s így állít be a vendégfogadóba. így járunk mi is. Még mielőtt kilépnénk az életbe, máris por tapad hozzánk. Bent a szobában, ami önző életünk elzárt rejtekhelyében tervezgetjük az élet nagy tervét. Csak egy ablak van nyitva s azon nem a világosság, de az utca pora hull be lelkünk bútorzatára, élettervrajzunkra. Belepi a por a bútort, mindent, amit a mienknek vallunk. Belepi és elveszi fényét, tiszta ragyogását. Behatol a legkeskenyebb nyílásokba is, betömi azokat s mikor már mindenünk telve porral, akkor lépünk ki az országúira. Nem készülünk fel a nagy útra. Nem öltünk, hiába is öltenénk porköpönyeget, hiszen már porosak vagyunk. Nem rázzuk le magunkról a port. Nem készülünk fel a nagy útra. Lelkek tisztítása van reánk bízva s a magunk lelke is poros, szennyes. Ifjúságunkban poros levegőt szívtunk magunkba. Engedtük, hogy por lepje be értelmünket, szivünket s nem gondoltunk lelkünk tisztán tartására. Nem használtuk az Úr Jézus Krisztus tisztogató seprőjét. Nem akartunk bölcsek lenni az igazságban, de igenis a tévelygésben. Nem akartunk felöltözni a hitnek vértjébe s nem akartuk lelkünket az Isten leikével összhangba hozni. Naponta megfésűlködünk. De lelkünk fésületlen maradt, zord, torzonborz; betegségek csiráit tartalmazó piszokkal, bűnnel, gyilkoló élősdiekkel tele. így lépünk ki az élet útjára. Mi vár ott reánk ? Még több por, még több tisztátalanság. Felesleges erről beszélnünk. Tudjuk mindnyájan. Lelkek tisztogatása van reánk bízva. No, most tisztogassunk! Amihez nyúlunk, az is poros és tisztátalan lesz tőlünk. Csak úgy hullámzik le rólunk a por. Por lepte be múltúnkat, por fedi jelenünket s por, az enyészet pora, fenyegeti jövőnket, minden munkánkat. „Rázd ki magad a porból . . .!“ Igen ám, de gyenge vagy, bilincsekbe vagy verve. S a bilincsek megrozsdásodtak, nyakadra nőttek, vastagon, durván, nincs erőd szétszakítani. Azután meg is szoktad őket. Fájdalmas lenne a megválás tőlük. Bele rozsdásodtál por lepte múltadba. Bele rozsdásodtál és alszol benne. Alszol, mert mozogni tehetetlen vagy. Az álom a halállal rokon. A jövő az ébereké. Légy éber, hogy megtisztúlhass. A határozottan, tisztán kifejezett elhatározásra, a megfeszített éberségre a magunk megtisztításának munkájában abszolút szükség van. Légy határozott. Légy kegyetlen a tisztátalansággal szemben. Talán fáj a hozzád tapadt por és rozsda levakarása! A győzelemhez a fájdalom útja vezet. Egyedül ez. Már Zeus is azt a törvényt adta, hogy a bölcseség csak fájdalom útján szerezhető meg. S a régiek bölcseség alatt az erényes életet értették. Az Úr Jézus Krisztus kibeszélhetetlen szenvedéssel szerezte meg a te lelked üdvösségét. Végy részt az ő szenvedéseiben, hogy részesülhess annak diadalában. A hinduk Jama halálistent két arccal ábrázolják: az egyik nagyon szörnyű és rettenetes, a másik nagyon örvendetes és jóságos. Szenvedd el a halál szenvedését. Halj meg ama szörnyű és rettenetes múltnak és támadj fel amaz igen örvendetes és jóságos jövő számára, mely Isten gyermekeinek adatik. Halálod csak azért lesz szörnyű és rettenetes, azért kell szenvedned, hogy annál diadalmasabb és szebb jövőre ébredj. Ez a halál, az ilyen halál lesz igazán „a megszabadulás pillanata az oly egyéniség egyoldalúságától, mely nem képezi lényünk legvelejét, hanem inkább eltévelyedésének tekintendő; az igazi, az eredeti szabadság ama pillanatban áll be ismét, mely a mondott értelemben restitutio in integrumnak, a birtokba visszahelyezésnek tekintendő.“ (Schopenhauer.) Harcolj tehát az örök világosság fegyvereivel. Az Úr Jézus Krisztus követésének tisztító tűzében tisztítsd meg akaratodat az elgyengülés rozsdája és a nemtörődömség pora ellen. Gyakorold, erősítsd, fényesítsd lelkedet. Tedd elveddé belső életedre nézve a restitutio in integrum elvét. V. V. Gyújtsunk a háborúban elesettek árváinak!
