Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-20 / 8. szám
8. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 61. oldal. tatás után, egy havasi oláh, aki alázatos engedelemkérés után, amire azonban, amint látszott, semmi szükség sem volt, szintén közibük állt és teljes erővel zengte a beszálló előtt ismeretlen dalokat. Ő ezeket sohasem hallotta, csak egyre emlékezett homályosan, valamikor régen, mikor még gimnázista volt, elvitték a kollégium egész ifjúságát október 6-án templomba és ott énekelték; szövegét akkor sem tudta, csupán a komoly, ünnepélyes dallam ragadta meg. A dolog még érthetetlenebbé lett előtte. Ha megkérdezte volna a társaság valamelyik tagját,, azonnal felvilágosította volna, hogy miben utazik ez a furcsa társaság. A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség tagjai utaztak Kolozsvárra, hogy résztvegyenek a január 30-án kezdődő és február 2-án végződő téli konferenciájukon. Az az idegen szavakat használó csoport orvostanhallgatókból állott, akik egymást censiálták nagy gaudium közepette, a különböző musculusok szerepéről, a másik csoport meg a diákmozgalomnak a protestáns egyházakhoz való viszonyát fejtegette, közben elkalandozva dogmatikai és egyháztörténeti területekre. Mikor már belefáradtak a vitatkozásba és a hosszú utazás is megtörte őket, énekléssel frissítették fel egymást. Sorra kerültek régi és új, református és evangélikus énekek és oly különös volt, mikor a magyarul beszélni alig tudó oláh magyarul énekelte velük a Luther hymnusát és a XC. zsoltárt. Az evangéliumot magyarul hirdették neki és ezért megszerette a magyar nyelvet. Lám, Krisztus milyen szépen megoldotta ránézve a nemzetiségi kérdést. Ezért az egy tapasztalatért is érdemes volt megtenni az utat kincses Kolozsvárra, pedig még ezenkívül sok mást is nyertek ott a résztvevők. Aki a dolgok folyását figyelemmel kísérte, tudhatja, hogy pár esztendővel ezelőtt a diákmozgalom nem merte volna gyűlését Kolozsvárra hívni össze, vagy ha Összehívta volna is — ez a mozgalom sok mindent megmert már tenni —, nem úgy fogadták volna, mint most. A gyűlésen résztvevő vidékiek (Budapestről [itt a főváros is vidék gyanánt szerepelt!] 1 theologus, 4 medikus, 2 titkár, Debreczenből 1 végzett theologus, Eperjesről 4 theologus, Pápáról 2 theologus, 1 tanár) a legnagyobb szívességet tapasztalták minden tekintetben. Elszállásolva a theologiai internátusbán voltak, és a konviktus igazán olcsó, emellett mégis bő és jóízű ellátást adott. Dr. Ravasz és Révész theologiai tanárok egymással vetekedtek, hogy a konferencia valóban elérje célját. A résztvevők kevés száma — a mozgalom munkás diák-tagjai nagyrészt a harctéren vannak — csak előnyére volt az ügynek, sokkal fesztelenebb és bizalmasabb volt az érintkezés, igazán egymás hitéből erősödtünk. A megnyitó istenitiszteleten dr. Kecskeméthy István theol. igazgató prédikált Ézs. 519. alapján. Maga a konferencia a lapunkban közölt programmban felsorolt kérdéseket tárgyalta, egynek kivételével: „Népünk felemelése“, ennek előadója Megyercsy Béla nem jöhetett el, mert sürgősen Berlinbe kellett utaznia a hadifoglyok támogatására nézve országos jelentőségű ügyben. A legfontosabb előadások voltak: Deme László: A nyári konferenciák előkészítése, ebben egész részletekig menő utasításokat adott a fontos gyűlések sikerének biztosítására ; dr. Ravasz László: A diákmozgalom kísértő veszélyei; éles szemmel látta és fogalmazta meg azokat a speciális veszedelmeket, amelyek a diákmozgalmat fenyegetik; Révész Imre: A diákmozgalom és az egyház címen széles látókörű tanúlmányt írt, melyben megpróbálta a diákmozgalmat és a hozzá hasonló mozgalmakat az egyház életének nagy folyamába szerves részként beállítani; ifj. Vidor János: A kiilmisszió ügye a jelenlegi világátalakulások fényében; kimutatta, hogy „az egész emberiség élete egységes probléma“, „a magyar bakák vérzése összefügg indiai nyugtalanságokkal, az Egyesült Államok kivitelével, a kanadai szövetségtanács határozatával, összefügg a világegyetemmel“. „A misszió ma már nem abból áll, hogy egynéhány ember elmegy, hogy egy massza perditionisból kihalásszon nehány veszendő lelket. . . ma a misszió jelszava: nem azért jöttem, hogy eltöröljek, hanem, hogy betöltsék“. Minden nemzetet csak a saját fiai tehetnek keresztyénné“ A többi előadók (dr. Papp Gyula tb. szolgabíró, Pongrácz József theol. tanár, dr. K. Tompa Artur főgimn. tanár) és a felszólalók is — ezek közt különösen nagy örömmel hallottuk Nagy Károly egyházker. főjegyző és Barabás Samu kolozsvári esperes-lelkész jóindulat sugallta szavait — mind hozzá járúltak a konferencia összhangulatának kifejlődéséhez. Éreztük, hogy különbözők vagyunk, más a neveltetésünk, mások sok mindenben a meggyőződéseink, de egyúttal éreztük azt is, hogy Krisztusban egyek vagyunk. Bajainkra Ő a gyógyír, csüggedéseinkben Ő a bátorító, a szolgálatra Ő az ihlető. A konviktus vezetősége egy este a konferencia tiszteletére szeretetvendégséget is rendezett, melyen Új könyvek! Új könyvek! Új könyvek! I Torró Miklós: KORSZERŰ BIBLIAI MAGYARÁZATOK. II. kötet. Ára 2-— K Sz. Szabó István: A HAT.ÁT. SZÉRŰJÉN. Imádságok hősi halált halt katona koporsója felett. Ára 3'— K TJTRAVALÓ AZ ÉLET KÖNYVÉBŐL. Rövid áhítatosságok az esztendő minden napjára. Ára T20 K Kaphatók: KIS TIVADAR könyvkereskedésében PÁPÁN, Fő-utea 21.
