Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-12-31 / 53. szám
53. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 427. oldal. hús- és a többi mezőgazdasági termékek árának kellene az 1910—14. évi átlagra lezuhanni, hogy az az alapon készített normálköltségvetés annyira-amennyire reális legyen. Ámde ez már csak azért történhetik, mert az 5—10-szeresére felszökött ipari árak lemorzsolódása csak évtizedek múlva vagy egyátalán nem várható s a gabonafélék árának hirtelen esése miatt, a magas ipari árak mellett, a nemzet és állam tartó gerince, a földmíves népelem koldusbotra jutna. A háborús eredmények liquidációjánál ez egy nehéz probléma lesz ; el kell várnunk, hogy a közügy átalános javára leend megoldva. Az adósegélyügyi új felszámítást tehát csakis az 1912—16. évek átlagára lehet és kell alapítani vagy egyátalán érintetlenül kell hagyni az egész dolgot mostani állapotában. A mostani állapot pihentetésére azért gondolunk, mivel népünk — a rendkívűliség előtt meghajolva — igen sok helyen ellenmondás nélkül vállalta a normálkulcs szerinti kivetés kétszeresét, sőt háromszorosát is; az új reményt nyújtó, de csalódást hozó számítgatás azonban alkalmasnak látszik arra, hogy ezt az áldozatkészséget megingassa vagy talán végkép letörje. Mi a végeken nem tudhatjuk, hogy az egyetemes adóalap milyen mérvű új segélyösszeg felett rendelkezik, csak kombináljuk, hogy új segélyösszegnek lenni kell, mert ha az alap nem rendelkezik jelentékeny többlet felett, az egész akció az adósegélyügy csődjét teszi nyilvánvalóvá. Ha az 1912 — 16. évi átlagszámítást az alap semmiképen nem bírja, valamicske új többlet azonban van: kisegítő expediensnek kínálkozik a jelen segélyösszegek százalékos feljavítása. A .lelkészi kar ragaszkodik az 1912—16-os alaphoz. Hiszen az egyházközségi háztartás legfőbb terhe a lelkészi és tanítói fizetés s ezeknek értékét egyszerűen elkonfiskálni nem lehet. Határozottan tiltakozunk egy olyan kísérlet ellen, mely a naturálék felszámított értékét oktrojálni akarná. Szivünkbe markol Patay Károlyunk, amint kebléből elemi erővel zajdul fel a fájdalmas együttérzés az Erdélyrészi elnémuló harangok mián. Úgy véljük, hogy az erdélyi katedrák, ha üresen maradnak, annak egyik oka az adósegélyügyi felszámítás elfogadásának kényszere ! A 45. §-ban jelzett értékelési kulcsnak az 1912—16. évi átlagárakat kell adni. Az egész felszámítási műveletet nagyon egyszerűsítené, ha az átfutó tételek, pl. lakásérték, föld, kongrua, korpótlék, állami fizetéskiegészítés stb. egytől-egyik kihagyatnának, vagy csak a jegyzet rovatban jelöltetnének. Az 54. §. a tűzifa értékének meghatározási elvei tárgyalja. A közölt elvek közűi kivált kettő ellen tehető alapos kifogás. Az egyik, hogy a fa árának alapjául a számadásokat teszi, holott épen a fára nézve még az 1912—16. évi átlagár sem méltányos, mivel a fa ára 1915-ről 1916-ra több mint kétszeresére emelkedett s nem is tudja senki, hol fog az megállani. Azt az elvet, hogy a fa ára a helyi viszonyoknak megfelelően értékelendő s ez az érték az erdőgondnokság vagy erdőmérnökség hiteles bizonyítványával igazolandó, minden fentartás nélkül kívánjuk alkalmazn A másik kifogásolható terv a beszállítás és felvágásra vonatkozik. A tervezet szerint ez csak akkor számítható fel, ha, mint szolgáltatás, a díjlevélben benne van vagy ha a múlt ciklusban jogerősen megállapíttatott. Sok díjlevelet ismerek, melyben nincs kiírva a beszállítás és felvágás, az ekklézsia azonban a fát a lelkészi és tanítói udvarra szállította és amennyit kellett, fel is vágatta. E szolgáltatásokat tehát a szokásjog szentesítette. Igazán különösen is jőne, ha pl. valamelyik dunántúli lelkész részére valami rosszmájú gondnok az erdőskárpátokban szerezne fát s azt mondaná : tessék, ott van. Nem, kérem, a gabonát kamaránkba, a fát az udvarunkra köteles állítani az ekklézsia; az csak akkor lett a miénk, ha ott van. A beszállításra nézve az a helyes elv tehát, hogy a felszámítandó, hacsak a díjlevélben ellenkező kikötés nincsen. A felvágásra az írás vagy a szokás lehet elhatározó. A 84. §-ban az iskolafűtésre szükséges fa ára is a helyi viszonyoknak megfelelőleg értékelendő. A 90. §. módosítandó olykép, hogy az úrvacsorái kenyér és bor szükséglete az 1912—16. évek átlaga alapján, vagy az egyházközség lélekszáma szerint, á 15—20 fillér felszámítandó. Az úrvacsorái persely, illetve az azon alkalommal külön jeleken befolyó adakozás az ország több vidékén a lelkészé; neve gyónópénz. Másfelől az adakozás, perselyátalán az egyházfentartási alapot fogja illetni. Úgy látszik hát, mintha az adóalap az úrvacsorái szükségletekre eddig adott összegekből óhajtaná behozni, amit a fenntartási alapok tőle eligényelnek. Sem a lelkész, sem a fenntartási alap nem járulhat e törekvéshez, minden kétséget ki-Beszédek és imák. Háborúi alkalmakra. — 3. kötet. Összeállította: Dr. LENCZ GÉZA ref. theol. tanár. Ára 5 korona. Háború és vallás. Felolvasás=j<}’üjtemény. 12 szerzőnek 21 műve. Szerkesztette: KAPI BÉLA evang. püspök. Ára 4 korona. Én yagyoka feltámadás s az élet Temetési beszédek. (Oráeiók.) Irta: PÓSA PÉTER református lelkész. Ára 5 korona. MhhaoTaI Tanulmány az őskeresztyén vallástörténet köréből. Vili árkán Háborús prédikáció. Irta: KOSZORÚS ISTVÁN ref. vallas= aJjUMUl. Irta : VÁSÁRHEYI JÓZSEF. — Ára 5 korona. T 11141 U411. tanító lelkész. — Ára 30 fillér. Pápán, Fő-utca 21. szám. “UMl Telefon 9. szám.
