Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-12-24 / 52. szám
52. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 415. oldal. meg e szerencsétlen világnak a békét, elfogada a feléjük nyújtott békejobbot. Minél irgalmatlanabbnak kell tartanunk ellenségeink konokságát, annál melegebben buzog szivünkből a hála az irgalom Istenéhez és annál örvendezőbb lélekkel zengjük: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek“, aki igaz és irgalmas! k. J. Szabályrendelet az egyetemes adóalapról. Ily című tervezetet adott ki az egyetemes adó-alap végrehajtó bizottsága s azt az esperesi hivatalokhoz megküldötte azzal, hogy arról tüzetes véleményt adjanak. A tüzetes vélemény megkészítése, összeállítása előtt jónak látjuk nagyjából megismertetni a tervezet anyagát, tartalmát s alapvető fontosabb intézkedéseit. A tervezet 2 főrészből és 1 függelékből áll. Az első rész 6 fejezetre osztva a szervezeti és eljárási szabályokat tartalmazza. Az első fejezet átalános határozatokat-, a második fejezet a szervezetet-, a harmadik fejezet a segélyért folyamodás módját-, a negyedik fejezet a segélykérvények tárgyalását és a segély megállapítását-, az ötödik fejezet a segélyek utalványozását és elszámolását-, a hatodik fejezet a vegyes és átmeneti intézkedéseket foglalja magában. Mindegyik fejezet részletes, érthető összefoglalása az adósegély-ügy kezelése körül kifejlődött s közismert gyakorlatnak. Vannak azonban benne nóvumok is. Az egyházközség a végrehajtó bizottsággal csak az esperes és püspök útján beszélhet. Az adósegély kérvényt csak az újonnan folyamodó egyházaknál kívánja helyszíni tárgyalással intéztetni, különben a konventi tanácsos és a konventi adóügyi kiküldött elnökök készítik elő s dolgozzák fel. A kérvényeket rendszerint a végrehajtó bizottság bírálná el s végzése ellen a cikluson belül csak egyszer lehetne a konventhez fellebbezni, akkor is birtokon kívül. A megállapított segélyek az államsegély kézhezvitelétől 30 nap alatt folyósítandók. Az első ciklusban beadott kérvények leszereltetnek, azaz mellékleteikkel visszaadatnak. Az azok mellett fekvő normálköltségvetések az eddig élvezett segélynek megfelelően kijavítva küldetnek vissza az egyházközségekhez. A beadandó kérvények mellékletéül az 1917. évi adókivetés szolgál. A kérvények beadási idejét az egyetemes konvent állapítja meg. A kérvényhez szükséges mellékletek pontosan megjelölve. Az egész II. rész 15 fejezetre osztva, személyi és dologi szükségletek szerint elkülönözve a normálköltségvetés összeállítására ad aprólékos, tüzetes és minden kétséget kizáró utasításokat. Főbb elvei: semmi olyan javadalom fel nem számítható, mely a díjlevelekben kifejezetten nem foglaltatik (személyi, drágasági pótlék stb.). Úgy a személyi, mint dologi szükségletek felszámításánál alapul az 1910—14 évi számadások szolgálnak, „tekintve, hogy az 1915—17. évek normálisoknak nem tekinthetők“. 1913 január 1. után hozott határozaton alapuló kiadás nem vehető számba, kivévén új állás rendszeresítését. A termények értékét a kiadandó értékelési kulcs szerint kell számítani; ilyen kulcs a tervezethez nincs csatolva. „A fa ára a helyi viszonyoknak megfelelően lértékelendő“ ámde csak akkor, ha az 1910 — 14. évi 'számadásokból egyébként meg nem állapítható. Beszállítás, felvágás csak ott vehető fel, ahol a díjlevélben expressis verbis ki van téve. Kántori illetményül, ahol ennyi nincs, 240 K vagy ennek egy része, beállítható. Épületek fenntartására főépületenkint 100 K felveendő. Állami adók alapja az 1916. évi előírás. Iskolafütési költségül tantermenkint 2 öl fa, vagy 20 q kőszén és gyujtófa, iskolaszolgának a számadások által igazolt összeg, de legfelebb állapítani, hogy mikor Írhatta és akkor térhetünk át a belőle levonandó következtetésekre. Az a feltételezés, mely szerint Liszkán irta ezt 1705 okt. 19. után, nem állhat meg. Revideálása közben Harsányi is jól mutat erre (Prot. Szemle 1915 p. 461. . . ezt . . . Írhatta . . . 1705 junius 12-ike előtt), de meg Debreczeni Ember is azt mondja „gondoskodtam, hogy ez a néhány lap e kötetben összegyüjtessék, a megismételt veszedelmes költözködés után, mely az ellenségtől való félelem miatt futásra kényszerített Debreczen városából“ (Prot. Szemle 1915 p. 132.). De meg nyilvánvaló abból is, hogy a kötet anyagának nagyoborésze Harsányi megállapítása szerint debreczeni keltű, hol 1705 okt. 19-ig tartózkodott. Azonkívül a vers címében azt mondja, hogy már harmadizben „exul“, vagyis már harmadizben kell menekülnie. Melyik volt ez? Sárospatakról 1687-ben menekül Hotykára s ő maga nevezi itteni tartózkodását, száműzetésnek (Pr. Sz. 1915 p. 130.), 1703 szept. 28-án ismét menekül, most Szathmárról a város előhegyére, a mai Szatmárhegyre, hol körülbelül 2—3 hónapot tölt, honnan szintén el kellett menekülnie, még pedig Debreczenbe, hová már 1704 január első felében megérkezik. Szatmárhegyről Debreczenbe való menekülése volt a harmadik s csakis ez út alkalmával, vagy pedig már Debreczenben lévén Írhatta azt az elégikus költeményét. Ezt a feltevésemet, mely szerint 1703 végső hónapjában esetleg 1704 első hónapjaiban írhatta költeményét, megerősíti a vers szerzési idejére vonatkozó adatnak a másik kettővel való összevetése. Nyilvánvaló, hogy 1703 jul. 12. és 1704 jul. 12. között folyt le lelkészi szolgálatának 21-ik éve és nyilvánvaló, hogy a leideni adattal egybevetve 1703 aug. 15. és 1704 aug. 15. között töltötte be 43-ik életévét és lépett a 44-ikbe. A három adat tehát ki is egészíti és meg is erősíti egymást s világossá teszi, hogy 1660 második, vagy 1661 első felében kell keresni születési dátumát.
