Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-11-26 / 48. szám
48. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 383. oldal. lett kifizetni, a többi 175.085*78 K alapítványi összeget képezett, mely összeget a Bethesda régi tulajdonosa a kórház épületébe és felszerelésébe fektetett bele s így a vevő az ezen alapítványokkal, mint a tőke egyenértékét képező, de készpénzben meg nem levő összeggel kapcsolatos kötelezettségek teljesítését vállalta. A vételárt gyűjtés útján érkezett adományokból és kamatmentes kölcsönökből fedeztük. A Bethesda-kórház új tulajdonosa kezében Isten segítségével szépen, nyugodtan fejlődött tovább. De nemcsak a kórház fejlődött, hanem vele együtt a magyar diakonissza-ügy is: növekedett a testvérek száma. A helyhiány veszedelme így mind fenyegetőbbé vált s éppen ez a körülmény kényszerítette a Filadelfia diakonissza-egyletet 1914 júniusában arra, hogy a neki vételre felajánlott Bethesda-kórházzal szomszédos telket és házat megvegye. Az új ingatlan 250.000 K-ba került. A Pesti magyar kereskedelmi bank ezt az összeget évi 30.000 K-ás törlesztés mellett rendelkezésünkre bossátotta. A nagy vétel, igaz, nagy áldozatot követel, de egyszersmind megkönnyíti a kórház fejlődését, amennyiben a kórházi épületnek egy egész emelete felszabadult, ami lehetővé tette azt, hogy a Bethesda a háború után egy új osztállyal: a szülészeti osztállyal bővüljön. A háború alatt pedig lehetővé tette azt, hogy ezekben a megüresedett lakosztályokban 30 sebesült és beteg katona ápolásáról gondoskodhassunk 16 hónapon át. Az idén meg a Budapesti központi segítőbizottság I. számú szülőotthonának adhattunk helyet ugyanott; ez az otthon 20 ággyal van berendezve. Azonkívül erdélyi menekülteket is elhelyezhettünk oly módon, hogy diakonissza-testvéreink közül most sokan a megvett szomszédos épületben, az új testvérházban találtak lakást. Ebben a testvérházban lakik a diakonissza-lelkész is családjával. 1866-ban a Bethesda-kórház két szobájában hat beteget ápoltak, ma 17 kórszobában 100 beteg részére van hely s ezenkívül van még a 20 ágyas szülőotthon. 1866-ban a Bethesda nagyon szegényes, kezdetleges állapotban volt, ma a kórház két osztálya: a belgyógyászati és sebészeti osztály fel van szerelve a modern kor követelményei szerint; vau Röntgenlaboratóriuma és mintaszerűen berendezett műtője. 1866-ban külföldről jött német diakonisszák ápolták a magyar betegeket, ma 30 magyar diakonisszánk van, akik részint Budapesten, részint vidéken teljesítenek szolgálatot. És ime, mily borzasztó csak elgondolni is, hogy ma mindezt a sok szép eredményt a pusztulás veszélye fenyegeti. A háború alatt ugyanis annyira felszökött az élelmiszerek, gyógy- és kötszerek s a kórház üzembentartásához szükséges fogyasztási és használati cikkek ára, hogy az alig emelkedett ápolási díjbevételek mellett képtelenek vagyunk a folyó kiadásokat mind fedezni, amiért is tartozásaink összege eddig, sajnos, már 62.000 K-ra emelkedett. Itt hiábavaló minden igyekezetünk, takarékoskodásunk, hű sáfárkodásunk! De miből, miképen elégítsük ki az élet anyagi követelményeit ? Tekintve azt, hogy a Bethesda református diakonissza-kórház a maga csendben, de mégis állandóan nagy nyilvánosság előtt végzett szolgálatával egyszersmind szolgálatot tett a hazai református egyháznak, szünes-szüntelen hirdetve annak fáradhatatlan agilitását, jó cselekedetekben való meg nem restülését, talán nem szerénytelenség, ha munkánk 50-ik esztendejének befejezésekor odafordulunk magyar református egyházunk tagjaihoz s arra kérjük őket, hogy szíveskedjenek minket minél messzebbremenő erkölcsi és anyagi támogatásban részesíteni. Arra kérjük református egyházunk lelkészeit, hogy ne sajnálják a fáradságot híveiknek megmagyarázni, számára a diakonissza munkája — mely felekezeti, nemzeti szempontokat nem ismer, az emberben csak a szenvedőt látja — egy új életnek biztató hajnalát jelenti. Szabaddá lett hát a tér, az önfeláldozó női lélek előtt, mely legszentebb hivatását, kiváltságos előjogát a krisztusi könyörület gyakorlásában találja. Szolgálatuk nem érdemszerző cselekedet, hanem igazi, önkéntes Önátadás s a tiszta, szeplőtelen lelki életnek fénylő bizonysága. Terjedőben is van a mozgalom a föld kerekségén mindenütt. Egyszerű, de csinos egyenruhába öltözött nőtagjai, Budapesten már több mint egy évtized óta végzik életmentő munkájokat. Megható jelenet — sohasem feledhetem — midőn a reggeli áhitat perceiben erősítik leiköket isteni szolgálatuk buzgó teljesítéséhez. Legújabban pedig a harmadik tudományegyetemmel kapcsolatban a tiszántúli ref. egyházkerület, a debreczeni egyház segítő támogatásával az „Auguszta“ tüdőbetegek szanatóriuma szolgálatára rendezett be diakonissza-otthont. Az otthon életgondoktól ment, boldogságot sugárzó, kedves családi kör, melynek éltető lelke az Úri! A fölszentelt diakonissza az otthon gyermeke lesz, mely mint szülő, féltő gonddal, őrködő szeretettel vigyáz gyermekére s munkaképtelensége esetén is holta napjáig a kebelén tartja. A tagok egymást testvéreknek nevezik, kik közül felavatásban csak azok részesülnek, kik önként vállalt élethivatásukban krisztusi szelídséggel, páli türelemmel, jánosi szeretettel hordozzák a gyönyörűséges igát. A fölavatáskor tett eskü mindaddig kötelező, mig más életpályára nem szólítja őket a hivatásuk. Ha a szeretet-szövetségnek bármelyik tagja lelke harmóniáját nem találja meg az otthon falai között, egy éven belül attól megválhatik, de a felavatás után történő oknélküli kilépés az összes költségek: visszatérítését vonja maga után. Magasztos elhívásnak hősnői a diakonisszák, kik fárasztó ápolónői munkájok közben is szakítanak időt orvosi órák hallgatására és az esteli áhitat perceiben
