Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-11-26 / 48. szám
382. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. 1866—1916. December 3-án nevezetes és ritka ünnepély lesz, mely jelentőséggel bír nemcsak Budapest, hanem az egész ország és főleg az egyetemes magyar református egyház szempontjából. Nevezetes az ünnepély azért, mert egy olyan ügynek az ünnepe, amely mind háborúban, mind békében egyaránt nélkülözhetetlen, ritkának azért mondható, mert 50 éves jubileum. Ez az ünnepély a budapesti Bethesda református diakonisszakórház fennállásának 50-ik évfordulója, mely dec. 3-án a főváros templomaiban rendezendő hálaadó istentiszteletek és egy rendkívüli közgyűlés keretében fog megtartatni. Illő és méltányos dolog tehát, hogy ez alkalomból tájékoztassuk a gyülekezetek hivatott vezetőit: a lelkészeket és általuk egyházaink tagjait a magyar református kórház és diakonisszaügy történetéről és jelentőségéről. És ez annál inkább szükséges, mert a mi hosszú, nagy harcunk után, melyet hazánk szabadságáért vívunk olyan idők közepette, amikor az országok pusztulnak, új országok születnek, csak akkor lehet a győzelem és a győzelmet követő béke igazán értékes, ha addig is, mig folyik a háború, a most még több sebből vérző magyar nemzet gyógyításának, megtartásának eszközeit, amelyek közé tartozik a Bethesda diakonissza-kórház is, meleg érdeklődéssel, odaadó szeretedel felkaroljuk és segítjük. A Bethesda kórház lelkészének ezt a meleghangú, szép cikkét püspök úr lapunk 45-ik számában közzé tett 1916. évi 4762. sz. körlevele után azért tartottuk célszerűnek közzé tenni, mert a nagy és komoly cél érdekében kötelességszerűleg kifejtendő akció számára több értékes történelmi adatot tartalmaz. A Bethesda-kórház, amely rendkívüli nehézségek között nagy önfeláldozással s odaadással teljesíti hivatását, mely a kér. szeretet gyakorlásában olyan sokszor áraszt fényt ref. egyházunkra is, mindenképpen megérdemli lelkésztársaink támogatását. Szerk. Lássuk hát nagy vonásokban a Bethesda történetét! A Bethesda-kórházat 1866-ban alapította néhány Budapesten élő református úriember, „akiknek bár német volt a nyelve, de Magyarországért dobogott a szíve“. Kezdetben kicsiny, nagyon kicsiny: 6 embernek való kórház volt, szerény bérházban. Kórház nyilt meg már azelőtt is Budapesten, sokkal nagyobb, sokkal szebben berendezett. De Bethesda, az irgalmasság hajléka, melyben diakonisszák ápoltak, még nem nyilt meg. Nem volt még eddig ilyen intézmény, melynek kimondott célja az, hogy a Krisztusban megjelent isteni irgalomra hivatkozva vállalja a beteg test gyógyítását, nem felejtkezvén meg a sokszor igen beteg lélekről sem. A kis kórház, mely 43 évig volt a budapesti német református egyház tulajdona, az idők folyamán egyre fejlődött, nagyobbodott és mikor az 1903-ban megalakult Filadelfia diakonissza-szövetség, saját lelkészének vezetése alatt, vállalta a kórház gazdasági és ápolási teendőinek ellátását, teljesen meg is magyarosodott. A megnagyobbodott kórház sok minden baja, gondja idővel mindig jobban nyomták a kis leányegyházat, úgy hogy annak vezetői célszerűbbnek látták, ha a Bethesdát vagy megszüntetik, vagy teljesen magyar kezekbe adják át, annyival inkább, mert magukat a kórház azon rendeltetésének, hogy benne az újabb kor kívánalmai szerint magyar diakonisszák képeztessenek, sem hivatva, sem alkalmasoknak nem találták. A kis egyház a kórház eladása ügyében először a budapesti református egyházzal tárgyalt hosszabb ideig. De miután ez egyéb nagy feladataira való tekintettel sem a vétellel járó újabb anyagi terheket, sem a diakonisszaképzés nehéz feladatát nem vállalhatta, a különben is diakonisszaképzés céljaira alakult Filadelfia magyar diakonissza-egylet 1909-ben megvette a kórházat felsőbb egyházhatósági engedéllyel. A Bethesda ára 245.085 78 K volt. Ebből 70.000 K-t készpénzben kel-TÁRCA. A diakonissza-intézmény és a világháború. A harmadik egyetemért versengő városok vitája elcsendesedett a világháború zivatarában és a tudományok új csarnoka végzi munkáját a debreczeni kollégium falai között. Tekintettel a felszereléssel járó óriási költségekre, a háború okozta nehézségekre, az orvosi szak csak később nyílik meg, de ennek kisegítő része a diakonissza-otthon már az 1914—15-iki iskolai év szeptemberében nyolc diakonissza kiképzésével megkezdette előkészítő munkáját. Miben áll hát ez a diakonisszaság ? A római levél utolsó részének első versében olvassuk: „. . . ajánlom nektek pedig Fébét, ki kenkréabeli gyülekezetnek szolgálója . . .“, azaz erőtlenek segítője, szegények gondozója, betegek ápolója ... Ide nyúlik vissza a diakonissza intézmény eredete. Az apostolok, hogy az igehirdetés munkáját zavartalanul végezhessék, állították a szegények és betegek gondozására a diakónusokat és diakonisszákat. A könyörületesség aranykalászos mezején aratta ragyogó diadalát a diakónia, mígnem a pogány császárok üldözése elnémította a kegyes lelkek munkáját s csaknem 2000 éves siri élet után Fliedner Tódor, a kaiserswerthi gyülekezet lelkipásztora állította vissza az emberi jóltevés eme gyönyörű alkotását és nyitotta meg 1836 okt. 13-án az első diakonissza-otthont. Az első diakonissza Reichard Gertrud, egy ref. orvos leánya s az első beteg, kinek vigasztaló gondozását az Üdvözítő nevében felvették, egy r. kath. szolgáló volt. Eleinte idegenkedéssel fogadták az eszmét, félvén, hogy az egyház kohézióját megbontva, a pietizmus, vagy sokkal inkább a külföldön divatos sectarizmusnak lesz melegágya. A haladó idő azonban a konzervativizmus korlátáit ledöntötte és a 19-ik század szabad szelleme az eszmét bevitte a szivek világába s csakhamar bizonyossá lesz, hogy a segélyért kiáltó emberiség
