Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1916-10-29 / 44. szám

354. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1916.

Pápán speciális helyi viszonyok is követelik, hogy legyen theologiai internátus.

Pápán nehezen lehet megfelelő lakást kapni. Sokan tartanak diákot, még többen tartanának, ha kapnának, de még az engedélyezett lakások közül is sok csak igen nagy engedménnyel fogadható el türhetőnek. Az idén egy vidéki lelkészismerősöm megkért, hogy keressek fiának lakást, kérdezősködtem ; 4-et megnéztem magam, a világosság egyikben sem volt a szükségletnek megfelelő, kettő közülük alacsony, egyik vizes, egynek a környezete erkölcsi szempontból kifogásolható és sajnos, régebbi évekből is szomorú tapasztalataim vannak. Nem mondom, hogy ez minden egyes esetben így van, de meg kell állapítanom a különben is közismert tényt, hogy Pápán a diák testi és lelki egészségére kedvezően ható laká kevés van.

Második speciális ok, hogy amikor az új theologus megjelenik a „főiskolán“, talál mindössze két termet, ebből és a tanári szobából áll a theologia, ami a főiskolát főiskolává teszi. Ez nagyon furcsa érzéseket vált ki látogatóinkból; emlékszem pl. mennyire szégyenkeztünk, mikor Benedek akkori közoktatásügyi államtitkár Pápán létekor megtisztelte a theologiát is látogatásával. Az ilyen látogatók azonban elmennek, de a theologus, ha valami közbe nem jön 4 évig jár a két terembe. Nem csoda, ha egyik lelkészünk egy elkeseredett pillanatában azt mondotta, hogy neki a főiskola csak egy téglarakást jelent. Pedig ez a fiú jó tanuló volt. Most azonban, érettebb ésszel visszatekintve diákságára, abban nem sok értékeset talál. Bizonyára egyik oka ennek ő maga volt, de közrejátszottak mindenesetre a tényleges viszonyok is.

És a meglevő két tanterem berendezése sem olyan, hogy az vonzaná az ott tartózkodásra az ifjakat. Érdekes, hogy ezt ösztönszerüen megérezve, az egyik hallgató képet hozott a falra, hogy azt otthonosabbá tegye. Az esztétikai szempont nem első, de mégis fontos. Mi puritánabbak vagyunk a puritánoknál.

(Folyt, köv.)

Ptü

IRODALOM.

Uj Testamentum, azaz Istennek új szövetsége a mi Urunkban, a Jézus Krisztusban. A reformáció négyszázados örömünnepére magyar nyelvre fordította dr. Masznyik Endre. Első kötet: Evangéliom. Egy füzet ára P60 K (az egész mű ára két kötetben 16 K lesz).

Dr. Masznyik Endre, a magyar prot. theol. irodalom lelkes művelője, ünnepélyes szavakkal fordul az olvasó közönséghez („. . . úgy érzem : utoljára“). Nagy lelkivivódás után a Lélek kényszerítésére belefogott az Új- Testamentum lefordításába s programm-szavaival együtt egy kész füzetet is bocsát széjjel, mely Mát lx—2451 fordítását tartalmazza. Dr. Masznyiknak a maga munkájával igen jelentékeny céljai vannak. Pótolni akarja a kezeinken forgó Károli-féle rév. fordítást. Szomorú tapasztalata fordítónak az, hogy „a Bibliát ma — különösen művelt köreinkben — nem igen olvassák“ s erős a meggyőződése, hogy „azért nem olvassák, mert nem olvastatja már magát“. Természetesen, minden programmnál szebben beszélhet az a tény, ha dr. Masznyik az Új-szövetséget jobban fordítja le, mint a Károli-fordítás tette. Ez esetben még az is elképzelhető, hogy gyakorló-lelkészeink a Károli-féle Ó-sz. fordítás mellé Masznyik-féle Új-szöv. fordítást használnak. Hogy tényleg így áll-é a dolog, egy-két fejezetnél tárgyilagosan mérlegelni fogjuk. Van azonban valami, amit fordítói programmjában szó nélkül nem hagyhatunk. „A jó öreg (írja Masznyik) — haló poraiban is áldott! — Károlyi Gáspár kiszolgált. Az ő nyelve nem a ma, nem a mi nyelvünk már. Szép>vólt; gyönyörűséges volt — és mint emlék, az is marad — a maga eredeti, szűz tisztaságában, de a sok javító(?) átdolgozó, toldozó-foldozó kéz letörlé hamvát, lefújta himporát, elvette szinét, illatát, hangját. Ma már nincs Károlyi Bibliánk. Ami van — az a senki bibliája. Annak nincs egyénisége, nincsen karaktere. Ezért nem olvassák. Pedig — ha valaha, most áhítoznak a lelkek az Istennek szent igéje után. Hát — adjuk a2t a hivő nép kezébe a mi közel 400 év alatt bizony nagyot fejlődött, mai, szép magyar nyelvünkön. Én Isten kegyelméből és segítségével, a ti támogatástok és pártfogástok mellett vállalom e terhes, de istenes feladatot.“ Ha Masznyik dr. nem állítaná annyira élére a dolgot, hogy szerinte vagy Masznyik, vagy Károli, ha nem juttatta volna kifejezésre ilyen nagy világossággal a maga térhódító szándékait a Károli-Bibliával szemben, nem szólalnék fel e helyen. Bár a dolog beállítása a Károlifordítás említése nélkül is téves, mert annak, hogy a bibliát nem olvassák, csak elenyészően csekély %"t)an oka a fordítás gyarlósága. A Károli-fordítást azért nem olvassák többen, amiért a Luther-fordítást nem. Mert a mai generáció nem olyan bibliás, mint a reformációkorabeli. A legtökéletesebb bibliafordítás sem fog annyi olvasóra találni ma, mint a reformáció századának tökéletlen magyar fordításai. Ennek oka a megváltozott korszellemben van. A bibliafordításban Iegfelebb a magyar filológiával foglalkozó tudós keres és talál himport, szint, illatot, hangot. A bibliafordításnak ilyen igényekkel nem is igen lehet fellépnie. Egyszerű, szerény tolmácsnak kell lennie azok számára, akik a kijelentést eredeti nyelven nem tudják megközelíteni.

Attól azonban határozottan óvakodnunk kell, hogy a rév. Károli fordításról olyan hangnemben beszéljünk, mint aminő az idézetben látható. Tudjuk, hogy a mi egyházi viszonyaink között a legkiválóbb alkotások is sok esetben a helyes és józan kritika hiányában ki vannak téve a kicsinylésnek. Hozzáértők nincsenek megelégedve a rév. Károlival. Mivel azonban annak idején a nyilvános kritika útján nem vettek elég fáradságot magnknak arra, hogy a fordítás hibáira rámutas-