Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-29 / 44. szám
44. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 353. oldal. a CXX-iké helyett a CXLVII-ikét, a CXXIII-iké helyett a XXV-ikét, a CXXIV-iké helyett az LVII-ikét, a CXXVI-iké helyett a XLVI-ikét, a CXXXII-iké helyett a XXIV-ikét és a CXLV-ik zsoltár eredeti dallama helyett a XXVII-ik zsoltár dallamát. Valószínű, hogy a zsoltárok átnézését több revizor végezte, ez abból állapítható meg, hogy az eredeti ki fejezést némelyik meghagyja, a másik ugyanazt új, szokottabb kifejezéssel pótolja. P. u. az LVI-ik zsoltár 1. versében ez az eredeti kifejezés : „ellenségeim elszánták, hogy bényeljenek“ megmaradt, mig az LVII. zsoltár 2. versében ezt a kifejezést „hogy tőrbe ejtsen“ kifejezéssel cseréli fel. Pedig az eredeti kifejezés többet fejez ki, mint a tőrbe ejtés. Nem szerencsés a szöveg módosítása a LXIX. zsoltár 1. versében, t. i. ez a kifejezés fordul elő: „Közepén vagyok a sáros mélységnekígy javítja ki ez utóbbi szót: „térségnek", holott az eredeti kifejezés a költő gondolatát sokkal jobban adja vissza. Mindezekkel az észrevételekkel csak azt kívántam jelezni, hogy én Szent Dávid zsoltárainak szövegén csak annyi módosítást tartok megengedhetőnek, hogy elavult kifejezések helyett nyelvünk fejlettebb technikájának megfelelő kifejezéseket és szavakat, melyek ugyanazon gondolatot adják vissza — használjunk. A zsoltárírónak a zsidó nép sajátságos, nemzeti életére és viszonyaira vonatkozó kifejezésit, a mi modern viszonyaink és gondolkodásunk Procrusztes-ágyába bele erőszakolni nem lehet. A Szent Dávid zsoltárai csak maradjanak meg eredeti tartalmukban és jelentőségükben, nincs semmi szükség arra, hogy azokat elcsavarjuk és eredeti értelmükből kiforgassuk. Legalább is énekügyünk szempontjából nincs. Hiszen az énekeskönyv Il-ik részében minden alkalomra annyi kiváló, szebbnél-szebb énekünk várj, a legtöbbje gyönyörű szöveggel, hogy egyáltalán nem szorultunk arra, hogy tusnak. Azért disputatiosorozatot is rendezett róluk a gyulafejérvári főiskolában. Mikor Bisterfeldet 1640-ben Rivetus és saját maga kérésére Leidenbe hívták professzornak, I. Rákóczi ismét levelez, most ugyancsak az egyetemmel s nem akarja engedni Bisterfeldet. Lehet, hogy ez ügyben is írt Rivetusnak. Bethlen és I. Rákóczi levelei tehát léteztek és ezt már magában is elég tudni. Gondoljuk azt is, hogy mi lehetett a tartalmuk. Sajnos, hogy ma nem ismeretesek. A nagy erdélyi fejedelmeink kultúrtörténeti szerepére újabb fényt vetnének és újabb dicsőséget. De talán előkerülnek valamikor — talán éppen Amerikából, hová az üzlet juttatta őket. Legyen e pár sor emlékkő nekik! Utrecht. Miklós Ödön. (Vége.) Szent Dávid verseit énekeljük. Én a zsoltárokból csak azokat tartanám meg, amelyeknek dallamára énekeink szerezve vannak, de nem a szöveg, hanem csak a dallam kedvéért. így megtartandónak tartom : VIII., XVI., XIX., XXIII., XXIV., XXV. stb. zsoltárokat, melyeket fentebb már elősoroltam, de a szövegből csak az első verset, miután a többire, mint jeleztem, nincs szükség. A revizorok is — úgy hiszem — foglalkoztak ezzel a gondolattal, mert a zsoltárok szövegének igen jelentékeny részét — majdnem felét — kihagyták, így ők sem tartották a zsoltárokat érinthetetleneknek, a maguk egészében fenntartandónak; annyira nem, hogy sok zsoltárnak ők is csak az első versét tartották meg, a többit egyszerűen törölték. Ha ez sok zsoltárral kegyeletsértés nélkül megtörténhetett, úgy hiszem, hogy egy lépéssel tovább mehetünk és az általam javasolt módon járhatunk el valamennyi zsoltárral szemben. (Folyt köv.) Kacz Lajos A theologiai internátusról. — A f. hó 15-én tartott egyházkerületi lelkészértekezleten felolvasta : Pongrácz József. — II. Az internátus közösségi életének szigorúan megszabott rendje jó hatással van a tanulmányi előmenetelre. Főiskoláról lévén szó, természetesen, nem lehet felnőtt ifjakat erőszakkal rákényszeríteni semmire. A vezetőnek kell oly egyéni tulajdonságokkal rendelkeznie, hogy diákjait rá tudja venni, hogy feladatainknak lelkiismeretesen és örömmel megfeleljenek. És az intézet hagyományai is kell, hogy olyanok legyenek, minden külső figyelmeztetés nélkül, belsőleg indítsák a bentlakókat az önképzés munkájára. A tanulmányokban való irányítás mellett fontos az is, hogy van, aki állandóan együtt élvén velük, legmegfelelőbben tudja barátilag inteni, fegyelmezni a növendékeket. Szóval oly mértékben lehetne nevelni, a szó legmagasabbb értelmében, amily mértékben, valljuk be őszintén, most nem tudunk és a diákság együttélése nélkül nem is fogunk tudni. Emellett segíthetnénk azon is, amiről szintén sokat panaszkodnak egyházi lapjaink, t. i., hogy az ifjak közül többen a társadalmi érintkezésben szögletesek. De ez egészen természetes, mert oly helyen laktak, ahol nap-nap után csak durvaságot láthattak és hallhattak. Hogy kívánhatjuk valakitől, hogy tudja, mint kell müveit emberek asztalánál viselkednie, ha erre sohasem tanítjuk. Némelyek rájönnek ugyan maguktól, de hányán vannak, akik kényelmetlenül érzik magukat és zavarba hoznak másokat, mert nem volt senki, aki ezekre az igen egyszerű dolgokra figyelmeztette volna őket. Az internátus mellett szóló általános érveken kívül,
