Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-29 / 44. szám
352. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. temetésénél van kántus; némelyik be se éri a gyülekezeti kántussal; a főiskolait kívánja; van szalagos, aranybetüs koszorú bőven! Aztán — lesz olyan sírkő, hogy no! Megtörtént, hogy egy volt cselédünk urát temettük; volt — 10 évvel ezelőtt — 8 forintos koszorú. Mikor eljött a temetés után, hogy megkérdezze, mivel tartozik — nálunk temetés után teszik ezt — azt mondtam : „Te nem tartozol nekem semmivel, de én tartozom neked egy intéssel. Tudod, mit esznek a gyermekeid 2—3 hét múlva?“ Bizony nem — mondá. No hát akkor miért költekeztél koszorúra; mibe került az?! Ekkor mondta, hogy 8 forintba . . . Temettem egy napszámos embert, akinek egyáltalán semmije, még egy kis kunyhója se volt. Volt kántus és 4 szalagos koszorú . . . Egy olyan egyháztagnak, szintén napszámos ember, aki az évi 2 (kettő) korona egyházi adóját csak gyéren fizette, akkora sírkő áll a sírján, hogy egy lelkész sírjának is dísze volna ! .. . Megtörtént egy fiatal ember temetésekor, hogy előre értésére adtam a családnak, hogy ismerve igen súlyos anyagi helyzetüket, ingyen temetem el magam a halottat. Meg is tettem. Volt szép koszorú és nem az egyszerű halotti kocsi volt megrendelve, hanem a díszes. Mert ebben is van választék; no meg a temetőhelyben is. A fényűzők már nem temetkeznek a sorba, hanem külön váltott helyre. Készséggel kijelentem, hogy ha híveink lemondanak erről a mi elveinkkel ellenkező fényűzésről, ha nem csinálnak a temetésből hiúság vásárát: mindenkit eltemetek ingyen, ha hozzátartozóinak így esik jól! De a nagy fényűzés mellett szinte lekicsinylés számba megy, mikor a lelkésznek csak 4 koronát akarnak fizetni . . . Én különben megoldottam a kérdést dijlevelem alapján ; megkérdem: egyszerűen imádsággal kivánják-e a temetést? És ha így, ha úgy kívánják: rendben van a dolog. Kis József. Jegyzetek és észrevételek a próbaénekeskönyvről. ii. Hogy a zsoltárok eredeti szövegének a mi viszonyainkhoz való átgyúrása, vagyis az a törekvés, hogy azt modernizáljuk — ennek a vállalkozásnak sikertelenségét akárhány példával illusztrálhatnánk. A fentebb felhozott példákon kivűl idézzük a CXXII-ik zsoltárt. Az eredeti szöveg szerint a zsoltáríró afelett érzett örömének ad kifejezést, hogy az ellenség által feldúlt Jeruzsálem romjaiból újból felépült, hogy ennek kapuin át újból bemehet az Isten lakóhelyére és szemlélheti a sok szép ékes épületeket; melynek szemléletére sokféle nemzet egybegyült. Itt tehát határozottan Jeruzsálemről van szó és nem a mi szentegyházunkról és nem az Urnák kapuiban, hanem Jeruzsálem kapuiban állnak meg lábaink. Ha már most Jeruzsálem helyett szentegyházunkat teszünk, hogyan illeszthetjük ehhez az eredeti szöveget, hogy „szépen megépült sok ékes épületekkel“, amely kifejezés tisztán csak Jeruzsálemre illik. Hasonlót mondhatunk a CXLVII-ik zsoltár szövegének módosításáról is stb. A revizor helyesen járt el, midőn több zsoltárnak eredeti, de szokatlan dallamát elvetette és a szöveget egy szokottabb zsoltár dallamára alkalmazta, hogy ezen eljárás folytán a szövegnek is módosulni kellett, az természetes ; habár ez nem mindig sikerült, p. u. az LV-ik zsoltár 10-ik versének első sorát három szótaggal megrövidítette és ennek folytán a dallam két utolsó ütemére nincs szöveg. így alkalmazta az LIX. zsoltár eredeti dallama helyett a XXV. zsoltár dallamát, a LXXV-iké helyett a CIV-ikét, a LXXXVII-iké és a XCIII-iké helyett a VlII-ikét, a XCIV-iké helyett a CXVII-ikét, a CX-iké és a CXV-iké helyett a VlII-ikét, kelő francia gyermek nevelője. Bizonyos ez elébb említett leveléből. Általában különös, hogy a fejedelem követje a volt herborni iskola tanárjait keresi fel. A nassaui herceg, kinek szolgálatában voltak, maga is bajban volt abban az időben és — inter arma silent musae — szélnek indultak a tanárok is. Különös, hogy Bojthi Veres keresni megy tanárokat (eddig ismert adataink szerint), mikor Bornemissza már előrehaladott lépéseket tesz. Ismeretes, hogy Bisterfeld jóbarátja volt Rivetusnak. Ismert továbbá Rivetusnak a magyarokhoz való szeretete, érdeklődése, mi nemcsak Bakaira, de Bornemisszára is vonatkozott. Kézenfekvő tehát, hogy Rivetus ajánlhatta Bisterfeldet, mint állástalan tanárt, Bornemissza és a fejedelem figyelmébe. Bisterfeld aztán kizárólag Bornemisszától nyerte a fejedelem nevében a meghívást. Annyira valószinű előbbi feltevésünk, hogy B. előbb említett levelében hosszan értekezik arról, hogy Rivetus ösztönzésére fogadja csak el a meghívást. Félt az „ismeretlen veszélyekétől. Nyilvánvaló, hogy a háttérben ott állt a fejedelem s ez is képezhette a levelezés tárgyát s anyagát. Rivetus még később is érdeklődik az iskola sorsa iránt. I. Rákóczi György meg Bisterfeld utján kerül Rivetuszszal összeköttetésbe. Ekkor már jelentős szerepe van az egykori leideni professzornak, udvari lelkész ez ifjú herceg nevelője, olykor politikai ügyvivő. Ő volt az, ki I. Rákóczinak Hollandiáról és egyéb nyugateurópai államokról hírekkel szolgált. Hírei megbízhatók voltak, arra, adataink szerint, sokat adott a fejedelem. Egy 1639-ben megjelent munkáját I. Rákóczi Györgynek ajánlja, ki megjutalmazta, levélben megköszöni, könyvét jegyzetekkel látja el és az éppen udvarába politikái tárgyalásokra megjelent követnek odaadja, hogy olvassa el. Melyik könyvét ajánlotta Rákóczinak — nem tudni. Akkor több is jelent meg. Alighanem a jezsuitákról szólót. Sokat panaszkodott ezekről Bisterfeld is Rive-
