Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-09-10 / 37. szám
37. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 291. oldal. kiválasztoítaií, hogy ezekben és ezek által támogassa erőtlenségünket az élet harcaiban. Kedves Lelkésztársaim! Az élet legnagyobb küzdelme mi reánk vár. Eddig se néztük ölbe tett kezekkel az egymásután tova tűnő napokat. Harcoltunk, küzdöttünk, noha tudtuk, hogy az elismerés, a hála nem készit babérkoszorút számunkra. Nem lesz ez másként ezután sem. De azért bátran, rendíthetetlen bizalommal és lelkesült hittel előre. Szövetségesünk a mennyei jó Atya és akit elküldött szerelméből, Megváltónk, az Úr jézus Krisztus. Mig ezekben hűek leszünk, velünk lesz a mindenre elégséges isteni kegyelem. Ámen. Protestáns intelligenciánk visszahódítása.* De vájjon miképpen áll a dolog egy oly irányú irodalmi akcióval, amelyet mi a magyar protestáns intelligencia visszahódítása szempontjából kontemplálnánk ? A példák, amelyekre az olvasó hirtelenében hivatkozik, szinte megdöbbentő erővel látszanak igazolni, hogy a magyar intelligencia az ilyen irányú propaganda számára megközelíthetetlen. Hiszen annyi kísérlet történt a múltban, olyan sok ilyen irányú orgánumot hoztunk létre, olyan jelentékeny anyagi áldozatokkal terheltük meg szegényes budgetünket s az eredmény, a várakozásokhoz képest mégis szinte elenyészően csekély! Hol itt a hiba? Mért nincs gyümölcse az elvetett magnak? Hosszú tűnődés után úgy látom, hogy a munkára kellő előképzettség nélkül vállalkoztunk, az intelli* Az előző közleményeket 1. lapunk 32., 33., 34., 36. számaiban. genciának, amelynek irányítását a kezünkbe akartuk venni, nem kerestük meg az érdeklődési pontjait, másfelől saját hódító szándékaink tekintetében nem hagytunk semmi kétséget s azt vártuk, hogy az intelligencia keresse ki a velünk való lelki közösség lehetőségeit. Ez a szolgálat természetesen kényelmes volt, de meddő is. Állítottunk magas eszményeket, azok szolgálatába nem mindennapi erőket, előre közhírré tettük hadi terveinket, propagatív szándékainkat és meglepődtünk, mikor az intelligens emberek nagy tömegei nem értettek meg, sőt mereven visszautasítottak. Sohasem szabad elfelednünk, hogy a sajtó, az irodalmi akció terén sikerre csak úgy számíthatunk, ha a szolgálatra szánjuk el magunkat az uralkodás helyett, ha nem resteljük a fáradságot és gondot, kikeresni azokat az érintkezési pontokat, ahol a mai magyar protestáns emberrel lelki közösségre léphetünk. Bocsánat a hasonlatért : a missionarius nem kezdheti a maga működését azzal, hogy egy idegen világban élő ember előtt a keresztyénség gyönyörű hitrendszerét fejtegeti; neki előbb sokkalta alsóbb rendű dolgokban kell megmutatnia annak a léleknek diadalmas erejét, amelynek szolgálatában áll s mikor már így a kezdő hivővei félig-meddig egyéb érzésbeli motívumok alapján összeforrott, kezdheti emelni a magasba a Krisztus trónusáig. A protestáns intelligencia visszahódítására irányuló irodalmi akció akkor fogja elérni a kívánt eredményt, ha először türelmes gonddal és szeretettel szolgálni óhajt a modern embernek, megközelíti, felkeresi érdeklődési pontjait, segíti azt abban, hogy nemes, erkölcsi alapon álló világnézetet alakítson ki magának s mikor így félig-meddig már kiemelte jelen letargiájából, mikor a szolgálat s a meleg, őszinte szeretet leikével már félig barátjává tette, akkor juttatja el annak tudatára, hogy a nyert tágabb s tisztább látóhatár, az amelyet Isten öröktől fogva a mi dicsőségünkre szánt. Az emberi bölcseséggel szembe áll ez az isteni, mint amely mélységesebb a tartalmában s amelynek célja az ember megdicsőítése. Minthogy az isteni bölcseség el van rejtve, azt keresni, búvárolni kell s ezt a feladatot tűzte ki maga elé a theozófia, mint szellemi mozgalom. Tanúlmányának módszere: minél szélesebb kört ölelni fel. Ezért nem zárkózik el csupán egy vallásnak, pl. még a keresztyénségnek korlátái közé sem, hanem kiterjeszti figyelmét a régi és újabb vallásokra, a bölcsészeti rendszerekre, a tudomány egész világára és az ember minden szellemi tevékenységének összes eredményét ki akarja használni, hogy kielégíthesse a léleknek minden szükségletét. Főleg amióta Newyorkban 1875-ben egy Theozófiai Társaság alapításában egységesítő -szervet is létrehoztak, nagy arányú munka folyik egy, az eddigieknél jobb új vallás alapítása érdekében. Szervezete az egész világra kiterjed, találkozik benne índia álmodozó buddhizmusa Amerika tetterős keresztyén propagandájával, összeölelkezik a brahmanizmus isteni eredetűnek vallott kasztrendszere a korlátokat ledöntő európai fejlődéstannal. Ennek az egész világot, behálózó nagy szervezetnek 1912-ben 23.140 tagja volt, 950 páholyba csoportosúlva. A cél, melynek érdekében ez a gigászi munka foly: 1. a faji, vallási, nemi, társadalmi és szinbeli különbséget nem ismerő egyetemes embertestvériségnek előkészítése ; 2. a vallás, bölcselet és tudomány összehasonlító tanúlmányozásának előmozdítása; 3. az eddig meg nem magyarázott természeti törvényeknek és az emberben szunnyadó erőknek kikutatása. Mindenesetre nem lehet panaszunk a cél alacsonysága és szűk köre miatt. Azonban, aki az emberi szellem történetét, főként a vallás mezején végzett munkájának múltját csak felszínesen ismeri is, már az eddig vázolt módszer és cél részleteiből is képet alkothat magának a theozófusok fáradozásának sikertelenségéről. Hiszen az emberi szellem a vallás, filozófia és tudomány terén annyit