Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-09-10 / 37. szám
292. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. élet nagy fényeinek igazi erkölcsi magasságból való szemlélése voltaképpen csak a vallás, a pozitív Istenhit alapján lehetséges. Az, aki követett bennünket félúton, követni fog az egész úton, a Krisztusig, az Isten trónusáig. Azzal, ha mi „protestáns“, „kálvinista“, „evangélikus“, „egyházi“ orgánumokat hozunk egymás után létre, melyeknek címlapján ott van egész hódító programmunk, ha előre dobra ütjük nagyszabású terveinket, önkéntelenül kis körökre szorítjuk magunkat. Pedig komoly meggyőződésem, hogy mi nemcsak kötelesek vagyunk, de képesek is volnánk nagyobb szolgálatot végezni, szélesebb területekre intenzív hatást gyakorolni, képesek volnánk jelen egyházi életünk határain túlmenőleg ügyünknek és igazságainknak megértő s őszinte barátokat szerezni. Protestáns közéletünk gazdag szolgálatra kész, de emellett egyúttal vezetésre termett lelkekben. Végtelenül jogosulatlan szkepticismus volna, ha csüggetegen lemondanánk arról, hogy újra felvegyük őseink lassanként feledésbe ment nagy müvét, az intelligens Magyarország szellemi irányítását. Vegye bárki a kezébe néhány szélesebb körre irányuló egyházi orgánumunknak, pl. a Protestáns Szemlének, a Prot. Egyh. és Iskolai Lapnak, a Diákvilágnak, az Ébresztőnek néhány év óta megjelenő számait s lehetetlen elfojtania azt a benyomását, hogy lépten-nyomon olyan komoly keresztyének írásaival találkozott, akik kedvező körülmények között, az erők helyesebb megosztása mellett, tervszerű és céltudatos irodalmi akció keretében igen nagy szolgálatot tehetnének az egyháztól elidegenedett magyar protestáns intelligencia visszahódításában. A feladat természetesen óriási, a munka, első pillanatra úgy látszik, felülmúlja erőinket, de meggyőződésem, hogy az az Isten, aki a köz ily irányú szolgálata tekintetében a kötelességérzetet napról-napra fokozott mértékben ébresztgeti bennünk, ezzel arányban a kivitel és siker lehetőségeit is fogja nyújtani. (Vége.) Veridicus. A mezőföldi ref. egyházmegye közgyűlése. (Folytatás) Medgyasszay Vince indítványa a tanítók jogviszonya tárgyában, Rácz Istváné a Dunántúli Prot. Lapnak az egyházak által > kötelező járatása és hivatalos résszel kiegészítése tárgyában az egyházkerületre felterjesztetik; Szűcs Lajosnak a hadbavonultak anyakönyvezésére, Szabó Kálmán és társainak a belhivatalnokok járandóságának kiszolgáltatására vonatkozó indítványai mellőztetnek. Esperes mellett működő segédlelkésznek 100 K díj megszavaztatott. Az egyházkerület 189/1915. sz. határozatára a tandíjkárpótlás kérésének elmulasztása tárgyában intézkedését megtette. Számvevőszék jelentése folytán az egyházközségek számadásai megvizsgáltattak, még mindig lassan és nehezen haladnak a jó rend felé. Egyházmegyei-, lelkészi és tanítói gyámpénztárnok, könyvtárnok számadásai jóváhagyattak, úgyszintén a jövő évi költségvetés is. Ezzel kapcsolatban vizsgálat rendeltetett el egy kölcsön ügyben a felelősség megállapítása végett a tőke veszélyeztetése és a kamatok elmaradása miatt. Tanügyi bizottság jelentéséből örömmel látja egyházmegyénk, hogy a háborús nehézségek közepette is a tanítás a rendes- és kisegítő erőkkel rendben és eredményesen végeztetett. Ellenben felterjesztést tesz a kerületre illetékes helyen közbelépés végett, hogy a kislángi állami iskolában a rendetlen iskoláztatás miatt a és oly ellentétes dolgokat hozott már létre, hogy ezekből a leggondosabb válogatással sem áll össze egységes rendszer. Ily óriási mezőn annyira tág tér nyílik az előítélet, a rokon- és ellenszenv, sőt a szeszélyes önkény számára, hogy minden theozófusról ki lehet mutatni: melyik vallással rokonszenvez és melyiket gyűlöli. Aztán éppen az ettől tartózkodás még azzal a veszéllyel is jár, hogy az „obiectivitás“ kedvéért igyekszik a theozófus lehetőleg tompítani saját igazi vallásos meggyőződésének színeit. De vájjon nem hasznosabb munkát végezhetne-e, ha mások tetszésére számítás nélkül, tehát igazibb odaadással és zsenirozást nem ismerve fejthetné ki a saját meggyőződését azzal a jelszóval : győzzön a jobb! Azonban a theozófus alapjában egyik konfesszióhoz sem kötheti le magát. Az ő mestere sem Mózes, sem Buddha, sem Zoroaster, sem Mohamed, sem Jézus nem lehet, az ő vezércsillaga az a benső világosság, amelyet a kedély világába való elmélyedés és a lelkében közvetlenül megszólandó isteni kijelentés juttatott osztályrészéül. A modern theozófia egyik pátriárkája, Swedenborg Emánuel egyenesen látta Istent, amikor neki 1743. Londonban személyesen megjelent, előtte feltárta a szellemvilágot s képessé tette őt a szellemekkel és az angyalokkal való beszélgetésre. Ő a Szentírásnak nemcsak betűi és szellemi, hanem menynyei értelmét is értette s vele együtt megértik mindazok, akik teljesen átadják magukat az isteni bölcseség mélysége tanulmányozásának a lélek bensejében fénylő világosság mellett. Ezen benső, isteni megvilágítás fényénél a theozófia a következő tanokat állapította meg : Isten egy a mindenségben. A mindenségnek épp úgy, mint az emberi természetnek, egyformán 7 alapelve van. Az öntudat két szférával bír. Az ember a reincarnatio és a karma által fejlődik. A tökéletesek titkos hierarkiát alkotnak. Az ember célja és feladata: az Istennel való titkos értelmi egységnek sironinneni Nirvánájába bejutni. Ezt úgy éri el, ha uralkodik érzékein és szereti ember
