Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-23 / 4. szám
Huszonhetedik évfolyam. 4. szám. Pápa, 1916 január 23. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József a felelős szerkesztő címére küldendők, <=> Belső munkatársak: Borsos István Czeglédy Sándor Pongrácz József. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Gondűzés. I. Péter 5-: Minden gondolatokat Ő Reá vessétek, mert néki gondja van reátok. őst, hogy a gondok nagy tömege szorítja lelkünket, keressük az eszközöket és módokat, miként szabadulhatnánk meg tőlük. Nincs senki közöttünk, aki ment volna a gondoktól; mi a legjobb gondüző ? Élvezet ? Erről már rég kiderült, hogy csak a gondokat súlyosbítja. Ez nemtelen, semmis, ahogy Buddha mondja. Tehát el kell szakadni a világtól, mint India és Európa remetéi? Régen megtették és a gond csak gyötrőbben égette a lázas homlokot. A tapasztaltabbak, a bölcsebbek más tanácsokat adnak : légy közömbös, ne avatkozz bele mások dolgába, a legtöbb gondod abból származik, hogy másokkal törődsz. A lélek visszariad ez önző magánytól. Ismerek valakit, aki azért nem köt barátságot, mert az gondot adna neki, de látom tengődő, szegény életét, gondjai azért mégis vannak és nincs, aki azokat hordozni segítse. Viszont tudok valakiről, akinek barátja nagy fájdalmakat okozott, de Keménnyel azt vallja: .inkább ezerszer csalódni, mint egyszer sem szerettetni“. A nagy emberismerők arra hívnak fel: szolgálj másoknak. Lásd meg, hogy náladnál sokkal nyomorultabbak is vannak e világban, akiknek te segítségére lehetsz. És tagadhatatlan, hogy az önzetlen szolgálat sok szivet lecsillapít, elfelejteti velük a saját bajukat. Szép és dicső belevetni magát a közért való küzdelembe ; elvonul lelkem előtt azok nagy csapata, kik egyéni fájdalmukat úgy igyekeztek elhallgattatni, hogy vállaikra vették a gyöngék, az elhagyottak, a kitagadottak ügyét. A fájdalom drágagyöngyöket termett: nagyszabású emberbaráti intézményeket, halhatatlan művészi alkotásokat, a hősies önmegtagadások ragyogó példányképeit. De ha a lélek magára maradt, újból ráborult a csillagtalan éjszaka. A szolgálat közben elfáradva kérdezte, amin sok nagy szív keresztül ment már: mi mind ennek a végcélja? Van egy szociálista ismerősöm, ki hűséggel végzi felelősségteljes munkáját» de lelke nem tud feleletet adni a fel-felvetődő őskérM désre: mi lesz végül is az emberiségből? És egy ily gondolat megbénítja finom lelke szárnyalását. Ott rágja a hideg kétely a szívet: nincs célja szolgálatodnak. A romantikusok azt ajánlják: légy valódi barát te magad és addig kutass, míg hasonlót nem találsz, aki téged teljesen megért, az majd segít rajtad. Előtte, mint második éned előtt tárhatod fel legrejtettebb titkaidat, még bűneidet sem fogod szégyenleni előtte, gyóntatói lesztek egymásnak és gondjaid lassanként eltűnnek. Kétségtelen, a jó barát pótolhatatlan; de ki nem tapasztalta, hogy talán épen akkor nem tudott belehelyezkedni helyzetünkbe, amikor legnagyobb szükség volt segítségére. És ki nem rendült meg egész lényében, amikor tudatára ébredt a rettenetes valóságnak, hogy bármennyire közel áll is hozzá e földön valaki, azért az mégsem ő; minden személyiség külön Universum, egyik sohsem olvadhat fel a másikban, „Csend, békesség, gond, munka közt itt lent?!“ Péter szent meggyőződéssel vallja, hogy az egyedül biztos mód a gondoktól való megszabadulásra : azokat mind Istenre vetni. Sem a teremtmény, sem a munka, sem semmi és senki ezen a világon nem tudja a gondokat elűzni, csak Ő. És Ő mentesíteni tud minden gondtól. Ő elvárhatná, hogy ne akkor menjünk Hozzá, mikor kínok gyötörnek, sebek tátongnak rajtunk, hanem akkor, mikor még őserő duzzasztja karunkat, szívünk telve ártatlansággal, aranyos derűvel, de Ő nem olyan, mint az emberek, nem töri el a megrepedt nádat, a kettéroppant életet nem taszítja el Magától, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki. Ő irtózik a bűntől, ettől a mi legsúlyosabb gondunktól, de szereti a bűnöst, engem, téged. Lelkem, vesd Ő Reá minden gondodat! Néki csodás erők állnak rendelkezésére, Ő még semmire és senkire vonatkozóleg sem mondta ki az utolsó szót. És Ő nagy király, Tőle nagyokat lehet kérni. Rá alapítsd munkádat, Benne köss barátságot, Őt kövesd a szolgálatban és akkor Ő, a Teremtő hordja gondaidat. Nem egyet, kettőt, nem is a kisebbet, hanem mindet, a legnagyobbat, a legtitkosabbat, a legrégibbet is. Lelkem, forrj össze a mindenség alkotójával, ragadd Őt meg Krisztusban s gondjaid messze távoznak. „Minden gondotokat Ő Reá vessétek, mert néki gondja van reátok“. m.
