Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-05-28 / 22. szám
22. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 175. oldal. Az özvegyek és árvák részére a konvent a 20 %-os drágasági pótlékot a folyó évre is megszavazta. Diákgyülések. Mint már jeleztük, a Magyar Ev. Kér. Diákszövetség az idén is megtartja szokott nyári konferenciáit. A most megjelent ideiglenes meghívó szerint öt gyűlés lesz. I. Egyetemi és főiskolai hallgatók számára Budapest közelében később megállapítandó helyen. II. Középiskolák felső osztályai, tanítóképezdék és más egyenlő rangú intézetek tanulói számára négy gyűlés: l. Kecskemét városa mellett a Tőserdőben. {Közel a Tiszához.) 2. Marosvásárhelyt (a somostetői lövöldében). 3. Balatonkenesén. 4. A Szepességben (valószínűleg Késmárkon). Egy-egy gyűlés időtartama 5—6 nap. A gyűléseket junius végén és julius elején tartják. A részvételi költség (szállás, ellátás stb.) az útiköltségen kívül 15—20 K. A gyűlések előkészületei még folyamatban vannak. Azonban rövid időn belül kibocsátják minden gyűlésnek részletes és végleges felvilágosítást nyújtó tájékoztatóját. Aki valamelyik gyűlésen részt óhajt venni, forduljon ezért a MEKDsz. központi irodájához (Budapest VIII., Üllői út 16/B.) megnevezve, hogy melyik gyűlés, vagy melyik gyűlések prospektusát kívánja. A gyűlések tárgysorozata körülbelül ugyanaz lesz. Foglalkoznak egyfelől olyan a diákok életébe vágó kérdésekkel, melyeket ezek a nagy napok vetnek fel, másfelől olyanokkal, melyek a diákéletnek mindig aktuális és égető kérdései. Levél a harctérről. Egy fiatal tanár, aki közeli összeköttetésben van főiskolánkkal, a húsvéti ünnepek után érdekes levelet intézett szüleihez a tiroli harctérről. Ebből a levélből közlünk egy részletet, mely tartalmánál fogva nagyon is közérdekű, mivel feltűnően igazolja, hogy mily kevés a református tábori lelkész s mily szükséges volna számukat jelentékenyen megnövelni. — íme a levél : „Az ünnepek úgy-ahogy elteltek. Persze, a szívünk szomorúsága ilyenkor erősebb, nehezebb a vágyakozás legyűrése az otthon után. Növelte ezt az is, hogy míg a katholikusoknak a nagyhét minden napján volt istenitiszteletük nagy parádéval (katonabanda), addig felénk senki sem nézett a nagy ünnepek alatt. Szeretném ezt megmondani Balthazár püspök úrnak, aki tavaly itt járt az olasz fronton s odahaza megnyugtatóan referálta, hogy kifogástalan a lelki gondozás. Úgy hiszem, ez tisztán a felekezeti főhatóság hibája, ha nem intézkedik, hogy legalább ilyenkor, nagy ünnepen, amikor úgy is mindenkinek oly nehéz a szíve, legyen itt valami hitünkbeli lelkész is. így hát arra a vakmerőségre vállalkoztam, hogy az istentiszteletet én tartom meg. Nem is tudom leírni, milyen boldogok voltak ezek az egyszerű, keresetlen lelkek. Egy tágas helyiségben gyönyörűen elkészített, bársonytakaróval fedett asztal várt. A 25-ik zsoltárt énekeltük el, azután imádkoztam arról a gondolatról, hogy itt nem lehet nagyobb gyönyörűségünk, mint Istenhez fordulni, itt ezen az idegen földön, távol minden szeretteinktől. Azután jött a beszéd. Alapigéje volt: „Vedd föl a te keresztedet és kövess engem“. A krisztusi példát állítottam oda, hogy tűrjünk és várjunk nyugodtan. Befejező imámban a sebesültekért és halottakért könyörögtem s ekkor sokan sírtak is. Igaz, hogy én magam is igen-igen meg voltam hatva, mert két legdrágább barátomra gondoltam, akik már szintén ott ülnek az Isten trónusának zsámolyánál. Én nem tudom, néha azt hiszem, hogy minden ilyen csapás csak egy rósz álom és hogy valamikor ismét minden jó lesz. Pedig hát ők sohasem térnek vissza! S ha tudom is ezt, mégsem akarom néha elhinni! Szóval, a papolás sikerült s a fiuk annyira meg voltak elégedve, hogy azt mondták, nem is kell nekik a tábori pap, mert csak nagy a tolongás s az, ha egy félévben eljön is,, pár szóval szélnek ereszti őket. Még ki sem énekelhetik magukat szivük szerint“. A genfi reményszövetség évi közgyűlése 1916 február 26-án gyűlt össze. Negyvennégy fiókegylet volt képviselve. A számos, kiváló résztvevői közül megemlítjük a hazánkban is megfordúlt dr. Fulliquet Gy. egyetemi tanárt, a Remény nemzetközi központi elnökét; Rochat A. lelkészt, a kékkereszt nemzetközi Bizottságának elnökét stb. Rövid istenitisztelet és elnöki (Krafft A. genfi lelkész) megnyitó beszéd után a jelentésekre került a sor a kantoi, pénzügyi és szünidei idei kolónia rendező bizottság részéről. A múlt évhez viszonyítva, az egylet működése haladást mutat. Az ifjabb működő tagok száma 876-ról 1124-re emelkedett. A rendkívüli tagoké ugyanebben a korosztályban 533-ról 539-re. Az idősebb működő tagoké 396-ról 474-re. A rendkívülieké ugyanitt 54-ről 88-ra. A rendes tagoknál összesen 226 tehát a növekedés: a rendkívülieknél 40. Négy új fiókegylet is alakúit. A munkatársak száma s következésképpen a tevékenység és a jóeredmény is növekedőben van. Előadások, összejövetelek szolgálták a terjesztés ügyét az anyák körében elsősorban. Egy kis lap is megjelenik. Különös figyelmet érdemel egy új munkakör: A kisdedek reményszövetsége, amely a kisdedek anyját törekszik megnyerni az absztinencia ügyének, hogy minden szeszt távoltartsanak a gyerektől. (A mostanában nálunk | LEGALKALMASABB ÉS LEGJOBB KONFIRMÁCIÓI AJÁNDÉKOK KIS TIVADARNÁL PÁPÁN, FŐ UTCA 21. KAPHATÓK, "j Szolnoky Gerzson ref. lelkész : Háborús Szolnoky Gerzson ref. lelkész : Menny- Uray Sándor ref. lelkész : Örökzöld koidök imádságos könyve. — Imakönyv ország kapuja. Imádságok konfirmált szorú hőseink sírhalmára Imádságok, hadbavonult katonák és azok család- és felserdűlt ifjak és leányok számára, elmélkedések, halotti énekek és bucsuzjai számára. Ára vászonkötésben 1 K. Ára vászonkötésben 1 korona 20 fillér, tatók elesett katonák felett. 1 K 20 fill. | LEGALKALMASABB ÉS LEGJOBB KONFIRMÁCIÓI AJÁNDÉKOK K IS TIVADARNÁL PÁPÁN, FÓ-UTCA 21. KAPHATÓK. |
