Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-05-28 / 22. szám
1916. 170. oldal.______________________DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. megmosattak az Ö vérében, mind odatartoznak; magyarok, németek, franciák, oroszok, angolok, zuluk, bengálok egyaránt vannak hívei között. A végkimenetel felől itt nem lehet kétség: „teljes hatalom adatott nékem mennyen és földön“. Lélek, ne feledd, hogy a legértékesebbért, az istenfiuságért, a krisztusi jellemért, halhafatlan lelkedért folytatott harcodban oly Valaki áll melletted, akinek „teljes hatalom adatott mennyen és földön“. Értsd meg, hogy amint valósággá lett a menybemenetellel az Ő mennyei királysága, mennybenlételével valósággá lesz földi országlása is. Te segíted-e Őt a mennynek a földrehozásában? Kész vagy-e engedelmeskedni fővezéri parancsának? A király Jézus hív szolgálni. m. Egyházfentartó-alap. E lap f. évi mácius 26-iki (13.) számában közölve volt az esperesi értekezlet jegyőkönyve. Itt olvashattuk, hogy az értekezlet első sorban egy nagy egyházfentartóalapnak az egyetemes konvent útján való létrehozását óhajtja; azután kívánja és elvárja, hogy külön, minden egyházunkban létesíttessék egy egyházfentartási alap. A módozat megállapítására egy bizottságot küldött ki oly felhívással, hogy ez munkálatát idejekorán elkészítvén, küldje meg a kilenc egyházmegyéhez, hogy azok folyó évi közgyűléseiken tárgyalhassák és rá vonatkozó határozataikkal fölterjeszthessék egyházker. közgyűlésünkre. A tiszántúli és az erdélyi egyházkerületek már megalkották az ide vonatkozó szabályzatot. Mind a kettő kötelességükké teszi a gyülekezeteknek az egyházfentartó alapok létesítését és pedig úgy, hogy „a mostani adóterhek emelkedése nélkül, sőt lehetőleg azok csökkentésével“ történjék az. Ez az ép oly szép, mint amilyen helyes szándék csak az egyetemes konvent nagy jóakaratával valósulhat meg általában. Mert — sajnos — sok olyan gyülekezet van, amelyik már a háború előtt is, most meg fokozott mértékben, csak rendkívüli adóval tudja fedezni évi rendes kiadásait! A természetben kiszolgáltatandó járandóságoknál az értékkülönbözet igen nagy megterhelést jelent sok gyülekezetnél. Ezeknek már most is égető szükségük volna adósegélyük fölemelésére, vagy a rendkívüli idővel járó rendkívüli adósegélyre. Mindegyik tervezet számításba veszi ez alap jövedelménél, tehát évenkénti szaporításánál az évi számadás szerinti tiszta maradványnak 25 %-át. Ez a jövedelem éppen azoknál a gyülekezeteknél lesz egyenlő a semmivel, amelyről előbb szóltam. Ezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy tehát nem is kell számításba venni. Éppen nem; inkább azt, hogy a rendkívüli adóval küzdő gyülekezeteket oly mérvű adósegélyben kell részesíteni, hogy csakugyan lehessen nekik tiszta jövedelmük. Azaz, hogy valamennyi gyülekezetei fel kell segíteni erre az állapotra. Mind a két egyházkerület számításba vesz bizonyos lélekszám után való járulékot is; az erdélyi egy fillért, a tiszántúli kettőt. Ezt minden valószínűséggel nem TÁRCA. Írország. A legutóbbi dublini zavargások, a maguk egyszerűségében véve őket, feltétlenül bizonyságos tesznek egy óriási tényről, hogy minden egyes népfajnak joga van önönmaga kormányzásához. Írország már régtől fogva Nagybritánnia legégetőbb problémája. A legnagyobb brit politikus, Gladstone is próbálta orvosolni. Neki bukását okozta. S azóta is folyton kísért az ír probléma s ahogyan a dolgok ma állanak, úgy látszik, még tovább is megoldatlan kérdés marad. Írország északi és déli része — az északi részt hívják Ulster-nek — a legellentétesebb két földdarab. Egész Írország lakóinak száma kerek 5 millió, ezzel szemben a kis Ulsteré csak 300.000. Csodálatos, hogy ez a kis Ulster dacolni tudott koronás főkkel és miniszterekkel, parlamenti határozatokkal szemben, szabadságáért. Az északi részt, Ulstert bevándorolt (a protestánsok üldözése idején bevándorolt) skótok lakják, akik azonban ma már elveszítették az anyaországgal összekötöttségük tudatát s maguknak íreknek vallják. Ezek protestánsok, jobbára presbiteriánusok. A déli rész, kelta faj (gaelic) és katholikus. Csak itt-ott, különösen Dublin tájékán vannak holland és más népek leszármazottjai, de akik szintén elveszítették ilynemű eredetük tudatát s beleolvadtak a kelta írekbe és most velük együtt követelik a „home-rule“-t, bá ez utóbbiak nagyobbrészt a püspöki egyház hívei. Nagy közbevetés Ulster és déli Ireland közt a két faj temperamentumának különbsége. Ulster protestáns népe szorgalmas kereskedő-iparos, jólétnek örvendő nép. Az ír nép, ami persze részben következménye elhagyatott és elhanyagolt voltának is, lusta, rest nép. Igaz ugyan, hogy földjétől nem is sokat várhat, Írország — ami különben örökké zöld — alig terem egyebet krumplinál s ez is bizonyára hatással van a nép jellemére. Halász, tengerész nép különben s nagy mértékben keres új hazát Amerikában. Az ír-kérdés éppen azért bizonyúlt oly fogas kérdésnek, mert mindkét részen van az igazságnak jókora
