Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-05-28 / 22. szám
22. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 171. oldal. úgy értik, hogy a családokra a lélekszám után vetnék ki ezt az adót, mert ez ellenkeznék mostani adózásunk alapelvével; hanem, hogy a gyülekezetre vetnék ki az átalányt és az adózóktól a megállapított kulcs szerint szednék be. No ezt igazán bajos lesz „A mostani adóterhek emelkedése nélkül“ eszközölni; ha csak az egyetemes adóalap külön meg nem adja. Abban az esetben azonban, ha megadja: könnyen előállhatnak esetek, amelyekben a segélyre a legjobban rászorulók csak néhány koronát fognak kapni. Egy három-négyszáz lelkes gyülekezet 3—4, vagy 6—8 koronát! Engedtessék meg egy kis kitérés annak igazolására, hogy a segélynek lélekszám szerinti kiosztása milyen kiáltó méltánytalanságokat szül. Tudvalevő, hogy az államsegély egy része az egyházkerületek közt lélekszám arányában osztatik fel. így aztán a dunamelléki egyházkerület Budapest révén, ennek 86.990 lelke után, többet kap, mint a miénk négy egyházmegyénk után; (Drégelypalánk: 7160 lélek; Őrség: 17.811 lélek; Pápa: 23.860 lélek; Tata: 33.379 lélek = 82.210 lélek!) a czeglédi gyülekezet után majd annyit, mint mi az őrségi egyházmegye után; a tiszántúli egyházkerület a debreczeni egyházközség után többet elvisz (63.318 lélek), mint mi a legnagyobb és a legkisebb két egyházmegyénk után (Belsősomogy és Drégelypalánk együtt 60.362 lélekkel és 92 egyházközséggel;) Hajdúböszörmény után annyit, mint mi a pápai egyházmegye után (16.832 —17811 ;) Mezőtúr után meg éppen többet (20.873 lélek) . . . Ilyen a lélekszám szerint való segélynyújtás. Visszatérve tárgyunkhoz, kijelentem, hogy én nem látom módját annak, hogy számottevő, jelentékeny egyházfentartási alapot teremtsünk, nem egyhamar, nem is ötven év alatt, de 100 év alatt se anélkül, hogy az adósegélyeket a mostaninál jóval följebb ne emelnénk általában. A bevételek közül ennek az alapnak a javára ki kell hagyni a perselypénzt és az Isten dicsőségére való kegyes adományokat. Ezeknek az adósegély felszámításakor számításba vétele valósággal méltánytalan volt éppen a legadakozóbb gyülekezetre nézve. Van anyagyülekezet, amelyben e címeken igen kevés, csaknem semmi se folyik be; itt az adakozásban restek helyett fizet az egyetemes adóalap. Viszont van kis gyülekezet, leánygyülekezet is, amelyben nagy az adakozásra való készség, ez kevesebb adósegélyt kap, mert buzgó; mert a gyülekezete iránt való ragaszkodását tettekben is dicséretre méltóan megbizonyítja t Nem így van?! És ha e tény fölött szélesebb rétegben elkezdenek gondolkodni: nem éppen ez lesz-e a sírásója az adakozásra való készségnek ?! Vegyük ki az évi rendes, az adósegélynél felszámított jövedelmekből a perselypénzt és az Isten dicsőségére való kegyes adományokat és rendeljük oda az egyházfentartási alap növelésére. így bátran buzdíthahatjuk híveinket az adakozásra; nem kell félnünk attól, hogy azt mondják: minek adakozzunk, hisz akkor kevesebb adósegélyt kapunk! A tiszántúli egyházkerület határozatilag megkereste a többi egyházkerületeket, hogy járuljanak hozzá ide vonatkozó határozatukhoz és olyan értelemben tegyenek felterjesztést az egyetemes konventhez, hogy „Ez alapok alkotásának és fejlesztésének kérdése az 1917-ben összeülendő zsinaton az egyházi törvényekben is teljesen tisztáztassék“. Kötelezze egyházkerületünk gyülekezeteinket, hogy egyházfentartási alapot létesítsenek, lehetőleg a mostani adóterhek emelése nélkül, sőt azok csökkentésével. része. Írországnak, az íreknek joguk van önkormányzathoz, parlamenthez Dublinban, — ez a „home-rule“, amit követelnek — mivel ők eddig Nagybritánniának legelhanyagoltabb területe voltak, őket soha nem ismerték az angolok, kik kormányozták, legtöbbször rosszúl. Viszont Ulsternek, a maga szempontjából, ismét félnie kell, ha Dublinba kell majd küldenie a maga néhány képviselőjét, a parlamentbe, ahol a többség katholikus lesz. Igaza van a Protestáns Szemlének (1914. 5. füzet), mikor azt mondja: „Az ulsterieknek ... nagy, ősi igazságuk . . . abban áll, hogy ők protestánsok s nem akarnak a katholikus írek fennhatósága alá kerülni, mivel túlságosan ismerik őket, úgyis, mint íreket, de különösen, mint katolikusokat“. Ulstert már mi is ismerjük közelebbről. A Presbiteri Világszövetség keleti ágának 1912-ben, Budapesten tartott gyűlése után, az ír presbiterianus egyház szívesen látott belfasti theol. akadémiáján egy magyar theologust s a következő évben kettőt. Az ír presbiterianus egyház a legnagyobb ír protestáns egyház. Lélekszáma 200.000, melynek csaknem fele Belfastban lakik, ebben a nagy gyár- és kikötő-városban. Belfast Írország második nagy városa. Ulster fővárosa, amenynyiben erről beszélni lehet. A kálvinista nagyság ezer jele vesz itt bennünket körül. Az a nagy szorgalom és vasakarat, ami megnyilatkozik Belfast mindennapi munkájában és életében feltétlenül az egyházaiban csörgedező élő-forrásra vezethető vissza, mint kútfőre. Belfast egyike a legnagyobb hajóiparközpontoknak, — itt épült pl. az emlékezetes hajó-monstrum a Titanic, — ezenkívül szövőgyárai ismeretesek az egész világon. Az ír presbiteriánus egyház szabad egyház, mint a skót egyesült szabad egyház s berendezkedése is hasonlít amazéhoz. Kálvin szelleme Knox által közvetítve él bennük is. Fő kormányzószervük a General-assembly, melybe minden egyes gyülekezet elküldi a maga lelkészt és világi küldöttét egyenlő részben. A moderator a General-assembly határozatainak érvényesítője s az összegyház administrációs ügyeinek intézője, kit évrőlévre választanak. Van valami megragadó abban a képben, amelynek szemtanúja az ember, mikor együtt van az a gyülekezet, amely az ország minden részéből jött
