Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-30 / 18. szám
138. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. A lelkészválasztás kérdéséhez. E címen a Sárospataki Ref. Lapok-ban múlt évben Nagy Béla, ez évben a 12-ik számban Karászy Benő cikkez. Mindkettő elégedetlen a mostani választási törvénnyel. Érthető ez az elégedetlenség, mert tényleg sok visszaélés és kellőkép el nem ítélhető korteskedés történik a mai lelkészválasztások alkalmával. Ámde az orvoslást én nem abban látom, hogy egy másnemű visszaélésre okot adó és magában visszafejlődést rejtő választási rendszert létesítsünk. Nagy Béla kerületi kijelölő bizottság felállításával óhajtja a kérdést megoldani. Ezt Karászy sem tartja helyesnek, mint amely az egyházmegyei kijelölő bizottságok által kipróbálva lett s célra nem vezetett. Karászy ellenben olyan választási rendszert ajánl, mely még eddig kipróbálva nem lett, t. i. a kinevezést; még pedig az egyházkerületi elnökség nevezné ki a lelkészeket, mely által minden ember megtalálná — Karászy szerint — a maga helyét és a lelkészek áthelyezhetésével sok elégedetlenséget orvosolni lehetne. Ez a választási, illetve kinevezési rendszer igen tetszetős s tényleg a választásoknál előforduló korteskedések minden nemét-faját teljesen kiirtaná. Csakhogy e választási rendszer ellen magának Karászynak is van két súlyos kifogása: a protekció és a választási jogok konfiskálása. Említ ugyan fel még egyet, de ezt már nem kifogásul, hanem a kinevezési rendszer előnyéül (?): a centralizációt. A protekcióról azt mondja Karászy: „Csekély voltuknál fogva könnyen nyilvántarthatók“. Ha feltételezzük is, hogy ez csekély esetben fog megnyilvánulni, de meg fog nyilvánulni; mert hisz ember az a püspök is, főgondnok is, kik adott esetekben egyéni érzelmeiket, rokonszenvüket nem fogják legyőzni tudni. De abban az esetben is, ha a protekció csak ritka esetben érvényesülne, félő, hogy két veszedelmes helyzet egyike állhat elé. Egyik a kerületi elnökség kegyének keresése és e végből az előttük való lealázó meghunnyászkodás, a kerület ügyeinek intézésében velük szembe helyezkedni nem mérés. Vagy éppen ellenkezőleg, mivel sok egyéni érdek — a jobb javadalmazású egyházba kinevezés mellőzésével — sértve érezné magát: ellenszenv támadna sokakban az elnökség iránt. S ezek egyike, mint másika a közügyet, a kerület magasabb értékű, pártatlan ítéletű intézését veszélyeztetné. A kinevezést tehát, mint amely a protekció számára nyit ajtót: nem helyeselhetem. Másik kifogása Karászynak a kinevezés ellen: a választási jogok elkonfiskálása. De erre azt mondja, hogy »ez bár bizonyosan előáll, de hát, más választási rendszer esetén is — ha a mai tarthatatlan választási rendszert korlátok közé akarjuk szorítani — elő fog állani. Alapos kifogás azonban a kinevezés ellen nem emelhető, mert a kinevezést foganatosító püspököt és főgondnokot az egyházközségek többsége választja“. Nos kérem, ha e miatt nem emelhető a kinevezés ellen alapos kifogás, rövid idő alatt megérhetjük, hogy senkit sem választ a gyülekezet: csak a püspököt és főgondnokot. Mert ha — a legtöbb közvetlen választás jogát — a lelkészválasztást ki tudjuk (!) venni a nép kezéből, a többit már könnyen ki lehet venni és ráruházni a püspökre és főgondnokra. S így csakhamar ott leszünk, ahol van a r. kath. püspöki kar. Mert, TÁRCA. Jézus erkölcstana a hegyi beszéd alapján. (Részlet dr. King C. H. „The Ethics of Jesus“ c. könyvéből.) (Folytatás.) Hogyan használja Jézus a négy nagy indítékot az 5. fejezetben foglalt további illusztrációkban ? Az élet e négy nagy indítékát többé-kevésbbé kifejezetten alkalmazza Jézus az 5. fejezetben levő illusztrációkban, mint amelyek (t. i. az indítékok) segédeszközök lehetnek a gyűlölet, a tisztátalanság, a hamisság és a boszszuállás lelkének a leküzdésében (521_42). Amikor ez indítékokat, mint a tökéletes szeretet életének élésére indító okokat tárgyaltuk, már láttuk, hogyan bánik Jézus a gyűlölködéssel. Mindamellett csak hasznunkra lesz, ha további illusztrációiban kissé közelebbről nyomon kísérjük gondolatmenetét. A tisztátalanság ellen szóló indítékok. Az egység és a betöltés indítékai. Mint a tisztátalanság ellen szóló indítékok, az élet egységének és a törvény Jézus szerint való betöltésének indítékai azt jelentik, hogy a bűn mindig a benső beleegyezésben van és ez hat ki azután az egész életre, úgy, hogy az is lehetséges, hogy az élet teljesen undorító, mive! forrása tisztátalan, habár a jelenben egyetlen tisztátalan tettet sem követett el (28. v.). S ezek az elmebeli állapotok bizonyosan és azonnal megteremtik a nekik megfelelő testi állapotokat, és az ember egész természetének áthatására törekesznek s ezáltal gyengítik őt minden, az igazságért való küzdelmében. Az ember nem képes bármely ponton belevetni egész lényét a küzdelembe (29-30. v.). Alapvető bűn. Továbbá a tisztátalanság bűne annyira érinti a társadalom tulajdonképeni alapját, amely társadalomban a valódi egység a család és egyszersmind az élet legbensőbb lehetséges viszonyának, a személyiség szentségének oly megsértését foglalja magában, hogy ennek a bűnnek különösen végzetes hatása van az ember többi részére. Tönkre teszi az egész embert; élete többi része is álnokká lesz. Minő bűnre nem képes az az ember, aki e ponton készakarva vétkezik? (32. v.) Semmi ár se drága az e ponton elnyert szabadságért (29-30. v.).
