Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-09 / 15. szám
114. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. A vasárnapi iskola. Jeruzsálemet lerombolták, mivel a gyermekek tanítását elhanyagolták; mert a világot az iskolás gyermekek leheilete tartja meg. Talmud. Az egészséges élet jele, hogy azok, akik nincsenek a lövészárokban, vagy a kaszárnyákban, nem adják át magukat a tétlenségnek, hanem teljes erővel dolgoznak a jövő Magyarország érdekében. Az a nép, amely a megpróbáltatások idején nem csügged el, hanem túllát a jelenen a jövőbe, amely a győzelemben nem felejtkezik meg a további küzdelemről, az képes a világban döntő tényező lenni. A magyar protestantizmus, közelebbről a református egyház, e háborús időkben nagy próbát állott ki. Még ugyan nem végződtek be a megpróbáltatások, de már annyit most is láthatunk, hogy nincs igazuk azoknak, akik a háború előtt unos untalan a vészharangot kongatták és nagy összeomlást jósoltak. Tagadhatatlan, sok hibánk és bűnünk van, de amint a háború megmutatta, az egyszerű nép is oly erőkben, lehetőségekben bővölködik, amikre mindig jóleső megelégedéssel hivatkozhatunk. A tegnap elmúlt, a ma ki tudja meddig tart — szeretjük hinni, nem sokáig —, ezután jön azonban az ismeretlen jövő a maga leszámolásaival. Anyagi és szellemi téren majd akkor újból megméretünk. Hogy ez a jövő ne találjon készületlenül, vállvetett erővel, lángoló buzgósággal kell dolgoznunk. A múltból nem lehet megélni, a régi dicsőség emlegetése csak magukkal tehetetlen, haladni nem tudó népek és közösségek kibúvója a jelenben a munka alól. Örvendetes, hogy egyházunk sok tekintetben szakított a régi, jajgató rendszerrel. Munkakedv, alkotóképesség, nagy tervek jellemzik legújabban közéletünket. Még mindig sok ugyan a lényegtelen, sok teret foglalnak el külsőségek, de itt is, ott is feltűnnek a komoly, messzelátó férfiak, akiknek lelkében ott ég Krisztus és az Ő egyházának égő szerelme és akik megragadják a fontosakat, akiknek vannak elveik és azokért áldozatos munkát is tudnak végezni. A sok újabb mozdulás közül egyik legfontosabb a vallásos nevelés érdekében megindúlt mozgalom. A jövő azé, akié az ifjúság, megértik ezt már ref. egyházunk vezetői is. A múlt évi budapesti értekezlet után, melynek határozatait lapunk is közölte annak idején, a múlt hónapban az erdélyi református fő- és középiskolák vallástanárai és hitoktatói jöttek össze Kolozsvárt és főleg a középiskolai neveléssel foglalkoztak. Még a vizsgálódásnál, az adatok gyűjtésénél tartanak, de ismerve a vezetők személyiségét, hisszük, hogy nemsokára határozott eredményekről is hallhatunk. Én ez alkalommal a vasárnapi iskolákra szeretném gyülekezeteink lelkészeinek és tanítóinak figyelmét felhívni. A vasárnapi iskolák ügye hazánkban az újabb időben szép előmenetelt tett. A múlt század utolsó évtizedeiben szórványosan alakultak nemcsak Budapesten, hanem vidéken is ilyen iskolák. Evangélikus részről Láng Adolf, tőlünk reformátusoktól Szabó Aladár, id. Victor János fejtettek ki nagy propagandát az ügy pártolására. Az unitáriusok is sokat cikkeztek (Boros György, Varga Dénes), a baptisták pedig mihelyt valahol megvetették lábukat, azonnal vas. iskolát szer-TÁRCA. Míg tart a nyár, mélázva, muukaközbe: Én is nótákat gyűjtök össze! Őseim nyomán.* Az én apáim a földet művelték, Fentmaradt róluk falunkban az emlék: Hogy rigmusos, nótás emberek voltak, S váltig keveset szomorkodtak! De őszre fordúlván, — itt lesz maholnap! Ha vége szakad virágos dalomnak; Hasznát veszem az ősi örökségnek, S én is a zsoltárokra térek! oO@Oo Szivemmel látom őket, ahogy nyárban Madárdalos, vadvirágos határban, Dolog közben is — földszint vagy az égen, — Méláz szemök a messzeségen! Jézus erkölcstana a hegyi beszéd alapján. (Részlet dr. King C. H. „The Ethics of Jesus“ c. könyvéből.) (Folytatás.) 3. „A te atyádfia". Dallal, virággal nem tudnak betelni. S hogy őszre kelvén, se virág, se semmi: Templomba járnak, éneket vezetnek, S százötven zsoltárt énekelnek! — Utóduk én, elvetődtem távol, Városra, a vadvirágos határról, * Mutatvány Szabolcska Mihálynak a napokban megjelenő „Szivem szerint“ cimű új verseskönyvéből. Singer és Wolfner kiadása (Budapest, Andrássy-út 16.). Ára 3 korona. Hogyan használja Jézus ezt az elvet a beszédben ? Aligha tudunk igazán szeretni valakit, ha nem hiszszük, hogy valamiképen megérdemli szeretetünket. Ép ezért vissza kell térnünk arra a gondolatra, ami bizonyosan következik Jézusnak ama gondolatából, hogy Isten Atya, t. i. hogy az emberek atyánkfiái. Jézusra nézve abból a gondolatból, hogy az Isten Atya, *az az hogy a világ valódi központjában szeretet van, — természetesen folyik az a másik, hogy az emberek egymást testvérekül tekintsék, akik mindnyájan egy-
