Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-19 / 12. szám
90. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. Krisztusban, hogy mindennél előbbre való legyen előttünk a reánk bízott lelkek építése. Adj tehát Uram, kitartást, különben megrestülünk, bevonulunk saját bensőnkbe, áltatván magunkat, hogy még nem jött el a mi időnk. Az Isten királysága örökkévaló jelen azoknak, akik hinni mernek benne, akik dolgozni akarnak érte. Tartozzunk e merészek közé, álljunk be a dolgozók csapatjába, bízzuk magunkat a hit kezdőjére és bevégezőjére s „kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőtért11. m. Megnyitó beszéd. — A belsősomogyi ehm. közgyűlésén elmondta Huszár Aladár. — Nagytiszteletü Esperes Úr! Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Az önök megtisztelő bizalmából, immár negyed Ízben van szerencsém a közgyűlés egyik elnöki székét elfoglalhatni s a rendkívüli körülmények hatása alatt, sajnos megnyitó felszólalásomban, úgy, mint eddig, ma is csak a borzalmas és immár több mint másfél éve dúló világháború eseményei, s azok következményei foglalhatják el a fő helyet. De hiszen ez természetes, mert az önök megtisztelő bizalma velem szemben, a világháború küszöbén, tehát annak jegyében született meg s a világháború borzalmai forrasztották össze lelkünket s edzették s acélozták meg egyházmegyém s az önök iránt érzett őszinte vonzalmamat. A háború gondolata köti le mindnyájunk gondolatmenetét, ez adja ajkunkra a szót. Félek, hogy felületes szemlélő talán nem is helyesli azt, hogy egyházi testületben, midőn egyházi ügyeket, a vallás ügyeit tárgyaljuk, én az egyház tanaival ellentétesnek látszó gondolattal, a háború gondolatával foglalkozom itt, amely gondolat telve van vérontással, gyilkolással és kegyetlenséggel. Ellentétesnek látszik ez a gondolat a vallás tanával, mert hiszen az evangéliom a krisztusi szeretetet hirdeti és örök békét igér a jóknak, az igazaknak! De ha én ezt közelebbről vizsgálom uraim, úgy reá kell jönnöm arra, hogy ez a háború, melyet reánk erőszakoltak elleneink s melyben az igazságot, a tiszta erkölcsöt védjük, az evangéliom tanaival ellentétes nem lehet. A mi vallásunk soha sem separálta el magát az államtól, — sőt az államban leli gyökerét, alapját és összes garanciáit, a mi egyházi autonómiánk. De nem zárja ki az igaz vallásosság a hazaszeretet gondolatát és az igaz hazafiság fogalmát sem, sőt talán éppen a mi vallásunk az, mely a történelem tanulságai szerint, egy a hazafisággal, egy a hazaszeretettel! Legutóbbi együttlétünk óta hosszú idő telt el s bár büszkén tekinthetünk is vissza azokra a fényes eredményekre, melyeket hős katonáink önfeláldozó vitézsége a harctereken ez idő alatt részünkre kivívott, sajnos a véget, a kibontakozást világosan ma sem láthatjuk. De nem szabad ezen csüggednünk uraim, mert hisz ép kivívott eredményeinkből világos az, hogy a magyarok Istenének kegyelme, a mi és dicső szövetségeseink fegyverének már oda ítélte a döntő győzelmet s a mi igazságos ügyünk győzni fog, mert annak győzni kell! TÁRCA. Jézus erkölcstana a hegyi beszéd alapján. (Részlet dr. King C. H. „The Ethics of Jesus“ c. könyvéből.) (Folytatás.) III. Az élet nagy indítékai a hegyi beszédben. Már a makarismosok tárgyalásánál is, amint maguk a beszéd vázlatai sejttették, tulajdonképen az egész beszéd alapelveivel volt dolgunk. De ez alapelvek még világosabban tűnnek ki az élet indítékainak — melyekről Jézus e beszédben szól — tanulmányozásában. A végső kérdés. Ha Jézusnak igaza van akkor, mikor a szeretetet, — az önzetlen barátságot, — az élet legfontosabb tényezőjeként hirdeti, akkor az emberre nézve az egyéni és nemzeti élet, a jellem, a szociális szolgálat, az erkölcs, a vallás, a földi élet és az örökkévalóság egyedül fontos problémája a valódi, értelmes és mélyreható szeretet életének elsajátítása. Ennél mélyebb, nehezebb és jelentőséggel teljesebb feladattal sehol sem nézünk szembe. Az életben ez a végső probléma, amelyhez mindig vissza kell térnünk. S Jézus szerint minden, az életre szóló nevelés igazi, végső próbája ez a kérdés: Mit jelent számomra más személye? megtanultál-e valóban jó barát lenni? A probléma nehézsége. Lehetséges, hogy valaki mindezt hiszi, mindazáltal teljesen reménytelen a megvalósítását illetőleg. Mi, emberek, túl gyakran tapasztaljuk, hogy egyre képtelenek vagyunk felemelkedni: társaink részrehajlatlan és önzetlen szerelésére. Hogy juthatunk ki a tényleges gyakorlatban a gyanakvásból, aljasságságból, irigységből, rosszakaratból, rágalomból, gyűlölködésből, bujaságból a barátság és testvériesség magasságára ? Ki tudja ennek útját megmutatni ? S ki tud bennünket képesíteni, hogy ezen járjunk? Jézus megoldása. Jézus a hegyi beszédben épen ezzel az általános, emberi problémával nézett szembe és pedig úgy, ahogy még előtte senki sem. S a szeretet miként\éxe. vonatkozó megoldása közelről érdekel mindannyiunkat. Jézus itt a szerető életnek nem a nehézségét, hanem a lehetőségét és megvalósulása útját akarta kifejezni. Miután a makarismosokban meghatározta a valódi szeretet elemeit, a következőkben a szerető élet négy nagy indítékát mutatja fel, amelyekről azt hiszi, hogy azok képesek a gyűlölet (521_26),
