Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-19 / 12. szám
12. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 91. oldal. S ettől a biztos reménytől és a győzelmünkbe vetett fanatikus hittől eltelve, ha honfi vér festi is pirosra hazánk négy folyamának árját s ha a három halom ormát magyar hősök holtteteme borítja is, én fényesebben látom ragyogni ott fenn a hegy ormán szent István koronájának kettős keresztjét és élénkebbnek látom a mindannyiunkat lelkesítő magyar trikolor kedves színeit, s ha nem is látom még szemeimmel az olajággal csőrében felénk közeledő békegalambot, de hallom már vigasztaló reményként, szárnyai csattogását! Halványul már a lángja, uraim, annak a máglyának, melyet a civilizáció, a kultúra és a szabadság védelmének perfid álhirdetői épp ellenünk, a civilizáció, a kultúra és a szabadság igaz védelmezői ellen állítottak fel és lobbantottak lángra s amelyen eddig, hála az egek Urának, más, mint gálád elleneink perfidiája, s az ő áligazságuk megtépett palástjának rongyfoszlánya el nem hamvadt! De ép ez a tudat s az a remény, hogy közel vagyunk igazságunk végleges diadalához, óvjon meg bennünket a csüggedéstől s tegyen mindannyiunkat a végsőkig kitartókká, bizakodókká! Hazánknak mindnyájunkra szüksége van uraim s bizonyára a hon védelmével egyenértékű, magasztos feladat vár mi reánk, itthonmaradottakra is. Hisz mi, e gyülekezet tagjai, vagyunk hívatva első sorban híveink lelki vezetésére ; teljesítsük odaadással e feladatot, áldozzuk, ha kell mindenünket a haza oltárára, gondozzuk, vigasztaljuk az özvegyeket s gyámolítsuk, neveljük az árvákat, ezzel tartozunk érettünk elvérzett hőseink emlékének s így neveljük az ő képmásukra hősökké és a haza igazi oszlopaivá az ő árváikat! Ez a felfogás tette kötelességemmé uraim, hogy főispánunk felkérésére, elnöktársammal egyetértve és az ő nevében is, nem rég körlevélben fordultam ily irányú kérésemmel a lelkész- és tanító urakhoz s arra kérem önöket most is uraim, hogy kövessünk el mindent, járjunk elől jó példával, ha kell, a lemondás, a nélkülözés terén is, adjuk hadi célra minden nélkülözhető javainkat, buzdítsuk erre hitsorsosainkat is, karoljuk fel az árvák ügyét, buzdítsuk kitartásra népünket s amikor övéik helyzetének javításával harcra serkentjük küzdő katonáinkat, egyben neveljük istenfélőkké és békét szeretőkké a gondjainkra bizott árvákat, s ha ezt tesszük, egyformán szolgáljuk a hazaszeretet és az evangéliom parancsait s biztosítjuk a jelenben diadalmas győzelmünket, a jövőben pedig azt, hogy meg fog valósulni az evangéliom tana s örök békesség fog osztályrészül jutni a jóknak és igazaknak s imádott hazánk több mint ezer éves megpróbáltatásának gyászkönnyeit, örökké ragyogó örömkönnyekké varázsolhatjuk át! Ezzel a kéréssel nyitom meg az egyházmegye közgyűlését és ily működésünkre kérem az Isten áldását. Adjunk látcsövet katonáinknak. Jó távcső egész csapatokat megmenthet a meglepetés veszedelmétől és az ellenség kikémlelésére is a legbiztosabb segítő eszköz! Küldjük el távcsöveinket hős katonáink számára a Hadsegélyző Hivatal címére (Budapest, IV., Váczi-utca 38. szám). a bujaság (527_32), a hamisság (533_37), a bosszúállás (538_42), a farizeusi igazság (ö^g) és a megvetés lelkének (7J—12) kiűzésére és képesek beplántálni az ember szívébe az igaz és mindent magába foglaló szeretetet. Hivatkozik, 1. a benső élet egységének elvére, 2. a törvény betöltésének a saját lelkében élő eszményére, 3. a tényre, hogy minden ember testvérünk, és 4. arra a másik tényre, hogy Isten Atya. Az indítékok elosztása a beszédben. Az indítékok közül három szorosan megfelel a beszéd három, fő szakaszának, amelyben az új civilizáció igazságát (dikaiosyne) jellemzi: a törvényt bensőleg kell betölteni — ennek a betöltés indítéka; az igazság az Atya előtt való titkos igazság „a te Atyád“ indíték; s a személyiség iránt való szent tisztelet igazságának a „te testvéred“ indíték felel meg, bár e gondolatok közül egyik se korlátozódik csupán egy szakaszra. A negyedik indíték, a benső élet egységének indítéka, az egész beszéd hátterét alkotja, amelyre, mint az emberi természet állandó törvényére, Jézus sokszor hivatkozott. Elegendők-e az indítékok ? Elegendők-e az indítékok ? Van-e valóban erejük arra, hogy bennünket az igazi baráti élet magaslatára emeljenek ? Ne habozzunk, hanem vizsgáljuk meg a kérdést alaposan. így igen jól kipróbálhatjuk Jézus erkölcstanát. A központi indíték: Isten = Atya. Kétségtelen, hogy ez indítékokat mind magában foglalja Jézus egyetlen, központi indítéka és üzenete: az Isten Atya, az az a mindenség szívében szeretet lakozik. Mégis mindeniknek meg van a maga sajátos súlya, amely megérdemli különös figyelmünket. 1. A belső élet egysége. Hogyan fejezi ki Jézus ez elvet ? A hegyi beszédben Jézus ismételten hivatkozik arra az elvre, ami a modern lélektan egyik fő állítása: az életünk egységére. Mindkettő, a törvény megtartása és áthágása, egyaránt következetes egységre törekszik; a „legkisebb parancsolatok“ egyike is életbevágó (519). A lenéző, az ítélkező és a haragvó lelkűiét mind ugyanaz s logikus következményeik kikerűlhetetlenek (522, 26). A megbotránkoztató tag gonoszsága oly biztosan áthatja az egészet, hogy az életet csupán csak a gonoszság határozott kivágása útján lehet megőrizni (529_30). Az egység emez elve annyira uralkodó az életben, hogy veszedelem lappang még a beszédben, amely nem egyszerű, közvetlen, —
