Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-18 / 29. szám
230. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1915. dés. LXII. f. ó. 72-77. k. LXIII. f. ó. 78—81 k. LX1V. f. ó. 82—84 k. LXV. f. ó. Az imádságok. LXVI. f. ó. 87. k., 21 sor. Miután egyháztörténetetet már tanultak, a 87., 88., 89. és 90. kérdések tartalma már ismeretes. A 88., 89. és 90. Kérdések el is hagyhatók. Hagyjuk el! LXVII. félóra. A 91 kérdés első fele. LXVIII. f. ó. A 91. k. második fele. LXIX. f. ó. A 92. k. a), b) pontja. LXX. f. ó. A 92. k. c), d), e) pontja. LXXI. f. ó. 92. k. egészen az f) ponttal. LXXII. f. ó. A 93. k. első fele. LXXIII. f. ó. A 93. k. második fele. LXXIV. f. ó. A 94. k. a) pontja. LXXV. f. ó. A 94. k. b), c) pontja. LXXVI. f. ó. A 94. k. d) pontja. LXXVII. f. ó. A 94. k. e), p), és f) pontnak két első kikezdése. LXXVIII. f. ó. a 94. k. f) pontja. LXXIX. f. ó. 94. k. g), h) pontja. LXXX. f. ó. A 95. kérdés. LXXXL A 96., 97. kérdések. A 87. kérdéstől ismételjük meg! LXXXII. f. ó. 87 k. LXXX1II. f. ó. 91 k. LXXXIV. f. ó. 92. k. LXXXV. f. ó. 93 k. LXXXVI. f. ó. 94. k. a), b), c) pontja. LXXXVII. f. ó. 94. k. d), e) pontja. LXXXVIII. f. ó. 94. k. f), g), h) pontja. LXXXIX. f. ó. 95—97. kérdés. XC.—XCII. f. ó. A baptisták és nazarénusok. Eddig összesen ismétlésre fordítottunk 31 félórát. 128 félórából ismétlésre marad még 35 óra. A második ismétlésre fordítsunk 25 órát (az első 31 órája helyett), a harmadik ismétlésre is marad még 10 óra. íme, elvégezhető hát a konfirmációi káté tananyaga még nyolc hónap alatt is; hát még ott, ahol a tanév 9, sőt 9 és fél hónapból áll! Most ugyanis a hatodik osztálynak egész évben ez a tananyaga. Káté-tanitás az alsóbb osztályokban nincs. Ennyivel szükségesebb itt az alapos oktatás. Én különben addig is, mig nem ez volt a VI. osztály tanyanyaga, el szoktam végezni ez anyagot. A tanítást megkezdtem rendszerint február elején és naponkénti haladás mellett áldozócsütörtökre igen szépen végeztünk a munkával. KIS JÓZSEF. IRODALMI ÉRTÉK. fentebb említett modor különösen jellemzi a Nyugat kritikusait; ismertetéseik külső burka; megvesztegető szép szavak, hatalmas; könynyen folyó mondatokban sejtelmes homályossággal mondják el véleményeiket fölvilágosító, állításaikat bizonyító, igazoló példák nélkül. Schöplin, a fő kritikus, Rudnyánszkyról igy ír: „a rim nála nem a mondani való természetéből pendül ki, hanem csak rá van akasztva csengő módjára a mondani valóra, sokszor ki is téríti a maga hangulatából, sőt tartalmából is, a ritmus nem olvad a mondanivalóval harmonikus melódiává, hanem csak mintegy tőle elkülönítve muzsikál“, továbbá „szép szavak, csengő szavak, színes szavak, de csak szavak, melyek mögött valahol messze rejtőzik valami, aminek egészen □ —□ lAi bennük kellene lenni“. Pár sorral alább így folytatja : „a gondolat és kifejezése féligmeddig mindig külön jár benne, csak nagy ritkán s akkor is csak egy pillanatra találkozik“ e sorokról, az egész ismertetésről — amelyben Rudnyánszkynak egyetlen egy verse sincs megemlítve — én is csak azt Írhatom, amit Schöphin irt Rudnyánszkyról: szép szavak, csengő szavak, színes szavak ; de csak szavak, melyek mögött valahol messze rejtőzik valami: ezt a valamit kellett volna R. verseiből példákkal igazolni; ép így a fentebbit, a rímről szólót, hogy láthatnók a szép állítások igazolását; így csak szavak-szavak találó vonatkoztatások nélkül, pedig minő szép sorok vannak a 911. lap második bekezdésében; csak egyetlen példával igazolná „azt a gondolatok közöl kiválóan eleven, életizü gondolatot“, azt „a rímek csengetyü szavából kihangzó ezüstös akkordot“. Példák nélkül az egész cikkely úgy tűnik föl, hogy íródott szép szavakból s csak később íródott föléje címül R. Gyula; de mennyiben vonatkozik R., azt egyetlen szóval sem bizonyítja, R.-ra vonatkozólag nem is tanulunk belőle semmit. Teljesen elfogult, igazságtalan Gyulai Pálról irt cikkelye, de másrészt akaratlanul is teljes igazságot szolgáltatott Gy. emlékének. Gy. egy alkalommal elitélőleg nyilatkozott a hírlapirodalomról, elsöprő vihart támasztott maga ellen; Schöplin Gy.-ról szóló igazságtalan cikkébe nagyon találó, igaz nyilatkozatot szőtt, amely teljesen egyezik Gy. akkori gondolatával; nem vették észre, maga Ignotus sem, hogy Sch. Gy. gondolatát ismételve oly lesújtó Ítéletet irt a hírlapirodalomról: „Egész életében — t. i. Gyulai — harcban állott a sajtóval — soha sem tudta megérteni a szemeláttára kifejlődő modern hirlapirást, amely az értesülés gyorsaságára, percipiálás friss impulsivitására, a közönség pillanatnyi szükségletének kielégítésére van alapítva s ezeknek érdekében háttérbe juttatja a tájékozódás alaposságát, az Ítélet megfontoltságát, a közönség pedagógiai kezelését“. Sajnos, hogy ilyen a modern hirlapirás : 'igazi magyar őszinteség bizony fölháborodik, mint Gy. P.-ban is; szóval a modernizmus célja minden téren — mert ezt éppen a modernisták között legkiválóbbnak elismert tekintély: Schöplin, mondja, hogy drasztikus szóval fejezzem ki magam: a közönség lóvá tevése! Alkalmazzuk Sch.-nak ezt az őszinte vallomását Sch. cikkére r hiányzik belőlük a tájékozottság alapossága (R.-ról irt cikke látszólag amellett bizonyít, hogy R. nem olvasta), ez ítélet megfontoltsága (Gyulai-féle cikk igazságtalan állításai) a közönség pedagogikus kezelése (Kaffka-féle cikk, amely szerint Kaffka műveiben gyönyörű szólások [!] vannak, pl. „Az élet, egy élet nem oly nagy dolog; de valahol egyszer vagy többször mi nagyon együtt lehettünk már“; vagy: „már sokat gondolkoztam az életen és kezdtem így egészben látni egy távolságból a mindent letompítva, összemosva kissé“ s aki ilyeneket ir — s még számtalan hozzá hasonlót —, azt Schöplin „a magyar stilus legfinomabb művészei közé sorozza).
