Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-21 / 12. szám
92. oldal. átokká s ítéletté. Krisztus megmutatta, meddig lehet a hivatás betöltésében elmenni. Megértette, mennyi szeretet elégséges, hogy egy tan életté válljon. Azt kérdezitek, hol van Krisztusban az erő, igen, itt van a halálban, hogy mi kételkedés nélkül folytathassuk az ő életét. Az ő halála óta van tele hintve az élet martyrokkal és vértanukkal, az ő halála óta tudjuk, hogy ezen a világon nem az a legrosszabb — meghalni, az ő halálából tudjuk, hogy nem is lehet meghalni. Testünkben hordozzuk az ő halálát, igen, igen a keresztség által, az úrvacsora által, az ő életének nyilvánulni kell életünkben, nyilvánulni abban, hogy úgy bizzunk Istenben, mint Ő, úgy éljünk, olyan jellemerkölcsös életet, mint ő, úgy nézzük a világot, mint ő, ne a föld szempontjából, de az ég szempontjából. S akkor ami könny van a világon, nem fog úgy égetni, ami szenvedés van, nem fog úgy sajogni, ami veszteségnek látszik, nem fog elveszni. „Nem szabad tompán szenvedni, mint az állat, nem szabad értelmetlenül szenvedni, mint a hitetlen ember“. Akkor meg fogjátok látni, újra lesz testvér, újra lesz apa és anya, újra lesz hitves és ara, az atya nem lesz ellenség, az anya gát, a hitves kisértő, mert magunk is oda tartozunk abba a családba, azok közösségébe, akik hivatásukat úgy szolgálják s erejüket úgy mutatják meg, hogy önmaguk adják oda, szánják oda, áldozzák oda szeretteiket. Melyik nagyobb, önmagunkat halálra adni, vagy akiket szerettünk!! ? Olyanok leszünk, mint Meliton anyja, aki fiát maga segíti a máglyára, hogy Krisztusért vértanú halált hajon. Óh, igy is fog hullani könny, fog fájni a veszteség, fog sajogni halálig a szív, lesznek holtig gyászoló honleányok, holtig fiat kutató matrónák, lesznek busongó arcok, — de mit beszélek — busongó arcok? büszke arcok, csillogó szemek!! hogy én is adtam egy fiat, egy férjet, egy életet a hazának, de a büszke arc úgy nem lesz bántó, ha hátsó lapján ez olvasható: bárcsak én haltam volna meg helyette, csak akkor lesz jogos, ha meg tudjuk mutatni az ö feláldozott életüket a miénkben. Úgy lesz, úgy lesz, mint ahogy most nézünk az 1848-ban meghaltakra, akiknek halála nem fáj, mert oda áldozott életük a miénkben valósult meg. Avagy nem úgy van-e ? Nézzétek, most lehet bepillantanunk az isteni titok terveibe. Abba a kormányzatba, mely meg nem csalt senkit, melyben aki bízott, nem csalatkozott soha. Nézzétek 67 éve szabaddá tette Isten a magyart, hogy most képes legyen ellentállni. Szolgákkal, elnyomottakkal, hazátlanokkal lehetne-e hazát védeni. De felszabadította, hogy legyen mit védeni: 1915. a szabadságot. Felszabadította, hogy érezze meg az emberi méltóság nagyságát, érezze meg a testvériség édességét, érezze meg a műveltség emberformáló erejét, hogy érezze meg nemzet és isteni hivatását, hogy több legyen élete, mint étel, több mint érdek, hogy érdemes legyen ez az élet, hogy éljünk. Felszabadította akkor, hogy most igazolhassa : a nemzetet mennyire félreértették. Felszabadította, hogy ma tűnjön ki, milyen aranyat akartak sárba tiporni, felszabadította, hogy most megtudjon bocsátani. Óh, én nemzetem, te vértanú nemzet, de sokat is tűrtél, de sokat is bírál, de sokat is megbocsátottál : Talán azért tartott meg a gondviselés. íme igy szolgáltat igazságot jelen a múltnak. Hát nekünk tudnak-e vájjon igazságot szolgáltatni ? Most is letétetik egy mérföld-kő. A mérföld-kövek írását mindig az az utókor tudja kibetüzni, amelyiket Isten oda nevelt, hogy tudja olvasni írását s értelmet vesz ki titkos betűiből. Vigyázzunk, nehogy a mérföld-kő titkos Írása sirfeliratunk legyen. Az első titkos betű már megfejtést nyert. Értelme ez: Ha annyi erkölcsi erővel és előkészülettel mentünk volna a háborúba, mint amennyit már ez a harc felszabadított, ki vívtuk volna a győzelmet. Igen, igen! Ezen a nyomon keressük jövendőnkhöz az utat. A láncravert erkölcsi erők, krisztusi erők felszabadítása felé. Óh hát első március, midőn megvénhedt fejjel nézed, hogy unokáid mit művelnek a Kárpátok alatt, ne vess meg, ha azzal köszüntünk, hogy a hálánk, a kegyeletünk, a köszönetünk a tied, a dicsőség is a tied, de tehetünk-e róla, ha szivünk már nem egészen az. Tehet-e róla az apa, ha fiát szereti jobban, mint atyját. Igen, a természet is azt mondja: atyja helyett fiát szeresse jobban. Apánk vagy március, de más apák lettünk ebben az évben, egy uj szabadságé, egy uj jövendőé. ® @ ® A mesebeli thüringiai kovács, mikor kardot készített, ezt mondogatta: légy erős! miközben pőrölyözte a szikrázó vasat, mintha csak lelke keservét kovácsolta volna az acélba, azok ellen, akik fosztogatták hazáját. A nagy háború is, mint súlyos pöröly egy hatalmas kézben, mintha csak egy szentséges lélek gondolatát akarná belénk kovácsolni: légy magyar. Ezt a nevet adtam néked, hogy magyar, mely azt jelenti: őrállóul adtalak téged, mikor az őrség ideje elérkezik, nincs feleséged, nincs apád, nincs testvéred, csak hivatásod, melyet el nem hagyni, sok tűrés és nyomorúság és szükség és szorongattatás és vereség és háborúság és DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. Felhívás ! Vírágvasárnaptóí husvétíg, háborús vonatkozású nagyhéti beszédek elő- és utóimával, szószéki és magánhasználatra irta: Szabó S. Zsigmond ref lelkész Előfizetni a szerzőnél Bajka, a* p. Alsóvárad, Bars m. március 22-ig lehet. Ára í kor. 50 fillér. 11 példány ára akár 1 csomóban a lelkészi hivatalok címére, akár kórházi vagy harctéri egyes címekre küldetve, a pénz előre beküldése után 7 korona 50 fillér. Tartalmaz egy virágvasárnapi, egy nagypénteki, két húsvéti beszédet elő- és utóimádságokkal és olyan Htgimilíll tartalommal, hogy sebesült- és harctéren küzdő véreink is használhatják Jő] (o] Rá] [5j [□) (öj
