Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-21 / 12. szám
12. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 93. oldal. küszködés (II. Kor. VI. 5.), elhagyni átok és gyalázat: ezt jelenti magyarnak lenni. Elküldöttelek arra az útra, hol vércseppek jelzik az előtted járók küzdelmeit. Nézd, itt már apáid vére piroslik a hóban, mindjárt te következel: ezt jelenti magyarnak lenni. Ha félsz, tagadd meg magyarságodat. Légy tiszta erkölcsben és tudományban, tettetés nélkül való a hitben és szeretetben, megbízható az igazmondásban; tisztítsd meg magad, mert olybbá veszlek, mint áldozati bárányt, melyben nem szabad tisztátalannak találtatni, ezt jelenti magyarnak lenni. Higyj az Istenben, hogy szerethess, szerethesd a koldust is, de előbb töröld le szennyes arcát, hogy megcsókolhasd, a sebesült katonát is, de előbb töröld le véres fejét, hogy benne testvéredre ismerhess és remélj, hogy ne halj meg hiába, ezt jelenti magyarnak lenni. Óh Atyánk, akik igy élnek, azokat a mi földünkön keresztyéneknek hívják. Igen, magyarnak lenni annyi, mint keresztyénnek lenni. Ámen. WWÄÄWWWWSWWSW GRACZ1 LEVÉL. ebruár utolsó napjaiban „harctéren“ is voltam, Pólában. Hadikikötőnk területe eddig — szerencsére — még csak papiroson szerepel harctér gyanánt, de ki tudja, mikor lesz azzá valóságban is ? 1 Hátha az angol-francia hajóhadnak a Dardanellák után a mi Pólánkra kerekedik kedve. Az bizonyos, hogy nehéz falat lesz néki, mert a védekezés minden elképzelhető módon a legjobban van előkészítve. Lépten-nyomon erőd és rejtett üteg, amit csak arról sejt az ember, a közelségében igazolásra szólítják fel, ami alól tisztek sem képeznek kivételt. Magába Pólába is csak a legszigorúbb vizsgálat után lehet bejutni. Pólában nincsenek — ezidő szerint — sebesült katonák, de van rengeteg egészséges tengerész és más fegyvernembeli katona. S a tengerészek között — meglepetésemre — igen sok magyart találtam. Azt hittem, hogy ez a fegyvernem nem rokonszenves a magyar fiuk előtt, de tévedtem. S mindjárt hozzáteszem, hogy amily hősi módon küzdenek a mi fiaink a szárazföldi csatatereken, épp úgy meg vannak elégedve velük a tengerész tisztek. „Mi sokat várunk a magyarjainktól — mondá egy osztrák tiszt — mert azok fegyelmezettek, ügyesek és mindenek fölött bátrak“• Ennek a 2000 magyar protestáns tengerésznek akartam lelki táplálékot nyújtani, mert az ottani német ev. katona-lelkész a magyar nyelv ismerete hiányában erre nem képes. Sajnos, a tengerészek nagy része épp „be volt hajózva“, ami azt jelenti, hogy szolgálatban a nyílt tengeren időztek. A kikötőben csak néhány hadihajó horgonyzott, de ezeknek legénysége közül annyian jöttek istenitiszteletre, hogy a 400 ember befogadására épült ev. imaházba mind be nem fértek. Úrvacsorával 200 tengerész és más fegyvernembeli ref. katona élt, akik mind Istenükkel kibékülve akarnak szembenézni a bizonytalan jövendővel. Még többen is járultak volna az Úr asztalához, de nem volt elég — a kenyerem, nem is gondolván annyi résztvevőre. A husvét-ünnepekben még alkalmasint ellátogatok Pólába és akkor pótolni lehet az elmulasztottat. Ha ugyan addig külön ref. lelkészt nem kapnak tengerészeink, ami bizony nagyon kívánatos lenne. Oly boldogok voltak most is, hogy valaki megemlékezett róluk és hálálkodva fogadták a kis imakönyveket, amikből pedig szintén nem jutott mindenkinek. Pólából visszajövet Krajna fővárosába, Laibachba is ellátogattam, ahol igen sok kórház van. A háború elején ezek a kórházak tele voltak magyarokkal (és akkor nem törődött velük senki). Most mindössze 50 magyar protestáns sebesült és beteg katonát találtam, akiknek, mivelhogy elszórtan, magukra hagyatva vannak, annál jobban esett a lelki vigasz. Istentiszteletet is tartottam számukra az ottani ref. német templomban, melyen 70-nél többen vettek részt, köztük sok kath. magyar testvér is. Érdekes, hogy ezek mennyire óhajtanak az istenitiszteletre jönni. Midőn egyik kórteremben felhívtam lábbadozó híveim figyelmét a megtartandó istenitiszteletre, az ottlevő kath. magyarok nagy lelkesedéssel kijelentették, hogy ők is jönnek. „Örülök édes honfitársaim — mondám nékik — de szomorú tapasztalatom van, hogy kath. testvéreinket nem akarják a mi istenitiszteletünkre engedni, bármennyire szeretnének is Elsőrendű haranggyár, szerel a kitűnő Pozdech-féle rendszer szerint, mely annak idején ő felsége a király által két aranykereszttel lett kitüntetve. Mesekönnyű Inditás, nem rezegted az állványt, még kevésbbé a tornyot. Csupán előnye van, hátránya nincsen. Mérsékelt árak, szollá kiállítás. Kedvező fizetési feltételek. Felülmúl minden eddigi szerelést. Jurisics Márton harangfelszereíő gyár Budapest, Rózsa-utca 51—53-ik szám alatt. Alapítva 1868-ban. — ■ i ............. Telefon 77—51. sz. Elvállal minden e szakmába vágó munkát, úgymint: elsőrendű harangok szállítását, régi harangok átöntését, régi harangok átszerelését Pozdech-féle forgatható öntöttvas-koronára, esetleg forgatható kovácsoltvas-koronára, kikopott csapok kicserélését, stb. Készít fekvő és álló harangvas-állványokat jutányos áron. Költségvetéssel szívesen szolgál. Jutányos árak, pontos és tisztességes kiszolgálási Kívánatra saját költségemen utazom a hely színére.
