Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-21 / 12. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

91. oldal

12. szám.

hangtalan odaáldozásunk mutatja, hogy mind nem értjük is, de érezzük megbízatásunkat, érezzük, mit jelent magyarnak lenni.

Hát igen, nincsen anyja, nincsen apja, nincs testvére a harctéren küzdőnek, csak hivatása, csak jövendője, csak azok — akik még meg sem születtek — s nekünk sincs fiunk, testvérünk, apánk, mig a harc tart.

Ne mondjátok, hogy rettenetes tanítás ez, ezt jelenti magyarnak lenni. Ne mondjátok, hogy szívtelen tanítás ez, attól tanultam, aki: „úgy szerette a világot, hogy egy szülött fiát adta érette“. Ne mondjátok, hogy hamis tan ez, attól tanultam, kinek szájában hazugság nem találtatott. íme ő mondja: „Kicsoda az én anyám, kik az én testvéreim, aki cselekszi az én mennyei atyám akaratát, az az én fitestvérem, nőtestvérem és anyám“. Óh, lobbanjon világosságra elmétekben Krisztus lelkének megértése. Ő is megtagadja anyját, testvéreit, mikor mennyei hivatásáról és annak betöltéséről van szó. Most látjuk csak meg, hogy mit jelent Krisztust igazán követni s az isteni megbízatás betöltése mibe kerül, s most, amikor már mindenki elment, mikor egy vértanú nemzet tesz bizonyságot hivatásáról halálával, most, mikor annyi anya fogja hivni fiát, most kell megtanulni Krisztustól azt a lelket, mely elégséges is, de szükséges is a nemzeti hivatás betöltéséhez.

Testvéreim, látjátok, onnét messze keletről jön egy magyar, ott küzd az alpári síkon, ott hajtja meg fejét a keresztvíz alá s már ott viaskodik testvérével, a tatárral s védi ellene megbízatását, ott nyögi török rabigáját, kivel bölcsőjében együtt szendergett, ott jön felénk a majtényi síkon át lehajtott zászlóval, ott busul a börtönökben, ott sír a zsoltárokban, ott vérzik a vérmezőn, ott töri kardját ketté a világosi síkon, ott sinylődik a félreértés, félreismerés s lekicsinylés börtönében, — most itt van, itt feszíti erejét, hogy újra az lehessen, aki volt: magyar. Érzed-e kedves Atyámfia, hogy te vagy az a magyar, aki útnak indultál messze keletről, érzed-e, hogy az az ember vagy, kire rá van bízva a magyar nemzet hivatása. Meg tudunk-e felelni e hivatásnak?

Magyarnak lenni azt jelenti, megmutatni e hivatásra való arravalóságunkat. Annak, aki ezt a hivatást beakarja tölteni, erőre van szüksége és pedig igazi erőkre, melyek bírják a terhet; valóságos eleven erőkre, mely nemzeteket tud hajtani a hősiesség országutjára, nem pedig kis érdek-filozófiák malmocskáit, melyekben a mi

ifjúságunk, a mi müveit középosztályunk lelkét őrlik meg lelkiismeretlen és demagóg emberek. Erő kell a hivatás betöltésére; lekötelezés, önfeláldozás, mi volna más ez erő, a hivatásnak nem csak kötelességgé, de lelki szükséggé edzése. Mi volna más az erő, mint — a hit. Hit abban az Istenben, akit Jézus Krisztus ismertetett meg a világgal. Hit, mely megtagadja az ént, hogy hős lehessen, mely megérti az Isten terveit s szolgálatára adja magát, hit, mely meglátja a jövendőben elvetett testéből kikelő virágot és életet, hit mely bizonyos, hogy isteni terveket szolgál, hit, mely bizonyos, hogy van jobb hely is számára, mint a föld, hit, melyben van akkora szív, hogy úgy tud szeretni mást, mint önmagát és úgy tudja szeretni Istent, mint ahogyan sem önmagát, sem mást nem tud. Igen, hit, melynek mindig hősei és vértanúi voltak, mikor bizonyságot kellett tenni önmagáról, mig amivel a hitet helyettesíteni szeretnék, a bizonyságtételnél csak áldozatai, gyáva csalói voltak.

Olyan korban élünk, midőn szemünk előtt látjuk az embereket értünk meghalni. Mi már nem élhetünk egy olyan földi életet, melyben nem halt meg érettünk senki. Mi már nem tagadhatjuk, hogy nincs önfeláldozás, nincs eszmény, melyért meglehetne halni, nern tagadhatjuk anélkül, hogy eszteleneknek ne nyilvánítanánk megmentőinkat. Mi már nem élhetünk olyan alacsony életet, melyre azt az igazságos Ítéletet állapítják meg, hogy nem volt érte érdemes meghalni. Annak vagy nagyon gonosznak, vagy nagyon erkölcstelennek kell lenni, aki el tudja feledni, hogy az ő életében nagy háború is volt, nagyon tudatlannak, vagy hazugnak, ki még mindig tagadja az erkölcsi erők kizárólagos létjogosultságát s hazaárulónak, bármennyire hazafinak tartja is magát, ki mást mer tanítani, mint a tiszta erkölcs s a jelenben gyökerező krisztusi hit szükségét a nemzeti hivatalos betöltésében. Nekünk olyan életet szabad csak élni, melyért méltó volt s érdemes volt meghalni, nekünk semmiképen sem szabad felednünk, hogy testünkben hordozzuk testvéreink halálát, az a jövendő, az az élet kell, hogy látható legyen a mi testünkben, melyért ők meghaltak,

De soha, soha nem lesz erőnk megmutatni azt a jövendőt, ha a Jézus Krisztus élete nem lesz nyilvánvaló a mi egyéni életünkben. Ha az ő halála hiábavaló lesz, az Isten fiáé, hiábavaló lesz a mi testvéreinkké is, sőt búvá, könnyhullatássá, gyötrelemmé,

IFJ. STERN LI PÓT PÁPA, kossuth-u. 25.

Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidáru-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. [□) Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem diszmunkát, Ivalamint fehér hímzéseket és kelengyék elkészítését, [□) Lelkiismeretes kiszolgálás!