Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-21 / 8. szám
Huszonhatodik évfolyam. 8. szám. Pápa, 1915 február 21. DÜHÁNTŰLI PROTESTÁNS, LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős s= szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. asárnapról vasárnapra nagy várakozással várom a Budapesti Hírlapban Alfa (dr. Alexander Bernát) elmélkedéseit. Kitűnő tanulmányok ezek; amilyenek csak egy ilyen nagyszabású gondolkodótól kerülhetnek ki. A külsejük, a ruhájuk könnyű, tetszetős, világos. A belső tartalom csupa aranyigazság. A kiváló tudós igen tápláló, tartalmas eledelt ád édes tejben. A február 14. számban a világhírű német professzor: Eueken előadásáról emlékezett meg. Ahhoz fűzött igen találó, erkölcsi életünkbe mélyen bepillantó, bátor kijelentéseket. Szinte megadta az alaphangot a mi böjti prédikációinkhoz. íme: „Nekünk most is (a háború tüzében) az emberben a belső ember jut eszünkbe, az az ember, akivé lennünk kell, hogy igazi emberek lehessünk; az az ember, aki még nem vagyunk, mert bűntudat nyomja lelkünket, érezzük, hogy nem vagyunk még ott, ahol lennünk kellene, se nemzetileg se emberileg“. Alfa e megállapítását nem azért tartjuk érdemesnek itt följegyezni, mintha merőben új igazság volna előttünk; óh a szószékről ezt hirdetjük mi szakadatlanul; hanem azért, mert igen jól esik látnunk, hogy egy ilyen előkelő világi férfi, ilyen előkelő napilapban ilyen komoly húrt penget. Úgy, úgy, csak vizsgálgassuk a belső emberünket. Csak hangoztassuk, csak vigyük be a köztudatba, hogy a külső, konvencionális tisztesség, az állás, a hivatal után kijáró tisztesség nem elég; hanem „az embernek tisztelni kell magában az embert“. Úgy éljünk, hogy magunk is tisztelhessük magunkat. Társadalmunkban „a belső ember“ igen beteg. Igen nagy gyöngeségben szenved. A munka nélkül való nyereséget, az uzsorát megteszi „okos közgazdasági tevékenységnek“ . . . „Sokan görcsös erőfeszítésekkel ki akarják magukat vonni kötelességeik teljesítése alól és fájdalom, sokszor sikert érnek el“. „Még azok is, kik maguk kifogástalanok, csak vállat vonnak, ha ilyenekről tudomást szereznek. Mintha az erkölcsi fölháborodás képessége, amely eleve útját vágná ilyenféle üzelmeknek, nálunk még a derék emberekben is elgyöngült volna. Anynyit láttak, eltompultak ..." Mennyire igaz és bátor megállapítása ez a betegségnek. Ez a kiváló tudós nem hamissággal akarja gyógyítani Izrael romlását. Köztudomású, hogy egyes élelmiszerrel uzsoráskodókat a rendőrség Budapesten megbüntette. Ez Ítéletek — úgy mond — eddig csak „a kicsinyeket sújtják. De ha a nagyokat nem fogjuk bántani, akkor Szodoma és Gomorha sorsára kell jutnunk. Ezért nekünk nem szabad engednünk, hogy a métely terjedjen. Mindenképp sújtanunk kell azokat, kiket bűnösöknek látunk. A bűnt pedig saját nevén kell neveznünk. Itt bűnösök és bünpalástolók vannak, akik még bünösebbek. Mert aki összetett kézzel nézi ezeket a mi bajainkat, holott tehetne valamit, az vagy képtelen, vagy a bűnösségig könnyelmű, vagy a könnyelműségig bűnös“. A böjti úrvacsoraosztásra előkészítő bűnbánati vasárnapon tartott kitűnő prédikáció Alfának BÖJTBEN.
