Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-03 / 1. szám
1. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 3. oldal más irigyelte embertársát, ő ott vele együtt örült, ahol más elfordította arcát a fájdalomtól, ő ott együtt szenvedett a nyomorulttal; ahol mások felháborodtak a bűnön, ott megbocsátott, ahol mások szemet hunytak, ő ott kérlelhetetlen volt, ahol mások önmagukat tolták előtérbe, ott ő Istenre mutatott, ahol mások szolgaságban sínylődtek, ő ott szabad volt, ahol mások homályban álltak, ő ott látta a leggyönyörüségesebb világot. A Jézus Krisztus volt ez, kiről alapigénk ezt mondja: „kijőve győzve“. Tehát éppen megfordítottja volt annak az embernek, akiket mi ismerünk s akik mi is vagyunk. Szeretni ott, hol gyűlölünk, együtt örülni ott, hol szivünk irigységtől remeg, szolgálni ott, hol parancsolok lehetünk, átengedni másnak a dicsőséget, mikor mint önfényünkben benne fürödni olyan édes, — de látni ott, hol vakok vagyunk, hősnek lenni, hol gyáván meglapulunk, szabadnak lenni ott, hol — magunk tudjuk hol — rabszolgák vagyunk, (bűneink, önzésünk, hiúságunk, érdekeink szabszolgái) oh ha ez igaz, hogy ilyen az Isten képére teremtett ember, akkor mi nagyon távol állunk attól. De mekkora lehet veszteségünk, ha igy elvesztettük isteni hivatásunkat, milyen torz lehet Isten szemében életünk, milyen torz a mi lelkünk arculata, melyről mégis azt gondoljuk, hogy szép, de melyről Isten a2t mondja, hogy rut. A hivő szava igy hangzik ezeknek tudatában : Istenem, Atyám, hogyan nyerhetem vissza a te képedet! A tagadás, a hűtlenség pedig védelmezve érdekeit igy szól: Jézus Krisztus yolna az igazi, a mai ember, hiszen a legtekintélyesebbektől megvetés volt osztályrésze, majd a nép is ellene fordult, mindenki elhagyta, még tanítványai is s ő magára maradt ábrándos tanaival. Hiába, a többséggel jobb tartani, ott nem éri baj az embert, hiába, csak ott az igazság, ahol többen vannak. Nem igaz... ott az igazság, ahol az Isten van s „egy ember és az igazság mindig a többség“ s hogy ama keskeny utón bizony kevesen járnak, maga Krisztus oda jutott, vagy megadja az igazságot, azt hogy az az út, melyen ő jár, az egyedül emberhez, itíéltó, azt az igazságot, mely azt tanítja, hogy: nálam nélkül nincs üdvösség, s minden más élet romlás és kárhozat, melyen a Sátán uralkodik, mondom, vagy megtagadja önmagát s lemond arról, hogy az emberiséget megváltsa vagy igazáért meghal. S ő a keresztet, nem a többséget választotta. Krisztus igazsága felől olyan bizonyos volt, hogy még a halál sem állhatta útját s annyira szerette azt, hogy szeretete erősebb volt, mint a halál, legyőzte a halálfélelmet. Hogyan tehette ezt ? Aki előtt ez csodálatosnak tűnnék fel, hadd kérdezzem meg tőle, van-e olyan lelki kincse, amiért megtudna halni ? Ha nincs, úgy Krisztust sohsem fogja megérteni. Jó, jó, hát meghalt Krisztus az emberért, mint ahogy ma katonák halnak a hazáért, de mi bizonyítja s mi a biztosíték amellett, hogy az igazság, amit hirdetett, ért annyit, hogy meghaljon érte. Benne vagyunk a legforróbb és a legszentebb pillanatban. A következő szó vagy bolondság lesz, vagy egy új világ felgyulása előttünk. Mi bizonyítja, hogy érdemes volt úgy élni és meghalni Krisztusnak? Az, hogy Krisztus feltámadott s ma is él. Kijőve győzve !!! Isten igazolta azt az életet, hitelesítette azt a lelkületet s egyben elitélte az azzal ellenkezőt. Isten megmutatta, hogy ö mellette senki sem küzd hiába. Ha Istennel vagyok, akaratom is, szivem is őt szolgálja, győzelmem Krisztuséhoz hasonló. Még egy halk ellenszegülés, mintha a távozó Sátán lépteinek visszhangja volna. Mi köze Krisztusnak az én életemhez? Balgatag ember! Mintha csak azt kérdeznéd: Mi közöm Istenhez? így pedig csak a Sátán és szolgája, a testi ember beszélhet. Vannak-e közöttünk ilyenek!? Az ilyen emberek feszítették meg Krisztust, vagy tagadták meg, s tagadják és feszítik meg ma is. Krisztust pedig nem lehet megölni, de minket megölhetnek bűneink. Krisztus kijött győzve. Nézzétek, ott emelkedik ki az önfeláldozás, a szenvedés, de felmagasztalás égbe nyúló jele a kereszt, melyen kijött a Krisztus győzve, mely ígéret nekünk, hogy az ő jelében győzni fogunk. II. Ebből a háborúból Isten kerül ki győztesen s ha győzni akarunk, ne harcoljunk Isten nélkül. Hogyan gondoljuk mi a győzelmet? Ugy-e, ha diadalmenetben, énekszóval vonulnak katonáink ellenséges holttesteken át az ellenség fővárosába! De úgy, hogy mi nem veszítünk semmit, nem áldozunk semmit, nem szenvedünk semmit, csak győzünk? Irtózatos lesz a kiábrándulás! MAPT IfÚC7T TT A REF*FÖISKOLAI nyomdában kis jószef 1 JS.ELOAUL PÁPAI REF. ESPERES-LELKÉSZ ÁLTAL IRT EGYHÁZI BESZÉDEK AZ 1914. ÉVI VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN ÁRA 3*40 KORONA. MÁR MOST MEGRENDELHETŐ KIS TIVADAR KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN PÁPÁN. POSTAFIÓK 12. SZ. BÁRHOL MEGJELENT KÖNYV o°o KAPHATÓ KÖNYVKERESKEDÉSEMBEN, FÖ-UTCA 21. SZÁM. 0°o
