Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-12 / 50. szám
398. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1915. Ezt a bibliai részt igen különbözőképen szokták magyarázni. A jelen alkalommal a magyar egyházi irodalom két izgatóan érdekes kiváló munkásának egymással ellentétes véleményével óhajtanám megismertetni Értekezletünket. Az egyik (Prokászka 0.) azt mondja, hogy Jézus nem jött nekünk törvényeket adni gazdasági problémáinkban, sem irányt adni politikánkban. Ö magasabb törvényeket hirdet: a politikai, a gazdasági fejlődést nem szabja meg az evangéliumban, hanem a hullámzó élet tengere fölé emeli ki a törekvő lelket. A világfejlődés a maga utján jár, nem változtathatunk egykönnyen a világon, de mint Istengyermekek járjunk benne. A másik kiválóság (Jánossy Zoltán) szerint Krisztus nagyon is törődik a politikai és társadalmi kérdésekkel. Mikor ezt a kérdést felteszik előtte, nem mondja, hogy semmi közöm a politikához, hanem felel és pedig a kényes, kétélű politikai kérdésre politikusán. Politikai tanácsot ad: Róma óriási túlerejével szemben hiába akarna a mindenképpen gyenge zsidó nép engedetlenkedni, adja meg tehát a császárnak a császárét. Amit hozzáfűz: és adja meg, ami az Istené, az Istennek, ez egyáltalán nem törli el a tanácsnak politikai színezetét, csak mennyei fénnyel világítja meg azt. Miként vélekedjünk mi ezek után? Adjátok meg azért, ami a császáré, a császárnak. Úgy a természeti, valamint a szellemi és erkölcsi világban minden hatalmasság, ezek között tehát a kormányok, az uralkodók, a császárok is mind Istentől vannak rendelve. A pénz pedig az egyéni, a társadalmi, a nemzeti élet lehetőségének, fejlődésének, boldogságának alapja, forrása és eszköze. A pénzről tudjuk ezt közvetlen tapasztalatból, a királyról vagy császárról hirdeti amazt törvényalkotásunk s ama rég időktől fogva uralkodó szokás, hogy a pénzre mindenik ország a maga királyának nevét és képét vereti. Elismeri ezzel uralkodójának szuverenitását, felsőbbségi jogait, s elismeri, hogy az az uralkodó az egész országnak jogos reprezentánsa, hivatott feje, Istentől rendelt hatalmas ura, kinek engedelmességgel és hódolattal tartozik. Aki azt akarja, hogy országa fejlődjék, virágozzék, boldoguljon és boldogítani tudja fiait, annak akarnia kell, hogy az országnak meglegyenek erre az eszközei is. Mi az állam ? Egy nagy család. A családi örökség, mit az apák a fiakra hagynak: zavartalan, békés, fejlődő állami élet. S mert e világon minden dolognak mozgató szerve a pénz és mert az államok főjövödelme az adó, meg kell tehát az adópénzt fizetni az állam képviselőjének, a császárnak, a nemzet-család örökségét gyarapítani óhajtó szülői szeretet komoly felelősségérzetével és önmegtagadó önzetlenségével. Mi a haza ? Isten országának egy földreszakadt darabja. Voltakép Isten regnál, Isten akarata érvényesül ebben is, Isten tervei, múló és örökkévaló céljai valósulnak meg ezáltal is, az Ő dicsőséges uralkodása, akaratának érvényesülése, terveinek valóra válása érdekében meg kell adnunk a tőlünk megkívánt lehetőségeket — tehát az adópénzt is — a gyermeki szeretet engedelmes készségével és teljes odaadásával. így lesz igaza Prohászkának: mint istengyermekek járjunk a világon. S igy lesz igaza Jánossynak is: az egész embert és az egész emberiséget, életének minden mozzanatával át akarja hatni, meg akarja szentelni, meg akarja nyerni az Istennek Krisztus. És adjátok meg, ami az Istené, Istennek. A földről a mennyre, a császárról az Istenre emeli gondolatunkat az Úr e folytatással. Mi az Istené? Amin rajta van az ő képe: a mi lelkünk. Hogyan adjuk ezt neki? egész életünkre. Az adót is az esztendő 365 napjára róvják ki ránk, szedik be tőlünk, nem lehet az esztendő egyik felére fizetnünk, a másikra nem, ekként lelkünket is egész életünkre, összes esztendeinkre, napjainkra teljesen át kell adnunk az Istennek. Miért adjuk át ? Hogy megvalósuljon, elközelítsen ama mennyei ország bennünk, hozzánk is, minden egyeshez s az egyesek révén az egész összességhez a maga életteljességével, boldogságával, üdvösségével. Hogyan adjam át az én lelkemet, hiszen az életküzdelem vagy világi élvezet vad rohama megkoptatta, beszennyezte azt, immár nem ragyog arról a szerető kegyelem isteni képe. Add mégis át. Nézd, a pénz bármily kopott, ütődött, penészes, sőt rongyos, a királyi bank mégis beváltja azt, fényeset, tündöklőt, újveretüt adva helyette. Csak oda kell vinni s a honpolgár bátor bizalmával kérni . . . Vidd oda testvérem a te szennyes, bűnös, veszendő lelkedet is a kegyelem trónusához, vidd a mennyei polgár bizodalmas hitével s hited szerint leszen neked is űjjászült, tiszta lelked, mely az üdvözítő kegyelem istenképét tökrözi többé soha el nem halványuló fénnyel ... Oh vidd oda, óh add meg Istennek, ami az Istené! * * * Nagytiszteletü Értekezlet! Mi lelkészek rendszerint RÉGNER PÁL TMzfestö1 PÁPÁN. TEMPLOMOK FESTÉSÉRŐL SZÁMOS ELISMERŐ LEVÉL! TÖBB KIÁLLÍTÁSON KITÜNTETVE! TÖBB PÁPAI ÉS VIDÉKI TEMPLOM RESTAURÁTORA! ELVÁLLAL SZOBÁK, TERMEK MŰVÉSZI FESTÉSÉT! ALAPÍTTATOTT I87Í-BEN. CÍM- ÉS BETÜFESTÉSZET1 — MODERN KIVITEL! — SZOLID ÁRAK!
