Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-05 / 49. szám
390. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1915. tulása, otthonok összeomlása, nyughatatlanság, vigasztalan aggódás, nehéz bánat keseríti mindnyájunk szivét. Úgy érezzük magunkat, mint a szülője vesztett árva, akinek hajléka lehet, ám otthona nincsen, akit felkarolhat a részvét és a könyörület, de szülői szív dobogását mégsem érzi. Úgy érezzük sokszor, mintha elhagyott volna bennünket minden, el talán még az Isten is . . . Óh nem ! Halljátok csak, csendüljön csak meg szivetekben az Úrnak vigasztaló, bíztató, adventi üzenete : „Nem hagylak titeket árvákul, eljövök hozzátok . . .“ Nem hagy Ő titeket árvákul, apátián gyermekek, özvegységre maradt ifjú hitvesek, támaszvesztett bús öreg szülék, eljön hozzátok, hogy erőt adjon súlyos keresztek hordozásához, hogy védőleg terjessze ki reátok áldó kezét, hogy vigasztalást szóljon a sötét bánatban: „Boldogok akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.* „Kinek e világon már senkije sincsen, Ne féljen, felfogja ügyét a jó Isten!" Nem hagy titeket sem árvákul, ti küzdő, vérző, szenvedő bajnokai az igazságnak. Eljön hozzátok! A hit pajzsával megacélozza sziveteket, a halál félelmét elveszi szemeitek élőt, sebeitekhez aláhajol, mennyei gyógyírt csepegtet rájuk s mindazért, ami múlandó, kárpótol titeket romoihatatlan kinccsel: „Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a mennyeknek országa.“ S adjatok csak helyt, ti árválkodó, szomorkodó családi tűzhelyek az adventi királynak, meglátjátok, hogy eloszlik a félelem köde, az árvaság nyomasztó érzete s bizodalom, megnyugvás, reménység ver tanyát helyette: „Ki az Úrban bizik, meg nem csalatkozik.“ Eljön az Úr, nem hagy bennünket árvákul. Ámde ennek feltétele is van, testvéreim. De ennek teljesítése egyedül rajtunk áll. A megváltó Jézus kész hozzánk jönni mindnyájunkhoz. Mindnyájunk szivének ajtaján kopogtat és aki megtisztítván szivét, megnyitja annak ajtaját: szállást vesz annál minden megáldó, megszentelő hatalmával együtt. Csakhogy nem az volt-e a szeretet és békesség ama fejedelmének sorsa, hogy valahányszor eljött hozzánk e földre, sohasem adtunk néki szállást?! Az emberi szívben, a különböző érzések és változó indulatok eme vendégfogadójában sohasem talált állandó otthonra a Jézus. Nem talált otthonra az egyesek szivében, a társadalomban, az állami közösségben, nem magában az egyházban sem. Ezért szakadt reánk ez a borzalmas világháború is. Azokat a sebeket, amelyeket most siratunk, azokat a könnyeket, melyeket most hullatunk, azokat a nyomorúságokat, melyek terhe alatt most roskadozunk, mind a Krisztus nélküli szivek, lelkek kárhozatos aknavetése ejtette, fakasztotta, zúdította reánk. Most ismét hangzik a szó: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek“. Talán most meghallja a világ e szót, hiszen öldöklő fegyverek zaja, haldoklók hörgése, lesújtottak sírása ad néki különös, az egész világot betöltő hangsúlyt. Talán most ráeszmél a nyomorúságban vergődő ember, hogy csak egy igaz barátja, jóakarója van: a Jézus; egy áldott, békességet szülő érzelem, a szeretet. És ha ez lesz eredménye ennek a rettentő adventnek, ha ennek következményekép állandó hajlékot talál az emberi szívben a Krisztus: akkor nincs hiába a sok vér és a könny, akkor „a bűnösnek váltságot, a rabnak szabadságot hirdet az Úr kegyessége s így lesz öröm a jaj vége“. Azért, akinek bánata van, ne essék kétségbe, akinek nyomorúsága van, ne zúgolódjék, akinek terhes az élete, ne gondjait növelje, hanem inkább hallja meg és vésse szivébe az adventi üzenetet, amelyet Jézus küld ma a tépelődő, megvesszőzött világnak: „Nem hagylak titeket árvákul, eljövök hozzátok“............,Óh jövel Uram Jézus“. Ámen. EŐRl SZABÓ DEZSŐ. JUDÁS ÚTJA. A pápai református templomban 1915 október hó 17-én tartott lelkészértekezleten elmondotta Kiss Zoltán. II. s amikor esznek vala, monda: „Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem. És felettébb megszomorodva kezdték mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram ? Ő pedig felelvén, monda! Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem“. Ott volt Judás is, a szent vacsoránál. Szivében már akkor □ —□ r E IFJ. STERN LIPÓT PÁPA, kossuth-u. 31 Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidáru-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. = Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzéseket és kelengyék elkészítését. = Lelkiismeretes és előzékeny kiszolgálás f
