Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-31 / 5. szám

36. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1915. minden az ő lábai alá vetett lenne, mintha már az új égen és földön teljes lenne a diadalom. Nem ilyen értelemben ragyog most a föld felett különösebb fénnyel ama glória, amaz örök jellel. Ennek ma még az a mélységes jelbeszéd-értelme, hogy az Isten gondviselése vezeti a még küzdő, kibonta­kozó föld sorsát, az egyesek, nemzetek és az össz­­emberiség jelenét és jövőjét úgy anyagi, mint szellemi tekintetben, amint ezt szent Fia által kijelentette és Ő benne megmutatta. Az Ő eleve tudásával és rendező, fejlesztő akaratával indult el e háború is; az Ő gond­viselése, vezérlete alatt folyik. Ő fogja ezt befejezni olyan anyagi, szellemi, erkölcsi eredménnyel, ami a föld fejlődése jelenlegi fokának a legteljesebben meg­felel. A teremtő Úr Isten szájából jő ki mind a jó, mind a gonosz, úgy t. i., hogy ő a tökéletes szent, semmi gonosznak sem okozója, hanem a gonoszból is, ami az ember bukása után való állapotokkal kapcsolatos, jót hozott ki mindig. Ezt mutatja a történelem úgy az istenországában, mint a nemzetek életében. Mutatja az emberiség fejlődése, emelkedések és hanyatlások, jó és rossz állapotok, béke és harc, világosság és sötétség fogas kerekein át. így halad, mert a föld nem édenkert, nem angyalok hazája, nem a hiányoktól és gonosztól mentes olyan perfekt tökéletesség, amit ké­szen kapott volna, még pedig oly módon, hogy mint valami absolut „hitbizományt“ még szabad akarattal is el nem tékozolhat, de még csak lejebb se fokozhat. Igen ! A gonosz benne van az emberben, a világ­ban. És a gonosz végleges diadalmat nem nyerhet, sőt buknia kell. Önmagát taszítja vissza, vagy sem­misíti meg. Alapja, mozgatója a gőg és önzés, olyan két len­dítő, hajtó erő, hogy ezekből természet szerint, kikerül­­hetlenül következik a gonosznak mind tovább való növekedése. Végre elérkezik a teljességig való meg­­érlelődés. Most már túlfeszült önbizalma, akarata, in­dulata teljes erővel gátat tör: önkéntelenül leleplezi önmagát, teljes akcióba lép. A jóknak visszahatását váltja ki. És a ma láthatatlan, de tapasztalható Vezető mindig a jók győzelmével a tökéletesedést hajtotta tovább a küzdelemben. A gonosszal, csüggedéssel telített idő teljessége mindig a felderülő jobb jövő készületének szolgálatába lett bekapcsolva. A föld most egy nagy Jób. A seregek Ura a gonoszt ráengedi. E Jóbot most megveri, házait összedönteti, fiait megöleti, testét sebekkel borítja. Ámde e világra kiterjedő rettenetes harc tisztító, majdan igazságot tevő, bölcsebben, célszerűbben elrendezkedő békésebb, töké­letesebb, boldogabb korszak felé véresen döcögve haladó folyamat. (Folytatjuk). FÖLDVÁRY JENŐ. I— Id. SZEKERES /V\I/V\ALY I 1833—1915. 3=DNNAKA RÉGI LELKÉSZI GÁRDÁNAK, Amely szavak helyett tettekben nyilvánítá hiva­tása helyes felfogását, egyik markáns alakja L, .___(i volt az a teljes tiszteletre méltó férfiú, kinek nevét gyászkeret közé kellett helyeznem. Az örök isteni törvény alapján az örök emberi sors sze­rint el kellett költözni neki is, munkásságban töltött hosszú élete után megpihenni; a híven futott pálya béréül — idvezülni. Az öregség terhe unottan nehe­zült már erős vállaira; nemes lelke örökkévalóságot keresett a mulandók felett. Nyugodtan halhatott meg. Elvégezte a munkát mind, mit az isteni gondviselés eléje adott. Született Nádasdladány fejérmegyei községben 1833- ban egyszerű földmives szülőktől. Elemi iskoláit ott, a továbbiakat Pápán végezte. Kisebb diák korában, a szegény fiuk az időbeli tanulási lehetősége szerint, „dárdás“ volt s szolgálatáért lakást és élelmezést ka­pott. Sok álmatlan éjszakát virrasztott át, mint „ vigil“ a kollégium folyosóján, tudás vágya lámpásául a hold szelíd fényét használva fel. A szorgalmas diák mindig az első eminensek közé tartozott, előre vetvén fényét egy megfutandó értékes életpályájának, melynek alap­elemei a tudás, szorgalom és akaraterő valának. Fő­iskolai tanulmányai végeztével, az akkori szokás sze­rint a nagy múltú szentkirályszabadjai ekklézsiába ment akadémikus rektornak, ahol a bold, emlékű püspökünk, a nagy dr. Antal Gábor is tanítványa volt. Ő vezette be az ismeret ajtaján s ő hívta fel az ak­kori lelkész, Faa István figyelmét a kiváló tehetségű fiúra; s az ő buzdítására küldték fel szülei Pápára. Innen az a gyengéd nemes barátság, mely egyházi közéletünk e két kitűnőségét mindvégig összekötötte s ha id. Szekeres Mihály eszébe vette vala, hogy őt egy évvel később ugyanazon napon temetik el, melyen szivünk Antal Gábor koporsója felett zokogott, emberi téves bölcselkedésnek mondotta volna a régi bölcs Pl RÉGNER PÁL dFszfestő PÁPA. 131 (vv* TEMPLOMOK FESTÉSÉRŐL SZÁMOS ELISMERŐ LEVÉL! — TÖBB KIÁLLÍTÁSON, W/J KITÜNTETVE! — TÖBB PÁPAI ÉS VIDÉKI TEMPLOM RESTAURÁTORA! — EL- // ml VÁLLAL SZOBÁK, TERMEK MŰVÉSZI FESTÉSÉT! — ALAPÍTTATOTT 1871-BEN. IMQ — CÍM- ÉS BETÜFESTÉSZET! — MODERN KIVITEL! — SZOLID ÁRAK! 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom