Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-31 / 5. szám

5. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. életigéjét: Senki sem boldog halála előtt. — Majd 1858-ban Nagyigmánddal cseréli fel előbbi szolgálati helyét s ott 3 évet, mint akad. rektor eltöltvén, az 1861—62. iskolai évben már Pápán találjuk, mint a gimn. III. osztályának tanárát. 1863-ban Komáromba megy s ott Nagy Mihály püspök mellett előbb mint s.-lelkész, később mint titkár hat évig szolgál. A komá­romiaknak igen kedves káplánjuk volt s az öregek még ma is szives szeretettel emlegetik. Nem csoda. Ez egyházközség kebelében nagyarányú szépirodalmi könyvtárt szervez, mely akkor egyetlen volt Komá­romban s igen nagy használatnak örvendett. Szini­­előadásokat rendezett a müveit ifjúság bevonásával. Majd nehányad magával megalakította a még ma is virágzó fényes múltú polgári dalárdát. Ám az ambi­ciózus fiatal lelkészt a dunántúli specialitás, a sor­­káplánság rendszere 1857-ben kiszorítja rendes lel­késznek Csicsóra. Itt nyílik meg előtte a földi boldog­ság ajtaja, amiről az a 40 év tudna beszélni, melyet áldott emlékű nejével, Baditz Emilia asszonnyal boldog és áldásos családi életben töltött. 1873-ban a pápai egyházmegye takácsi-i fényes egyházközsége egyhan­gúlag hívja el lelkészéül. Egy évi itteni hivataloskodása után egyházmegyei jegyzővé választatik. Egyházközsége kebelén igazi atyja, tanácsadója hiveinek. 42 évi szol­gálata a munka s az alkotás szakadatlan láncolata. Takarékmagtárt szervez, mely hatalmas arányaival az egyházközség építési szükségleteinek biztos bázisa. Uj iskola, tanítói lakás, gyönyörűen renovált templom, abban az értékes orgona, tornyán a szintén általa szervezett igen tevékeny nőegylet által beállított torony­óra : mindmegannyi nyomok életutján, melyek a buzgó, akaraterős lelkész s az áldozatkész hívek együtt mű­ködését mutatják. Csak enmagához volt kissé érzéket­len. A régi, rozzant lelkészlak — bizony — örökségül maradt utána. Az ő puritán lelkületének jó volt, a békességért és szeretetért, melyet többre becsült a külső pompánál. Egyházközségén kívül épenilyen érté­kes élete. 1883 ban esperessé lesz. Jelen egyházalkot­mányunk életbeléptetésének nehéz munkáját ő végezte el; s 20 évi esperességének nyomai talán minden egyházközségünkben láthatók. Bölcsen, szigorral és szeretettel kormányzott s az ellene intézett — bizony legtöbbször méltatlan — támadások csak acélozták erejét és munkakedvét. Az egyházkerület is igényelte munkáját; több éven át volt a kerületi tanügyi bizott­ság elnöke, a lelkészképesítő bizottság s gazdasági tanács tagja ; az esperességről történt lemondása óta 37. oldal. kerületi tanácsbiró. Közéleti munkálkodásának koronája ez: ő volt az, aki egy tudásának erejével még ma is szerényen háttérben élő munkatartással a pápai egyház­megye aegise alatt a reménység méhéből életre hivta a dunántúli egyházkerület büszkeségét, a nőnevelő­intézetet, erős elhatározással megnyitván az internátust a leánysereg előtt. Az ő kezeiből vette át az egyház­­kerület. Mi;nt családapa, az atyák mintaképe volt. Gyerme­keit nagy gonddal, — fiait — ellentétben a mai kor lelkészeinek eljárásával, lelkészekké nevelte; két lelkész fia, három lelkész veje, egy özv. jegyzőné nagyszámú unokákkal hullatták könnyeiket a legjobb családapa gyászos elhunytán. Temetése január 16-án volt Takácsin, egész egyház­­községének s tisztelőinek mély részvétével. A templom­ban imát és prédikációt — az egyházm. esperesének betegsége miatt — Jakab Áron nagypiriti lelkész s egyházmegyei tanácsbiró tartott; a sírnál Győri János nyárádi lelkész, egyházmegyei tanácsbiró és a helybeli h.-lelkész mondottak áldást s végső Istenhozzádat a sírba térő porokra. A templomtól a sirig és a sírnál lelkésztársai ajkáról zsongott, szállott a gyászzsolozsma ! Elfáradt lelkésztársunk! pihenj csendesen a feltá­madás reggeléig. Akkor ismét találkozunk. Addig Isten veled! LELKÉSZ. w ü VEGYES 9 v ? II. VILMOS CSÁSZÁR születésnapját ünnepelte a nagy Németországnak, Ausztriának és Magyar­­országnak minden lakója e hó 27-én. E napon érte meg a dicsőséges uralkodó 57-ik születés­napját. Ami szeretetet, ragaszkodást és hálát csak kiválthat egy igaz férfi-élet, az mind oda fordult fenkölt személye felé nem csak a három birodalom fővárosaiban, de a vidéken is. A nagy férfi nagy erényeit csodálattal és hálával magasztalták. Vajha az a fenséges erkölcsi erő, ami dúsan árad az ő életéből, színleléstől és hivalkodástól ment olyan munkás és olyan bensőséges családi életre ragadná mindazokat, akik oly készségesen hódolnak szokatlanul nagy STELCZER KAROLY «*«•»•••••••••••• müasztalos, oltárépítő és templom-berendezési vállalata 6yör, JCossuth £ajos utca 24-ik szám. □ ?elej°"iil§: ^.............. Számos elismerő nyilatkozat e téren készített kiváló munkálatokért. ............................

Next

/
Oldalképek
Tartalom