Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-28 / 48. szám
48. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 381. oldal. nem szabad a történelem sárga pergamenjén mind halaványabb Írássá válnia; de nem szabad keresztyén ünnep képzelődéséül sem maradnia. Judás útja mindannyiónk személyes útja. Imé a 11 apostol is rátért. Mindnyájan, ezen az éjszakán megbotránkoztak a Krisztusban s elszéledtek, mint megvert pásztor nyájának juhai (Máté 26 31.). Az evangéliumi történetek vezérapostola, Péter hősködik, hogy „ha mindnyájan megbotránkoznak is, ő nem“ — s háromszor megmegtagadja mégis. Maga az evangélum mutatja tehát, hogy a Krisztus megtagadásának, elárulásának útján, mondjuk úgy, hogy Judásnak fájdalmasan szomorú útján éppen nem alacsony társaságban tévelyegnek a mi lépteink. Ott Péter és a többi mind. Nem is ez a szomorú a dologban, hiszen, úgy látszik, hogy erre az útra rátévelyedni az emberi élet törvényei közé tartozik, hanem az a szomorú, hogy bennünk van képmutatás ennek a mi utunknak takargatására. Ajkunkon az igének, szivünkben a érzékiségnek méze. Bánatában mást vigasztalunk, magunk a fájdalom éjjelében csillagot nem lelünk. És bár csípős nyelvünk mindig kész képmutatással vádolni, ha egy következetesen keresztyén élet mellett visz Isten jóságából utunk, a magunk életének nagy képmutatását bevallani nem szándékozunk. Jertek kér. Gyülekezet, lássuk meg, hogy a mi utunk is gyakorta Judás útja s a szent ige tisztasága támasszon bennünk miatta szomorúságot és a képmutatással szakítani kész férfias elhatározást. I. „Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Judásnak hívtak, a főpapokhoz menvén, monda: Mit akartok nékem adni és én kezetekbe adom őt ? Azok pedig rendelének néki harminc ezüst pénzt. És ettől fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja őt“. Judás előbb azt kereste, hogy mit adnak néki Krisztus elárulásáért, azután meg az alkalmat, hogy kézre adhassa őt. „Mit akartok nékem adni?“ A kér. anyaszentegyház jóvoltából féligmeddig kér. környezetben nevelődünk. Az édes anyák az egyház hatása alatt imádkozni taníják gyermekeiket, csúf beszédektől, cselekedetektől óvják. Az iskolák mindenféle ismeret között a vallás és hit világába viszik legjobban előre a gyermeket, úgy, hogy mig egyéb ismereteknek csak az eleméve ismerkedett meg, vallásából, hitéből egy élet öröméhez és szenvedéséhez való készséget, szilárd alapot, kősziklát és bástyát visz magával. Ó mint megtörhetnének azon a bűnök csábjai, a gondok gyötrelmei, a szenvedések kínjai! A hit csillagának mily biztos vezérnek, mily szelíd vigasztalásnak kellene lennie még a halál árnyékának völgyén is! De im, a hit homályba sülyed, a vallásnak, a hitágazatnak egy-két szólama csendül csak az emlékezetben és a fülben, új és ismeretlen világ csábja hív, utunkba ferdén, de szélesen a Judás útja torkollik, amelyen a Krisztus bizonyságtevője maga is Judássá változik s üzleti alapon alkuszik Jézus ellenében a világgal : „Mit akartok nékem adni és én kezetekbe adom őt ?“ „Mit akartok nékem adni?“ Mögötte Jézus áll, előtte a világ. Egy lépést tesz a világ felé. Mit adsz te nékem és én kezedbe adom őt, a lelkemben élő Megváltót ? Nekem fösvény a világ. Ki érti meg a Krisztus-követés szépségeit? A világ az értelmetlennek is örömmel szórja gyönyörét. Krisztus a bűnösök között, a vámszedők között!? Gőgösen fordul el a farizeus: „Miért eszik ez a ti mestertek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt ?“ És hagyja, hogy az embervilág mélységeiben tovább dúljanak a szivet marcangoló nagy kérdések. Krisztus a betegek között? Botorkáló vak, semmit meg nem értő süket, tehetetlen szélütött, undorító bélpoklos a társasága? Elfordul Judás s mig szemnek botránkoztatásával tekint a testi világra, nincs egy gondolata a testi nyomor megenyhítéséről, a vigasztalásról, mely a szerencsétlenek fájdalmát enyhítené, sorsát kiegyenlítené. Krisztus a kereszten ? És csordul a vére. Csúfolódik körötte a sokaság. Elfordul Judás. Hol a hatalom durva szava parancsol, hol tövis helyett arany a korona, hol igazság helyett ruhából áll a szépség, hol tökéletesség helyett érzéki vágyak elérése a cél, oda függeszti a szemét. „Mit adsz nékem, érzéki világ?“ Csendül a harminc pénz s Judás keresi az alkalmat, hol a Krisztus követés szépségét végleg föláldozza az érzékiség gyönyöréért. Ki érti meg a Krisztus követés gazdagságát? Krisztus gazdag volt? Hiszen nem volt fejét holott lehajtsa. A világ tündöklő, csillogó, kényelmes palotákban lakik. A Krisztus elve: jobb adni, mint venni. Ki értené meg azt, hogy a gazdag ifjú nem szegénnyé válik, hanem igazán gazdaggá akkor lesz, ha minden marháját szétosztja a szegények között ? Nem adni, hanem venni, szerezni kell, földet föld után, házat ház után ragasztania annak, aki gazdag akar lenni. Tovább megy a * *0* K*****40* 40* 40*40* +04-40* 40*40*40*40* 40* 40*40*40* 40*40* 40* 40* 40*40* 40*40*40* 40* 40* 40* 40*40*40* 40* 40*40* * | í * ltj ifjúsági könyvek! llj ifjúsági könyvek ! *Uj ifjúsági könyvek ! j f 100 Gyermekjáték. háború költészete. Játékkönyv. | ± Képekkel. Jlra fűzve 1*60 K, kötve 2 K- Szerkesztette dr. Vajda Gyula. Jlra 2 K* Képekkel. j\.ra 4 korona. ^ | kaphatók: J{ÍS ^Jívadat könyv-, zenemű- és papirkereskedésében S*ápátl, Jö-utea. | *** Í Ugyanitt mindennemű szépirodalmi művek nagy választékban kaphatók. í * $ #*40* 40*40* 40*40*40*40*40*40* 40*40*40* 40*40*40* 40* 40* 40*40* 40* 40* 40*40* 40fc 40* 40* 40* 40* 44*40*40* 40*40*40* 40*40* 40* *<**<«•
