Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-31 / 5. szám
5. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 35. oldal tábori püspöki állásra nézve sem rendelkezett külön semmiféle törvény, ez is csak a tábori lelkészekről szóló általános rendelkezésből folyik; ha tehát ez felállíttatott, úgy a viszonosság és egyenlőség elve ép a törvény alapján kívánja és követeli, hogy a prot. felekezetek számára is felállíttassék. Ez áll különben nemcsak a püspöki állásra, hanem az esperesi állásokra nézve is. Nem kívánunk tehát itt semmiféle törvénytelenséget, hanem igenis kívánjuk a fennálló, viszonossági és egyenlőségi, és a tábori lelkészi szolgálatról szóló törvény egyszerű végrehajtását. Hogy ez a végrehajtás mindezideig meg nem történt, igenis az sérelmes a protestáns felekezetekre, és sérelmes a törvényre, a magyar közjogra nézve is. E sérelem mielőbbi orvoslása feltétlen sürgős kötelesség. S ez a kívánság nemcsak az én kívánságom, hanem az öszszes magyar protestánsoknak, sőt mondhatom, az egyenlőség és viszonosság elve összes híveinek, a törvényt tiszteletben tartó állampolgároknak kívánsága ez. A most említett kérdés, valamint a tábori lelkészi szolgálat egész ügye jelenleg aktuális, soha időszerűbb nem volt és nem is lehet, mint épen most; annak helyes megoldását tehát halogatni nem is szabad. Tábori lelkészekre első sorban akkor van szükség — mint a neve is mutatja —, amikor tábor van, ez pedig akkor van, amikor háború. A béke idejére halasztani a megoldást, nem volna helyes dolog, mert arra most, és ezerszer is hangsúlyozom, hogy most van feltétlen, legnagyobb, elengedhetetlen és legsürgősebb szükség. Kívánja és követeli ezt a megoldást a közérdek, de legfőképen a hadviselés érdeke, melytől pedig elzárkózni nem szabad. _ VÉGE. - Dr. JÓKAY-IHÁSZ MIKLÓSA HÁBORÚ. IÉLY ÁLOMBAN EGY MAGASABB, FEJLETTEBB SZFÉRÁN VOLTAM. És látom, hogy alant valami csillag különös fényben izgalmasan rezeg. Egy valaki a mély bölcsesség ’ meglepő tekintetével hozzám lebben, szól és imigy felvilágosít: Testvér! föld fia, amit most megfigyelsz, a föld az. Mi paradicsomi állapot lakói olyan bölcseleti magaslaton szemlélünk, hogy a részletekben való korlátoltság és eltévelyedés nélkül átható, összefoglaló, mélységes és biztos áttekintéssel mindent a a maga mivolta, állapota, felsőbb tervszerűsége és célja szerint látunk. Mindent kifejez nekünk előttetek érthetetlen ősi nyelven, a nektek láthatatlan különböző szférikus szin, sugár, rezgés, lejtés. Ezen elrendezett ősi hullámokban biztosan látjuk a földiek fokozatát és állapotát egységes ösezességében és részletekben. Amit ti, földi lények, korlátolt tudással, eszközzel és látással megfigyeltek: az égürben szétszórt fénygolyók, kosmoszok nem egyenlő karakterisztikumban ragyognak. Vezetőm illet és alánézve kis csillagunkra, a földre, ime én is látok. Megdöbbenek. Eddig nem sejtett szférikus színek, ragyogási, rezgési árnyalatok tárulnak látásom elé. Világok teremtő Ura! Mi ez?! Légy nyugodt, szólt magas vezetőm. Részben megadom a dolog kulcsát. Mindent most el nem mondhatok. Téged most a háború és a hazád sorsa érdekel. Ennek és a vonatkozásoknak jeleit fejtem fel neked. Köszönöm, magas testvér. Most különösen e háború bölcseleté érdekel. Ott a földön is megdöbbenve láttam már a kezdetén a világháborúnak egy felsőbb, láthatatlan intézkedésből jövő csodálatos sorsszerűséget, szellemi, erkölcsi szövevényeit, csoportosulásait, a gonoszszövetkezet megérlelődését, kitörését, önleleplezését, a nemeseknek egyesüléseit, a jó, igaz, nemes felé küzdve bontakozó győzedelmes haladását. És most e látomásban vezetőm mutatása nyomán megismertem a béke, a háború és az ingadozó, közbeeső állapotokat, körülmények jeleit, a külső és a mindent mozgató benső áramok dolgait. Megmutatta vezetőm a szellemi fokozatoknak, a vallásos élőhitnek, a hitetlenségnek, zsarnokságnak és kegyetlenségnek: mindezeknek fényét, homályát vagy sötétségét. Látásom mindinkább nyiladozik. És látom, hogy földünknek szférái szine felett egy glória tündöklik fenséges nyugalommal a kavargó tülekedések felett. A glória koronában káprázatosán szórja sugárkévéit az „ember Fiának jele“. Majd ama megjövendölt „égnek felhőiben“ is feltűnik az ember Fiának jele, amikor letelik az idő, az Úr várakozása és lészen győzelem : világosság, igazság, szeretet, béke és boldogság. Erre feleltem : De hiszen a föld mostani állapotát nem illeti meg az ember Fiának jele. Oly értelemben nem illeti meg, — mondá vezetőm — mintha már minden kifejlődve, minden gonosz és baj legyőzve, ÚJ KÖNYV! ' MOST JELENT MEG ! MINDSZENTI: KRISZTUS MINDEN MINDENEKBEN, EGYHÁZI BESZÉDEK 5-ik kötete megjelent. ára a-— korona. KAPHATÓ KIS TIVADAR KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN PÁPA, POSTAFIÓK 12.
