Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-21 / 47. szám
47. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 375. oldal. És folyik az ádáz tusa, Dolgozik a puska tusa . . . Minden csapás egy-egy halál, Mindegyik egy oroszt talál! Rárontanak az oroszra, Szörnyű pusztítást okozva. Zengve-zeng a hősök ajka: Jó vitézek : rajta ! rajta ! Kipirul a sápadt arcuk, Oly szilaj, kemény a harcuk, •— Sok piros vér hull a hóra, Soknak üt itt a végóra 1 Oroszlánként küzd a honvéd, Minden pontot halálig véd! . . . Inkább folyjon el a vére, Csak a hazát baj ne érje! E szó a mennybe is feljut, Megnyílik a fényes tejut . . . S leszállnak a többi hősök: Labancverők, hegedősök . . . Csattog a kard, sújt a pallos, Havas tetőt hulló vér mos . . . S alig egy-két óra múlva, Az egész hegy: orosz hulla! Ámde bármi rendületlen Küzd a magyar, sok az ellen 1 — Bármi hévvel — tűzzel támad: Egy orosz helyt’ száz új támad! . . . S im’ egyszercsak: bűbájos hang. Ezüst szavú mese-harang! . . . Kürtszó harsan bércek ölén S odafenn: kigyúl a holdfény! Biborfény ömlik a tájon . . . Bimbó fakad száraz ágon . . . S csudamódra ott fenn, távol, Felragyog a csillagtábor. . . . . . Reggel, ahogy széjjel néznek, Hire sincs a kuruc népnek! — Nem is való — talán álom, Hogy ők itt voltak e tájon ?! * * * .. . Felvirradt a reggel Kassa városára, — Gyönyörű, mosolygó, napsugaras reggel — A város érdemes, tisztes főbírája A Dóm felé siet a strázsa sereggel. Megnézi: úgy van-e, hogy az őrök mondták ? — Ilyen emberek közt nem ritkák a mondák! . . . S im’ ahogy leszállnak a sötét kriptába: Az őröknek majdnem gyökeret vert lába: És e csodás fényességben, Ott, ahol a magyar éppen A legszörnyübb harcba csapott, Feltűnik egy kicsiny csapat! Hófehér ló van alattuk, — Rézpatkójuk csak úgy csattog, Fehér zászló leng fölöttük, Csupa csoda egész jöttük! Mindegyik egy-egy dalia, Talán nem is emberfia?! Oly különös a ruhájuk 1 Jaj de szépen illik rájuk! A honvédek ráösmernek, Tudják nevét annak — ennek! Nagy Rákóczi a legelső, Bercsényi a következő . . . Mellette vannak vezéri: Balog Ádám — Bezerédi .. . Az az öreg ott vak Bottyán, Jávorka meg az oldalán! . . . Nem soká tart az igézet, Mert a jó kuruc vitézek, Öldöklésre kivont karddal, A magyarral diadallal . . . Mind a hat koporsó szép sorban ott fekszik, Mind a haton rajt’ az ezüstszöges fedél . . . Az őrök riadtan állnak ott egy percig — Mindegyik valami csodás eseményt vél. Majd a hat födelet leemelik sorban, De a szivük akkor még nagyobbat dobban, Mert amik eltűntek, — tegnap este épen — A drága hamvak mind ott pihennek szépen. . . . Halk moraj hangja fut a kriptán keresztül, Igézet szállja meg a jámbor sereget. . . A kripta ablakán, fent, napsugár rezdül S a hat koporsóra fénykévét ereget . . . S mig a bűvös fényben felragyog a kripta, Mintha kiderülne a szent csoda titka: Túlvilági szónak zendülése hallszik: „Veszélyben a haza! Rákóczi nem alszik!“ A hir kipattan, — majd szárnyal szájról-szájra: — Ily csoda még nem volt Kassa városába’. — Erdőcsokonya, 1915 március 18. HALKA SÁNDOR ref. lelkész. Ne legyen köztünk és híveink között csak egy is, ki a határmenti falvak újraépítésére legalább egy tégla árát ne adna.
