Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-05 / 36. szám
Huszonhatodik évfolyam. 36. szám. Pápa, 1915 szeptember 5. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egy évre 9 K, félévre 4*50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. IMÁDSÁG. — A BARSI EGYHÁZMEGYE KÖZGYŰLÉSÉN ELMONDOTTA PATAY KÁROLY ESPERES. — ellegek dörgésében, vihar zúgásában, zordon bércek magas tetőin keressünk Tégedet óh véghetetlen, megtartó erős Istenünk? Avagy a szelíd völgyek ölén nyíló virágok illatárjában, szelíd szellő suttogásában, lassú patakok rejtelmes csergedezésében, véres csatamezők borzadalmai között, gyilkoló fegyverek eget-földet rengető vészeiben, sebesültek és haldoklók panaszos jajgatásánál vagy-e jelen óh véghetetlen! megtartó, erős Istenünk? Avagy a bölcsőjében szendergő kisdedet, az imádkozó hitvest és édes anyát, templomok áhítatos csendjét nézed-e őrködő figyelemmel, édes atyai szemekkel? Nem keressük, nem kérdezzük ezeket jó atyánk, megtartó, erős Istenünk, kételkedő lélekkel, óh mert: „Te hoztad a minden ezer nemét a semmiségből, a te szemöldököd ronthat s teremthet száz világot, S a nagyidők folyamatát kiméri!“ Mindenütt, mindenekben ott vagy kegyelmes atyánk, megtartó, erős Istenünk! Az idők történetét kiméred, tudtod, akaratod nélkül semmi sem történik s egy hajszál sem eshetik le fejünkről! Előtörtek, dúlnak véres háború borzalmai, láncaikra vert emberi szenvedélyek, nemtelen állati indulatok szabadúltak föl: harag, irigység, gyülölség, féktelen nagyravágyás, vérontás ádáz szellemei mint pusztító sötét démonok száguldanak keresztül világok téréin: egy esztendeje már nyomában enyészet, pusztulás, keserv. De Te jó atyánk, megtartó, erős Istenünk ott vagy velünk e vészáradatban is, felgyújtod előttünk a reménység sugarát, munkálod, előB C lF segíted egy szebb jövő napját erős kezekkel, diadalmas fegyvereinket koronázó győzelmekkel. Háromszinü zászlóinkat messze idegen országokon lengeti vad északi szél, Kárpátjaink véráztatta bércei, rónáink kalászt termő síkjai nem remegtek, nem reszkettek kíméletlen ellenség millióinak pusztító rohanásai alatt s egy esztendei véres küzdelem, annyi veszély között megőrzött hü néped egy-egy parányi gyülekezete, kik most a harc, a küzdelem viharos napjaiban is a béke és szeretet munkájának végezése végett bátran, senkitől, az ellenség vad tömegeitől nem zavartatva összegyülekeztünk. Mélységes alázattal, nagyságod, megsegítő kegyelmed előtt meghajló hálás érzelmekkel tekint fel hozzád magas egedbe s buzgó áhítattal rebegi: Te vagy, Isten, a mi oltalmunk és erősségünk és segítségünk a mi nagy nyomorúságainkban, ezért hát nem félünk, ha a föld megidulna is, és ha szintén a hegyek a tengernek közepébe bédülnének is, a Seregeknek ura velünk vagyon és a mi oltalmunk a Sionnak erős Istene! Te légy kegyelmes atyánk, megtartó, erős Istenünk oltalmunk! Győzzünk ezentúl is, oltalmad fedezze be szárnyaival fiainkat, küzdő véreinket, édes magyar hazánkat s minket, kiknek szólása, cselekedete által is térjen nevedre dicsőség, tisztesség és hálaadás. Ámen.
