Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-05 / 36. szám

284. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1915. MEGNYITÓ BESZÉD. TARTOTTA: PATAY KÁROLY. □ ■ ■ agytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Köz-N gyűlés! Méltóztassék megengedni és e lázas, küzdelemteljes történelmi idők természetes n__r követelményének tekinteni, ha mielőtt köz­gyűlésünk tárgyainak méltatására térnénk, néhány percre igénybe veszem és kikérem közgyűlé­sünk tagjainak szives figyelmét! Óh, hiszen átvonulnak, átrezegnek e nehéz napok viharosan váltakozó érzései szivünk, lelkünk minden részein, magán- és hivatalos munkánk minden mozzanatán! Egy év! hogy el­repül, elszáguld, mint az álom, mint az elenyésző árnyék az idők végetlen tengerén, s csak mint riasztó emlék, csak mint döbbenetes, megrázó esemény villan fel emlékezetünk lapjain múlt évi közgyűlésünk nap­jának borzalmas, egész valónkat megreszkettető rémes hire : trónörökösünk és fenkölt lelkű ártatlan hitvesé­nek rémes tragédiája! S azóta reánk szakadt, elborí­totta világrészünket, lángba borított népeket, országo­­gokat a legborzalmasabb, legrémesebb háború vészes árja, aminőhöz csak megközelítőleg is hasonlatos világ­háborúról nem tudnak, nem emlékeznek a világtörté­nelem évezredes lapjai, földrészünk legmíveltebb, zászló­vivő népei, kikre a mi nemzeti elmaradásaink felett nem egyszer könnyező szemeink, mint elérhetetlen magas­latokra, példányképekre tekintettek fel. Félretéve civili­zációt, haladást, fejlődést, lábbal tiporva erkölcs, becsület, tisztesség, humanizmus érzéseit, megdön­­teni, hódítani, szétosztani kívánó igyekezettel, ádáz gyűlölettel, fegyvereik erejével, seregeik millióival törtek, rphantak ellenünk és nem egy válságos, nehéz küz­désben mindenkor hűségesnek, igaznak bizonyult, szivünk legbensőbb lapjaira soha el nem múló betűk­kel örökre felirt hűséges szövetségesünk java, épsége, területe, minden drága kincsei ellen! Az erőszak a jog ellen, a hamisság a történelem itélőszéke előtt bizony­nyal megszentelt igazság ellen, a hitszegés a becsület ellen, kíméletlen, ártatlanok, tehetetlen menekültek sanyargatásában gyönyörködő vadság a felebaráti, a könyörülő szeretet és irgalom érzései ellen: barbárság, minden kegyeletes érzést kigunyoló materializmus a civilizáció minden áldásai ellen, az alvilág sötét szel­lemei a magasságnak, a világosságnak erős Istene ellen. Nem volt elég ezredév minden átka, minden keserve, minden szenvedése, hasztalan védtük a müveit nyuga­tot török-tatár dúlásai ellen, évszázadok kínos harcaival, alig kezdettük eltakarítani, építgetni a romokat, ádáz gyűlölettel törtek ellenünk azok, akiket vérző homlok­kal, szaggatott sebekkel védelmeztünk hulló vércsepp­­jeinkkel! Félve, remegve gondoltunk a vész, a harcok elkövet­kező nehéz napjaira, s akik rettegve, fájó lélekkel néztük közállapotaink siralmas tengődését, az átkos viszály pusztító szenvedélyét, aggódva tettük fel a kérdést: megállja-e helyét e világkatasztrófában a magyar, nem senyvedtek-e el még idegei, derék ősök, vitéz apák nyomába nem lépett-e elpuhult, tehetetlen, gyáva, önmagát emésztő egyenetlen nemzedék? De nem szül gyáva nyulat Núbia párduca, az ős tűz, ősi erények, csak pislogva, talán csak derengve égtek bár, de a vész, a veszély láttára önmagunkat, világot bámu­latba ejtő, messze országokon világoló lángra gyúlad­­tak, csodálatos fénnyel -égtek; elnémult a viszály, el az egyenetlenség: egy érzés, egy akarat töltötte el úrnak, szolgának, gazdagnak, szegénynek lelkét, meg­védeni, megőrizni, unokáknak, késő ivadéknak épen, sértetlenül átadni az édes magyar hazát, e vérrel szerzett drága örökségünket! S fiaink, véreink, szeret­teink lelkes serege ment vért, életet áldozni, szenvedni, meghalni hitvesért, gyermekért, szülőért és hazáért. Kárpátjaink megszentelt bércei, fűtelen, sivár Karszt zordon sziklái, Alpesek hófehér magasságai fiaink, vitézeink, a magyarok dicsőségét zengik, zord észak rónáin a zúgó vihar magyar daliák vitézségéről beszél. Isten megsegít, kevélyeket, elbizakodottakat megaláz, az alázatosnak, a benne bízónak adja a maga kegyel­mét. Több mint egy esztendei súlyos, nehéz, emberi erőt meghaladni látszó küzdelmek után mi és a mi hűséges szövetségesünk támogatása, vezérlete, ereje eddig a mi részünkre billentette a háború mérlegét, seregeink diadalról-diadalra szállva ellenségeink orszá­gainak szivében lengetik győzelmes lobogóikat: a világ­­történelem, az örökkévaló Isten Ítéletének mérlegén könnyűnek nem mi találtattunk. Győzött, eddig diadalt, reméljük, hisszük, végső diadalt is ül a jog, az igazság, a becsület, tisztesség, az erkölcs, az erény, a hitnek, EGYHÁZMEGYEI JEGYZŐKÖNYVEK s minden más nyomtatványok nyomását tiszta, hibátlan kivitelben, jutányos áron elvállalja A FŐISKOLAI KÖNYVNYOMDA. Nyomdakezelő Kis Tivadar könyv-, zenemű- és papirkereskedő — Pápa, Fő-utca 21., hova a szives megrendelések inézendők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom