Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-25 / 30. szám

238. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1915. íme ilyenek azok az újabb irodalmi termékek, ame­lyeket Bodor irodalmi értéküeknek mond s melyek szor­galmas tanulmányozására buzdítja az ifjút, hogy „ro­kona és örököse lehessen annak a szellemnek s azt a maga hozzájáruló szellemi erejével is tovább gazda­gítani képes legyen“ (!!) A „Magyarország“ hasábjain egy cikkely erős vonások­kal mutat arra a romboló hatásra, mely a helyes olvas­­mányi iránytól eltérő ifjúságot fenyegeti s így folytatja: A magyar közélet vezetői kevéssé méltatják figyelemre, hogy egyesek bizonyos romlott álirodalom s álművé­szet révén szellemi, ízlésbeli és erkölcsi kórsággal aknázzák alá a nemzetet s teszik lehetetlenné a jobb jövőt. Itt az ideje, hogy minden tényező, aki az ország sorsát szivén viseli, komolyan útját állja annak a rombolásnak, melyet az elmékben meghibbant, Ízlés­ben alantas, erkölcsben elvetemült, hazug tanok s irányok végeznek ebben az országban . . .“ Ne zár­kózzunk ugyan el a külföldtől, de úgy, hogy se nem­zeti, se egyéni mivoltunkból, eredetiségünkből, se er­­kölcsiségünkből ki ne vetkőzzünk; a legparányibb hazai dicsőség — írja Kölcsey — a legtömérdekebb idegennél többet ér. Végkonkluzióm Bodor cikkére vonatkozólag egészen más, mint Kristófé. Az oly értekezés nem iskolai Értesítőbe, nem ifjak kezébe való, mert ha az érte­kezésben hangoztatott elvek szerint alakul a „társadalmi nevelés“ (Kristóf óhaja) ha ifjaink Bodor vezetése alatt a zárt intim társaságok (B. értek. 40. 1.) (Erdős René, Szilágyi G., Kosztolányi, Kemény Simon, Tóth Árpád, Falu Tamás, Füst Milán, Barta Lajos, Tersánszky Józsi Jenő, Móricz Zsigmond, Nagy Lajos, Réti Ödön, Havas Gyula (stb.) Íróinak frivolságaiban, obszcenitá­­saiban fognak gyönyörködni s ezeknek megfelelőleg élni, mint Bodor kívánja, „mert az irodalmat csak az érti meg, aki tartalmát maga is újra átéli:“ akkor bizony az ilyen irodalmi (?) termékek hatása alatt züllött, idegbeteg, enervált, bizarr ifjaknak hiába fogja hirdetni Kristóf György: „a legfenségesebb emberi élet: eszményekért élni s ha kell, az eszményeknek magunkat halállal is elpecsételni“. (L. Kristóf Gy. Prot. Szemle 6. f. 434. 1.) Örök igazság: „Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs“. (Vége.) Dr. KAPOSSY LUCIÁN. LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ. agytiszteletü Szerkesztő Úr! „Tempora mutantur et nos mutamur in illis“. Ugyebár azt tetszik hinni, hogy ennek a közmondásnak igaza van ? Pedig dehogy van. Az idők változnak, de az emberek bi­zony vajmi keveset. Eddig én is az ellenkezőjét hittem. Azt hittem, hogy az idők változásával az emberek is megváltoznak. Azt hittem, hogy ha valamikor: úgy most van ennek az ideje. Azt hittem, hogy ezek a történelmi, súlyos idők meg fogják változtatni az embe­reknek eddigi közönyös gondolkodását. Azt hittem, hogy a „hazaffi“ szájhősködésnek most már vége lesz és akik a hazafias szólamokat ajkukon hordják, úgy is cselekesznek. Azt hittem, hogy akik azelőtt önzők, szükkeblüek voltak, most talán fölemelkednek — ha csak egy fokkal is, önérdekük körén. Azt hittem, hogy elsősorban minket; református lelkészeket fog átfor­málni „ez az idő“. Hiszen mi vagyunk azok, akik a buzdítás, bátorítás, vigasztalás igéit hirdetjük. Mi vagyunk azok, akik az időnként bevonuló katona csoportokat áldás kívánások, talán könnyek között útnak bocsátjuk. Mi vagyunk azok, akik minden napon, de legalább is minden vasárnapon imádkozunk a gyülekezettel többek között azért is, hogy adjon Isten „e haza minden fiaiba és leányaiba egyetértő lelke­sedést, áldozatkészséget és türelmet, hogy amit e hon e nehéz időben méltán megvár tőlük, komolyan tel­jesítsék“. Hogy mi lelkészek is csak gyarlóság edényei va­gyunk, nagyon jól tudom. Ám azt is tudom, hogy nekünk kellene a meggyújtott gyertyának lennünk; nem hogy elégjünk az önzés, szükkeblüség tüzében, hanem, hogy példánk, cselekedetünk világoljon mások előtt. Világoljon főleg a mi mennyei Atyánk előtt, aki majd számonkéri mindegyikünktől: mit cselekedtél ama nagy időkben ? Vájjon hány hallja meg a helybenhagyó Ítéletet ? Bizony nem mind ! Sokan harsogják ám az úgynevezett „háborúi prédi­kációkat“, hogy szinte lelkesedik és sír rajta a hall­gatóság. De hát éppen csak ezt teszik. Tudom én, nagytiszteletü Szerkesztő úr, hogy van­nak olyanok, akik úgy is cselekednek, amint beszél­nek. Vannak olyanok is, akik kevesebbet beszélnek, de többet áldoznak. Sőt olyanok is vannak, akik semmit sem beszélnek, de sokat tettek. (Ti is ilyenek vagytok N n rl Pl RÉGNER PÁL dFsZ FESTŐ PÁPA. |3| TEMPLOMOK FESTÉSÉRŐL SZÁMOS ELISMERŐ LEVÉL! — TÖBB KIÁLLÍTÁSON I W/J VÄ KITÜNTETVE! — TÖBB PÁPAI ÉS VIDÉKI TEMPLOM RESTAURÁTORA! — EL- // raji VÁLLAL SZOBÁK, TERMEK MŰVÉSZI FESTÉSÉT! — ALAPÍTTATOTT 1871-BEN. — CÍM* ÉS BETÜFESTÉSZET! — MODERN KIVITEL! — SZOLID ÁRAK!

Next

/
Oldalképek
Tartalom