Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-17 / 3. szám
3. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 21. oldal. Természetes, hogy támadhatnak szomorú gondolataink; tűnődhetünk afféléit, mik voltak nekünk az elesettek és milyen nemes szolgálatokat tehettek volna élve nekünk és a hazának. Azonban senki, még a szomorkodó özvegy, a szomorú anya se adhatja át magát a fájdalomnak és nem merülhet el belé egészen. Ha a férj, a fiú nem harcolhat többé, akkor kell harcolni a feleségnek, az anyának, harcolni a saját fájdalmuk ellen. Mert otthon is hősiességet kell mutatni. És tudjuk, milyen csodálatos erő lép fel minden bátorságban, akár napfényre jön azonnal, akár csendben fejtik ki azok közt a hátramaradottak és szomorkodók között, akik az ő fájdalmukat elnyomták, mert tudják, hogy most az idő tőlük is nagy feladatokat kíván. Az az élet, amelyet megtartani ők vannak hivatva, követelményeket támaszt velük szemben ; ezért szükséges, hogy minden erejüket összeszedjék. © „Akik az Úrban halnak meg“ — itt először is arra kell emlékeztetnem benneteket, hogy a felolvasott ige tulajdonképpen martyrokat jelölt, a hit vértanúit, akik meggyilkoltatták megukat anélkül, hogy fegyverhez nyúltak volna. Ám kérdezhetné valaki, vájjon hát lehetséges-e, ilyen kifejezést katonáinkra alkalmazni ? Azonban ezt a komoly kérdést csak érinteni akarjuk. Tény az, hogy úgy az egyház, mint a nép, a keresztyén hagyomány által szolgáltatott szent igéket és dolgokat már a háború kezdete óta alkalmazta a háborús időkre. Erős várunk c. hires reformációi énekünk is tulajdonképpen vértanúi ének és mégis jogosan tettük, hogy katonáinkkal egyetemben győzelmi énekül választottuk a népek eme véres harcában. így a vértanú kifejezés érvényesül elesett hőseinkre. Mert ők is martyrok lettek, hazaszeretetük és önfeláldozó érzésük martyrjai. És öntudatosan mondjuk róluk: akik az Úrban haltak meg. Elégséges emlékeztetnem János evangéliomának egy igéjére, mely ezekben az időkben oly sok embert megnyugtatott: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet, annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért“. (15. r.) Ők kockára tették életüket és elhagyták övéikért, a nép és a haza szabadságáért. Isten naggyá és erőssé tette hazánkat, gazdaggá külső és belső javakban. Amit Isten ajándékozott nekünk, azt védjük mi. A háború nem a legmagasabb szempont ebben a világban se. De úgy, ahogyan mi most elébe álltunk, úgy kell tekintenünk, mint egy olyan küldetést, hogy most mindenki azt tegye, amit tenni kell; a katonának pedig az ő életét kell kockáztatni. Aki csatában hal meg, az az Úrban hal meg: mert az ő testi javait alárendelte a nép javának és az életet odaáldozta övéiért. „Mostantól fogva“ — mondja az irás. Angyali szózat ez, kitörni készülő üldözéssel szemben, bünbocsánat a háború kezdetére. Boldogok a holtak, boldogok az elesettek. Gondoljatok mindnyájukra, maradjatok hozzájuk háladatosak és hűek. „Bizony azt mondja a lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól.“ Kettős értelemben alkalmazhatjuk ezt az igét a halottainkra. Akik most estek el, már régen abbahagyták munkájukat. Az összes hadkötelesek és mindazok a százezrek, akik önként jelentkeztek, abbahagyták hivatásos munkájukat, hogy a lobogók hivó szavát kövessék. Érezni lehet ezt az egyetemek hallgató termeiben, a gimnáziumok felső osztályaiban éppen úgy, mint az üzletekben, műhelyekben és a gyárakban. Sok esetben mások léptek a behivottak helyére, de sok esetben teljesen pihen munkájok. Minden egyes esetben ők maguk megnyugosznak az ő fáradtságuktól. Talán olykor visszavágyódnának munkájuk csendes, meghitt helyére, de most fontosabb dolgot követelnek tőlük. És most az elesettek — mindörökre megnyugosznak munkájuktól. Talán éppen most kezdtek valamibe tudományukkal, vagy más általános tevékenységet fejtettek ki, s most nyugosznak. Másoknak kell pótolni őket, — ha pótolhatók. Óh, olyan sokan nem fognak visszatérni, akikről már most elmondhatnánk, ők pótolhatatlanok lennének. Rágondolok kitüntetett diákokra, a tudomány talentumos ifjú embereire. És mégis azt kiáltjuk feléjük : Boldogok ezek a halottak; ők meghaltak, hogy a mi szellemi javainkat megvédelmezzék, megnyugosznak munkájuktól. Mások fogjanak össze, hogy azt tegyék, ami erejüktől telik. Ám ennek az igének az ős szövegben valószínűleg még egy más értelme is van: elpihennek fáradtságuktól, veszödségüktől. Csak nagy, olykor borzasztó kínok után tértek a keresztyén egyház vértanúi nyugalomra. A mi katonáink is, akik most meghódított hideg ellenséges földön nyugosznak, borzasztó erőfeszítéseket és fáradalmakat hagytak maguk mögött. Nem egyszer megtörtént, hogy erőltetett, éjjel-nappali menetelés s csak rövid pihenő után az első küzdelem következik és az első harcban a halálos golyó. Vagy a lövészárokban való nehéz nélkülözések után, ellenséges vonal STELCZER KAROLY 1 ®*##***#****#****® műasztalos, oltárépítő és templom-berendezési vállalata Győr, J{ossuth £ajos utca 24-ik szám. □ 3'elel°n: 578- ............................ Számos elismerő nyilatkozat e téren készített kiváló munkálatokért. ...................