Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-20 / 25. szám
25. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 197. oldal. nak minden elemi iskolás fiúból egy-egy kiképzett katonája válik. Ugyanily fokozatokban kell a leányokat a szabadbáni mozgás és testedző játékokkal kapcsolatosan már az elemi iskolákban háziasságra, főzésre oktatni s betegápolásra kiképezni. Önérzet és szorgalom fokozása végett az iskolásgyermekek ügyesebbjeit rendfokozatokkal kell kitüntetni. Ezen rendfokozatokat bizonyítványaikban s azok alapján a katonai összeirási és állítási lajstromokban is fel kell venni, hogy bevonulásuk alkalmával altisztekké legyenek tovább képezhetők. A közép és felsőbb iskolákban a katonai szakképzés a tanulók tiszti kiképzésére szolgál s a nevelés ily rendszere mellett a tényleges katonai szolgálat egy évre szállítható le. A katonai szakoktatást az elemi iskolákban kiszolg ált altisztek, a közép és felsőbb iskolákban pedig nyugalmazott tisztek megfelelő csekélyebb díjazás mellett láthatják el. Ehhez képest kell átalakítani a tanító képzést is. * * * A német kultúrát a rend és szervezettség, a hűség és bizalom (Treu und Glauben) jellemzi, melyet a német polgári törvénykönyv is irányelvül követ. Az angol kultúra ismertetője az üzleti haszon, a kalmár szellem, mely mindenből hasznot von s a háborút is üzletnek tekinti, mig a francia a „Gloire“ után indul s kultúráját hiúság, könnyüvérüség és felületesség irányítja. A német kultúra erkölcsi tartalmával mindkettőt messze túlhaladja s mert minden ország talpköve a tiszta erkölcs, a német kultúrában megnyilvánuló hatalmas erkölcsi erő és túlsúly a háború sorsát már előre eldönti. A német birodalom vezérférfiainak kiválósága csak a nép nagyságának viszfénye, mely Vilmos- császárban „a német nép legelső szolgájában“ jut a legméltóbb kifejezőjére! Németország kimeríthetetlen erejét az az erkölcsi és organikus rend adja meg, mely német nemzeti tulajdon, a becsületen, Istenfélésen és vallásosságon alapszik s minden polgárának önbizalmat, erőt és akaratot kölcsönöz! Csak Istentől, de senki mástól nem fél! Győzni akar s győznie kell, mert az erős akarat a siker záloga. S győzni fog, mert kultúrájának erkölcsi tartalma biztosítja részére a győzelmet! Már Széchenyi a nemzet közgazdasági fejlődésének alapját a műveltségben látja. Ámde a műveltségnek, mint mindennek, a rend az alapja s az elmaradottság mindig a rend hiányára vall. A német világhatalom a társadalom rendjén és organizációján épül föl s fogja uralni a világot. Tisza Kálmán egyik legfőbb érdeme, hogy az ország pénzügyi gazdálkodását rendezte s az ország rendezett államháztartásának alapját rakta le! Ám a pénzügyek rendezettsége csak a vagyoni jólétet, mig a népnevelés megfelelő rendezése a nemzet kultúráját viszi előre s boldogulásának feltételeit adja meg. Fiától várja a nemzet, hogy a világháború lezajlása után a nevelés ügyét az általános védkötelezettségnek megfelelően reformálja, rendet s a magyarjog természetes fejlődésén épült polgári törvénykönyvvel jogbiztonságot teremt s ezzel egy hatalmas és virágzó Magyarország fejlődésének veti meg alapját! Kapuvár. BADITZ LAJOS egyházmegyei tanácsbiró. LELKÉSZ ÉS TANÍTÓ ÁLDÁSOS EGYÜTTMŰKÖDÉSE* Mottó: „Akinek nem inge, ne vegye magára !“ szintén bevallom, régen készülök elmondani azt, ami a lelkemen fekszik és mindig abban a hitben, abban a meggyőződésben, hogy azzal, amit elmondandó vagyok, egyetemes anyaszentegyházunk érdekeit szolgálom. Azonban mindig visszatartott az a gondolat, hátha félreértenek és éppen azok, akiknek megértésére a közérdeknek és édes mindnyájunknak a legnagyobb szüksége van. Főtiszteletü Püspök úr Öméltóságának programmbeszéde, különösebben annak népoktatásunkat s a tanítókat érintő része s annak szinte leszögezett eme mondata: „kiváló gondot kívánok fordítani arra, hogy az eredményes együttműködésnek alapfeltétele a kölcsönös bizalom, a tisztelet és jóakarat uralkodjék mindazok között, akik egyházunk hittudásának felébresztésére, hitéletének fejlesztésére hivatvák és ennek az áldásos jó viszonynak a megzavarását semmiféle körülmények között tűrni nem fogomu, (Dunántúli Prot. Lap 1914. évi 14. sz.) biztatást nyújt arra, hogy szerény nézeteimet a címben foglalt kérdést illetőleg nyilvánosságra hozzam. Sem nem támadás, sem nem védekezés ez. Egyszerűen kölcsönös megértésre és beismerésre való, jóindulat sugalta törekvés, melynek következménye csak a mindnyájunk által melegen óhajtott áldásos együttműködés lehet. Éppen azért, kérv-ekérem mindazokat, akiket illet, kerüljük a félreértést, törekedjünk egymást türelemmel meghallgatni, megérteni, mert ennek a kölcsönös megértésnek nyomán sok-sok keserűség eloszlik s helyét békesség és nyugalom váltja fel. Főtiszt. Püspök úr Öméltóságának idéztem szavai, aranyszavak. Való igazság, hogy egyházi és népoktatásügyi kedvező fejlődésünk, jólétünk, anyagi és erkölcsi * Ezt a felszólalást tanítói karunk egyik igen ismert, előkelő tagja irta; nyilván bizonyos lelki kényszer alatt; használni akar vele egyházunk közérdekének. Vajha használna! Szerk.
