Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-09 / 19. szám
150. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1915. káromlást vagy a tisztátalan beszédet. Egy nőt sem tartott olyan bűnösnek, hogy ne szoríthatott volna kebelére. Erős rokonszenve csodálatos jólelküvé tette őt. Úgy beszélt a bukott nőkkel, mintha testvérei lettek volna és épen azért tudta őket felemelni. Kettős méltósággal igyekezett őket felruházni: az anyai szeretettel és az anyai méltósággal, mely arra indítja őket, hogy minden szeretetüket és gondjukat gyermekeiknek szenteljék — s ez mindjárt eltávolítja őket az erkölcstelen élettől — továbbá igyekezett felkelteni bennök a női nemesség és méltóság érzetét, mely egyrészt megakadályozza a bukás lehetőségét, másrészt pedig képes még a legbukottabb személyt is visszaemelni a női erények legmagasabb polcára. Azt jelenti ez, hogy a legaljasabb nőn elkövetett gyalázat is az egész női nemnek a meggy átázásával egyenlő, s hogy ez ép úgy orvoslást kíván, mint azok a fajtalanságok, melyek az egész emberiség jogait megsértik. Ezzel Butlerné a két nem egyenlősége eszméjének a húrját pendítette meg. Ez az eszme t. i. hogy a nő éppen olyan önálló egyén, mint a férfi, talán legfontosabb tana Butlernének. Minden nő, legyen nő a férfiak szemében, bármily lealacsonyított is az, legyen bár a szenvedélyeknek az eszköze s a bűnnek rabszolgája, mégis hozzá tartozik az emberiségnek azon typusához, melynek egy kiváló, szent, jellem az eszményképe. De nem csak ilyen szerencsétleneket fogadott házába Butlerné. Több megcsalt és szeretőjétől megvetett nőt, sok kétségbe esett anyát, kinek gyermekét az apa megtagadta, helyezett vissza a társadalomba. Gondozásba vette még a bűn útjára tért férfiakat is, és igyekezett meggyőzni őket arról, hogy nemesebb erkölcsi életet is lehet élni, mint amilyet ők eddig éltek. (Folytatása következik. KÖNYVISMERTETÉS BESZÉDEK ÉS IMÁK HÁBORÚI ALKALMAKRA. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: Dr. LENCZ GÉZA. I. KÖTET. últ év november elején jelent meg a fenti cimü mű, azt lehet mondani, hogy a lelkészek közkívánatára. Nem volt szándékom a nyilvánosság előtt ismertetni és bírálni. De mikor elolvastam a Protestáns Szemle folyó évi 1. füzetében az „Apró kritikák“ között (M. s.)-nek bántó közleményét, bizonyos ellenállhatatlan érzés serkentett, hogy az igazság érdekében apróra foglalkozzam a könyv tartalmával. Sőt nem is (M. s.)-nek kedvezőtlen véleménye bántott, hiszen egyénileg nem vagyok érdekelve, hanem teljes joggal fájhat minden igazságosan érző lelkésznek, hogy olyan tekintélyes irodalmi társulatunknak, mint a „Magyar Prof. Irodalmi társaság“, rendes havi kiadványában, a Protestáns Szemlében olyan nagyzoló, sértegető kritika lett megörökítve, mint (M. s.)-nek közleménye. A 288 oldalas könyvben igen sok jónevü egyházi írónk van 1—2 beszéddel vagy imával képviselve; püspökeink, espereseink, theol. tanáraink szivesen mentek segítségére dr. Lencz Gézának, hogy a kötet minél értékesebb, közhasznubb munkája legyen háborús irodalmunknak. A M. P. /. T. havi Szemléjében napvilágot láthatott olyan kritika, hogy „a többség jelentéktelen, színtelen, lapos, sötét, néha banális is, végtére a visszatetszésig megy egy-egy előadásban és beszédben, amelyekben nem találtunk egyetlen komoly, igazán mélyen átélt gondolatot, hanem csak semmitmondó, ízléstelen fecsegést“. Bizony szégyenlheti a Prof. Szemle szerkesztősége, hogy nincs különb kritikusa, mint aki ugyanezen kötet imádságainak bírálatát elüti egy rossz viccel, azt Írván róluk, hogy „majdnem kivétel nélkül azért nevezik magukat imádságoknak, mert az Istent „Te“-nek szállítják s itt-ott elmésen ki is oktatják a világok Urát a napi eseményekről“. Nem azért lettek a lelkészek és tanárok tagjai a M. P. I. T.-nak, hogy komoly folyóirat helyett „Mátyás Diák“-ot olvassanak. Dr. Lencz a kötet előszavában a kötet megjelenésének egyik céljául tűzte ki, hogy „magyar református egyházunknak hazafiságát megfelelő fényben mutassa fei“. (M. s.) ezt oda magyarázta, hogy csak „azért prédikálunk a háborúról, hogy lássák az emberek, milyen kitűnő hazafiak vagyunk mi prot. lelkipásztorok!“ De hogy ezen apró kritika, talán még fiatal írója minő könnyedséggel azonosítja magát a 26 éves múlttal dicsekvő M. P. I. T.-tal kitűnik ezen kritikáját bevezető szavaiból: „hála Istennek, jól érezzük magunkat, friss munkakedvvel megyünk az ujesztendőnek, mit V. D.-nek is őszintén kívánunk“. Ha így folytatja a Prot. Szemle még egy darabig, akkor ne csudálkozzunk azon, hogy a M P. I. T.-nak csak a belekényszerített vagy tanácsolt egyházi pénztárok lesznek tagjai! Mivel szent meggyőződésem, hogy (M. s.) kritikus a Háborúi alkalmakra írott beszédek és imák közül [|5[ régner pál dFszfestö PÁPA. 131 TEMPLOMOK FESTÉSÉRŐL SZÁMOS ELISMERŐ LEVÉL! — TÖBB KIÁLLÍTÁSON W/J VÄ KITÜNTETVE! — TÖBB PÁPAI ÉS VIDÉKI TEMPLOM RESTAURÁTORA! — EL- // CnM vállal szobák, termek művészi festését! — alapíttatott 1871-ben. W/Q, — CÍM- ÉS BETÜFESTÉSZET! — MODERN KIVITEL! — SZOLID ÁRAK!
