Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-25 / 4. szám
32. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. Nem szabad elfelejtenünk, hogy azóta, amióta a templomépítés ügyét megindítottam, elemi iskolákról is kellett gondoskodnunk, mert bérhelyiségben, az ó-kollégiumban voltak elhelyezve iskoláink. 1904-ben megvettük a gyönyörű Ajkay-féle 6200 Q-öles telket 60.000 koronáért. Itt építettünk három igen szép tantermet 30.000 korona költséggel. Ennek a megszerzése is mily nehezen ment. Igen értelmes, vezető emberek is ellenezték. Azt mondták, hogy megvételével tönkre teszem az eklézsiát. Most pedig mindenki azt mondja már, hogy ternót csináltunk vele. Igaz is. Ma a Tapolczán kívüli kertekért is kaphatnánk 45—50.000 koronát! Hát a Jókai-utcai rész a Tapolczáig mit ér? Bizony, nem adnánk oda 150.000 koronáért. Azaz hogy semmiért se, mert éppen ez kell nekünk is! Ami az építést illeti, igen-igen szeretném, ha 1917-ben, a reformáció négyszázéves évfordulóján fölszentelnénk a templomot. Egy tervezet van igen illetékes helyre benyújtva ; ha ez megvalósulhatna és ha a telket átadnák : akkor az előbbi kívánságom is teljesedésbe mehetne. Ha pedig ez a tervezet elutasíttatik, akkor legalább az alapkövet szeretném letétetni 1917-ben! Hogy gyülekezetem tagjai közt sokan vannak és nem is éppen földhöz ragadt szegények, akik nemcsak hogy nem buzgólkodtak, de egyenesen restek, sőt kerékkötők voltak, ezt a krónikás hűségével, nagy sajnálattal jegyzem föl. Részben ez is oka annak, hogy lassan haladunk. Mindegy, én mégis elégedett vagyok, Ott látom azon a szép téren keletről a nőnevelő-intézetet, délről a főiskolát és nyugatról (ezt már csak képzeletben) az új templomot. Látom, hogy mind a három hatalmas arányú, gyönyörű alkotás ott a — reményiem, majd így fogják nevezni — a Kálvin-téren! Jóakaratú érdeklődésedet és másokét is hálásan köszönöm. Kis József. jSj A drégelypalánkí ref. egyházmegye installációs közgyűlése. Irta Dávid Lajos nógrádverőcrei ref. lelkész. Múlt hó 17-én tartotta Nógrádverőczén a drégelypalánki ref. egyházmegye — miután a tiszviselői kar 10 éves mandátuma lejárt — az új tisztikar installálása céljából egybehívott „ad hoc“ közgyűlését Oroszy Jenő, majd Juhász Lajos esperesek és nádasdi Sárközy Aurél egyházmegyei gondnok elnöklete alatt. A „Jövel szent lélek Úristen“ 1. versének eléneklése, Oroszy Jenő esperes buzgó imája után Sárközy Aurél, az egyházmegye nagyérdemű gondnoka a gyűlés célját ismertetve, az egybegyült tagokat melegen üdvözölve, a gyűlést megnyitotta. Ezután Nagy István egyházi jegyző előadásában az esperesi jelentés tárgyalása következett, melynek során a közgyűlés fájdalmas megilletődéssel vette tudomásúl az egyházmegye régi, érdemes tanácsbirájának és ügyészének, Kallós Jánosnak és Fejes Istvánnak, a tiszáninneni ref. egyházkerület nagynevű püspökének elhunytát, egyúttal a boldogultak emlékét jegyzőkönyvben megörökíteni és a gyászbaborult hozzátartozókhoz részvétiratot intézni határozta el. Folytatólagosan a közgyűlés helyesléssel vette tudomásúl a tisztújításra vonatkozó jelentést, mely szerint gondnokká egyhangúlag újból nádasdi Sárközy Aurél Öméltósága, esperessé szótöbbséggel Juhász Lajos perőcsényi lelkész; jegyzőkké: Nagy István szokolyai lelkész és dr. Nagy Lajos tb. vm. főorvos ; lelkészi tanácsbirákká: Oroszy Jenő, Hollósy Károly, Kovács I. Kálmán és Nagy István; világi tanácsbirákká: dr. Kovács S. Endre, báró Nyáry Alfonz, Zeke Kálmán és Ponoczky Endre urak választattak. Ekkor ismét Sárközy Aurél gondnok emelkedett szólásra és szép szavakkal ecsetelvén a távozó esperes érdemeit és 6 évi működésének eredményét: az egyházmegye nevében meleg szavakkal búcsúzott el tőle, végül pedig indítványozta, hogy a távozó esperest: Oroszy Jenő urat válassza meg az egyházmegye örökös tiszteletbeli esperesévé, mely indítványát a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel el is fogadta. Oroszy Jenő úr a következő szép beszédben vett búcsút az egyházmegyétől: „Nagytiszteletü és tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés : Pár hét híján 6 esztendeje annak, hogy az esesperesi széket elfoglaltam. Gyenge volt a testem akkor, erős a lelkem ma is. Mikor az esperesi széket elfoglaltam, kijelentettem, hogy én az esperesi állást nagy méltóságnak tartom. Kijelentettem azt is, hogy nem másnak tekintem az esperest, mint „primus inter pares“. Ezt az elvet megvalósítani igyekeztem. Igaz, hogy nehéz körülmények között vettem át az esperesi széket, mert új rendszer, új viszonyok közt léptem be abba, amikor az esperesi hivatal valóban hivatallá lett. Éppen ezért nagyon sok új szokást kellett magának az egyházmegyének a múlttal szemben fölvenni és bizony nehéz volt a helyzetem, midőn az új szokáso-A.iapíttatott i864-ben. .A. vidék legrégibb és legnagyobb oipőüzlete Alapíthatott 1834-ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít.-— Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipöit és csizmáit. — Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.
