Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-08 / 6. szám

50. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. helyi községjegyzői kart és Bohozy Sándorné asz­­szonyt, akik fáradságot nem ismerve, lelkes kitartásuk­kal, közreműködésükkel és áldozatrakészségükkel igen jórészben hozzájárultak ahhoz, hogy az elért szép erkölcsi és anyagi siker bekövetkezett. Épp azért buzgó közremunkálásuk, buzdításul másoknak is, köszönettel feljegyeztetett és megörökíttetett. Egyháztörténet számokban. A magyar biro­dalom népességének hitfelekezeti viszonyai 1840—1910. Különlenyomat az Evangélikus Lap 1913. évfolyamá­nak 27—37. számaiból. Ilyen címen rendkívül tanul­ságos s a protestáns testvérfelekezetekre nézve a leg­nagyobb mértékben elszomorító tanulmányt bocsátott közre dr. Zimányi Dániel áll. főgimn. tanár. Az 52 lapra terjedő füzet vizsgálat alá veszi az 1840., 1850., 1857., 1869., 1880., 1890., 1900., 1910. évi népszám­lálásoknak a felekezetek erőviszonyaira vonatkozó számadásait s ezeket az adatokat lehető sokoldalú megvilágításba helyezi az olvasók elé. A következő kimutatásban kiemeljük a bennünket közvetlenül ér­deklő legfontosabb adatokat: Év A magyar bir népessége: Ref. Evang. Unit. 1840. 12,840.406. 1,846.844 1,006 210 47.280 1850. 13,191.553. 1,784.705 1,008.030 46.278 1857. 13,667 868. 1,828.043 1,008.540 49.039 1869. 15,417 327. 2,024.332 1,109.154 54.438 1880. 15,642.102. 2,031 803 1,122.849 55 792 1890. 17,349.398. 2,225.126 1,204.040 61 645 1900. 19,122.340. 2,423.818 1,280.070 68.005 1910. 20,744.744. 2.602.545 1,331.476 73.601 Százalékokban: Év Ref. Evang. Unit. R. kath. G. kath. G. kel. Izr. Prot. 1840. 1433 7 81 0 37 47-59 10 26 1773 189 2251 1850. 13 53 7 64 035 47-46 10-35 1788 2 79 2152 1857. 13-38 7-38 036 47 48 10 10 1790 302 2102 1869. 13 13 7-20 0 35 4866 1021 16 78 3*61 20 68 1880. 12 98 7 17 0 36 50-18 9‘57 15‘57 408 2051 1890. 12-83 6 94 0 36 50 84 9 61 15-17 4 18 20 13 1900. 12 67 6-69 0 35 51 49 9*63 14 63 442 19 72 1910. 12 54 6-41 0-35 52 09 9 74 14 32 442 19 30 Amint e táblázatból látható, az elmúlt 70 év folyamán mind a három protestáns egyház aggasztó visszaesést mutatott a felekezetközi erőviszonyok te­kintetében. 1840-ben átlagban véve a magyar biroda­lom minden 10.000 lakosa között 1433 ref., 781 evan­gélikus és 37 unitárius volt. Ma van — illetve az 1910.-Í népszámláláskor volt — minden 10.000 lakos között 1254 ref., 641 evang., 35 unit. A reformátusok visszaestek 1-79%-kal, az evangélikusok L4070-kal és az unit.-ok 0 02%-kal. A fejlődésnek ez az iránya, amely az elmúlt 70 év alatt a legnagyobb törvény­szerűséget mutatja, természetesen megváltozhatik, ten­denciája válhatik emelkedővé, vagy eshetik még roha­mosabban. Sajnos, változást csak a ránk nézve ked­vezőtlen irányban várhatunk. Ezeket a számadásokat a reverzálisok okozta veseteségek, a kivándorlás, az egykerendszer, a szektáskodás még igen kevéssé érin­tették. Mi lesz, ha a felekezetközi statisztikára ezek is rányomják bélyegüket ? Hát csakugyan az lesz a sorsa a hazai dicsőmultú protestántizmusnak, hogy a béke napjaiban csendesen elvérezve végtére jelentéktelen minoritássá törpül. — Zimányi értékes könyve, amely­nek eredményei két grafikonban szemlélhetők a kötet végén, 60 fillérért kapható az Evangélikus Lap szer­kesztőjénél Nagybörzsönyben (Hont m.). Szép ajándék. A tapolczafői ref. egyház a pápai ref. főiskola régiségtárának ajándékozta Vecseszéknek 1842-ben készült selyemzászlóját, melyet a Szűz Mária képe díszít. Tapolczafő ugyanis 1848. előtt több nemes községgel együtt külön törvényhatóságot alkotott Vecse­­szék néven, melynek örökös főispánja a győri megyés­püspök volt. A régi időben ugyanis ezek a vecseszéki prediális nemesek alkották a győri püspök bandériu­mát, melyet a haza védelmére tartozott kiállítani. Tapolczafő lakosságának nagyrésze ilyen prediális nemesekből állott. Az idők folyamán azonban több család elköltözött, mások pádig nem tudták felmutatni nemeslevelüket. Emiatt 1842-ben új adománylevelekért fordultak a győri püspökséghez, amit hosszas után­járással meg is nyertek. Úgy látszik, ez alkalommal készítették ezt a szép piros-selyem-zászlót, amely most a lelkész és tanító urak nemes buzgólkodása folytán méltó helyére, a főiskola gyűjteményébe került, ahol gondosan megőrizzük. A főiskola nevében az igazga­tóság ez úton is kifejezi köszönetét. Hangversenyt rendezett a pápai m. kir. állami tanítóképző-intézet tegnap este a Griff-szálló nagy­termében a következő műsorral: 1. Nyitány. Strausz : Nagy egyveleg a „Cigánybáródból. Előadta az intézet nagy zenekara. 2. Zoltai M.: Dal az édes anyámról. Énekelte az ifjúsági énekkar. 4. Szász K.: Bánfi Dénes csókja. Szavalta Szabó Ede növendék. 4. Michaelis : Kovács az erdőben. Előadta az ifjúság vonós zenekara. 5. Hoppe R.: Daloljatok! Énekelte az ifj. énekkara. 6. Szávay Gy.: Búcsú a szalmaözvegységtől. (Be­számoló.) Szavalta Lósz János növendék. 8. Eulenberg R.: Pétervári szánkázás. Előadta az ifj. teljes zanekara. Műsor után tánc volt. STELCZER KAROLY coo®»*®»»®®®»®«®© j műasztalas, oltárépíiő és templom-berendezési vállalata Snőr, Jíossuth £ajos utca 24-ik szám. □ s'c'ofon: 57?i: cjzámes elismerő nyilatkozat e téren készített kiváló munkálatokért. ______________ |s vs6e**ee*®9?os»et!

Next

/
Oldalképek
Tartalom