Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-04 / 1. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. 2. oldal. '■ Az új esztendőben* Irta Kis József. I. Az elmúlt esztendőt bátran mondhatjuk szeren­csétlen esztendőnek. Pangott az ipar, a kereskedés; inkább visszaesett, mint fejlődött a földmivelés ; min­den azért, mert a népek irigysége, kapzsisága, gyű­lölködése miatt Európa keletén egyideig dúlt a há­ború, másutt meg épp emiatt állandó nyugtalanság, bizalmatlanság, háborús készülődés kötötte le az anyagi erőt. Az elmúlt esztendőben valóban csak a legnemesebb, a legemberségesebb gondolkozású döntő tényezők tudták megmenteni a müveit Európát attól, hogy a háború rémei szerte mindenütt elszabadúlja­­nak benne és soha helyre nem hozható pusztítást vigyenek végbe. Attól azonban nem tudták megmen­teni társadalmunkat, hogy ép, egészséges, szakértő, dolgozni nem akaró emberek tízezrei munkahiány miatt hónapokon át és éppen téli időben nyomorog­janak, éhséggel és hideggel küzdjenek családjaikkal együtt. Hazánk két nagy vidékén az árvíz is rettenetes károkat, szinte elviselhetetlen nyomort szült. Ez az anyagiak mérlege. A háború azonban már az erkölcsi térre is át­játszik. Szép lett volna, ha igaz lett volna, hogy a háborút a balkán népek a török birodalomban jog­fosztott keresztyének fölszabadításáért, emberi jo­gaikhoz hozzájuttatásáért indították és vívták. De hát azért indították ? Volt ebben a háborúban erkölcsi igazságszolgáltatás ? A szerbek emberségesebbek, mint a törökök, igazságosabbak, méltányosabbak? Ki nem gondol bizonyos elkeseredéssel és a legnagyobb rész­véttel a hős bolgárok sorsára? Ez a háború, ennek leszámolása bizony nem emelte az erkölcsi érzületet; nem elégítette ki azt! A mérleg itt is veszteséget mutat. Belpolitikánkban se szűnt meg a gyűlölködés; sőt jobban dühöng, mint bármikor máskor. Az aztán csak természetes, hogy a zilált, nyo­morúságos anyagi helyzet, a vérengző háború ember­telenségei, a határtalan politikai gyűlölködés nem moz­díthatták elő, sőt egyenesen visszavetették a nép mű­velődését ; az erkölcsnek, a közgondolkodásnak csak ártottak. És mi ennél a pontnál érezzük magunkat érzé­kenyen sújtva. Ez már a mi területünk közelebbről. Az itt mutatkozó fogyatkozások, hiányok, amennyire sarkallják tetterőnket, annyira bénítják is. Bizony, a külső viszonyok nem kedveztek a mi munkánknak. „Kicsiny sereg" az még most is, ame­lyik a lelki javakat igazán tudja értékelni. „Kicsiny sereg“ az, mely hit által cselekszik. Kevés az az igaz ember, aki hitből él. Ne tévesszenek meg bennünket bizonyos külső jelek, amik inkább az állambölcsességnek, vagy a vallásos életben is megnyilatkozó hiúságnak és fény­űzésnek bizonyságai, vagy pusztán a megszokottság­­nak lélek nélküli cselekedetei. Még az se tévesszen meg, ha itt és ott és mind­egyre többfelé vannak olyan mozgékony egyesületek, ifjak és leányok, férfiak és nők között, amelyek a lelkek művelésének, nemesítésének szent munkájában elismerésre méltóan buzgólkodnak; ha vannak olyan egyesületek, amelyek ezt a munkát a népies irodalom terén is kezükbe vették. Mert mily csekély százalékát teszik az ezekben forgolódó egyének az 5, 10, 20, 50, sőt 70—80 ezer lélekből álló gyülekezeteknek ! Mily óriási velük szemben a holt tagok száma! Csak ak­kor látjuk ezt igazán, ha megpróbálunk elhelyezni egy-egy jó könyvet, akár csak egy — minden család­ban szükséges naptárt, vagy egy olyan néplapot, ami­nek a XX. század emberére nézve épp oly napi szük­ségletnek, vagy legalább vasárnapi szükségletnek kel­lene lenni, mint a testi tápláléknak ! Vagy amikor kér­jük azt az adót, azaz hogy inkább csak szerény hozzá­járulást, ami a gyülekezet szükségleteinek fedezésére kell, amiből ma már igen-igen sok egyháztagra nem esik több heti 4, 6, 8 fillérnél, lévén az egyházi tar­tozásuk egy évre 2, 3, 4 korona! Hát vájjon a vasárnapok és ünnepnapok meg­szentelésével dicsekedhetünk-e ? A főbb ünnepeken még megtelnek templomaink délelőtt, de vasárnapokon már a híveknek csak bizonyos hányada és rendszerint ugyanaz a hányada vesz részt az istenitiszteleten. Sok oka lehet ennek ; de az előkelőbbek, a presbiterek és a magasabb állásokon levők rossz példája nem éppen utolsó ok lehet! Nos, mit csináljunk ? 1 Elkedvetlenedve, elhány­juk a munka-eszközöket ? Vagy ha ezt, mert kenyérre van szükségünk, nem tehetjük: hát únottan robo­toljunk ? könyv- és papirkereskedő, a református főiskolai nyomda kezelője b. u. é. k. Pápa Fö-utca 21-ik szám NÉVJEGYEK ÍZLÉSES, SZÉP, TISZTA KIVITELBEN I GYORSAN KÉSZÜLNEK A PÁPAI REF. FŐISKOLAI NYOMDÁBAN. | MEGRENDELÉSEK KIS TIVADARHOZ PÁPA, FŐ-UTCA 2í. INTÉZENDŐK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom