Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-20 / 51. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1914. 418. oldal. deszkákká degradált fali olvasótáblákat rendbeszedni! A „munkatársnak“ és környezetének itt csak röviden vázolt viselkedése bizony a bairkatürelemig békesség szerető embert is kihozta a sodrából! Borza Mór ezeket a hetényi paróchiáról nem látta, nem hallotta, vagy csak szívesen elhallgatja ? Ellenben arra, hogy kedves öcscse és jó barátai miként törjék a borsot orrom alá, igen nagy gondfa volt és voltak jó tanácsai (scripta manent!!) a saját háza előtt való sepregetés helyett. Az eddigi illusztráció azt hiszem érthetővé teszi a legjámborabb olvasó előtt is azt, hogy, a lelkész és tanító között miért nincs és nem lehet jó viszony s van-e botorabb és fejetetejére állított, Aesopus meséjéből vett kivánalom annál, hogy a lelkész igyekezzék békeszerető lenni! tehát a bárány ne ingerelje a farkast. Ez valódi Borza theória! De igen tévedne, aki azt hinné, hogy Borza Mór lamentációjának lényege: a tanító anyjával való, égbe kiáltó bánásmód holmi francia izü revanche lenne, vagyis a tikkadt vándor által régóta szomjuhozott édes bosszú ! Ilyen gyarlóság távol van tőlem! Bárki által bár mikor betekinthető, vagy akár a Borza Mór tanácsbiró úr által a leközölt barbárságért emelendő fegyelmi panasz esetére készen tartott aktákból igazolni tudom, hogy eljárásunk jogos, törvényes volt minden vonatkozásában, mert külömben az egyházmegyei elnökség ezen eljárás alapjául szolgált egyhangú presbiteri határozatot meg nem erősítette volna. Egész más ez, mint amilyennek Borza Mór ecsetje kiszínezte, amidőn özv. Borzánéhoz intézett hivatalos átirataim neki legkapósabb kitételeit superlativusban citálja. Az egész nagy hü-hó lényege az, hogy a presbitérium az egyház különleges helyzetére tekintettel, amidőn helyi kölcsöneinek kamatját 3%-al emelték (évi 840 K) s az iskolába helyettest kellett állítani (600 K), de főként a hadbavonult tanítók illetményeit szabályozó 120.000. sz. miniszteri rendelet 4. pontja alapjánt azt határozta, hogy a nőtlen és gyermektelen tanító katonai szolgálatának tartama alatt a természetben való lakásért a benne lakó (harctéren alig húsz napot időzött augusztusban) honvéd tiszti fizetést» lakáspénzt, többféle hadi pótlékot élvező főhadnagy s jegyzői özvegyi nyugdijas, 100.000 (százezer) K-t meghaladó vagyonnal rendelkező anyja a lakásért fizessenek lakbért, vagy pedig bocsássák azt a fenntartó testület rendelkezésére. Olyan gavallérok még nem lehetünk, hogy ilyen fényes helyzetben levőknek ingyen lakást adjunk, bármily körmönfont jogcímet formálnak is hozzá! Ezen jogos és szabályszerűen hozott határozatot az egyházmegye elnöksége minden skrupulus nélkül helyben hagyta, ellene ugyan fellebbezési szándékot hangoztattak, sőt jelentettek be, de a fellebbezés elmaradt, a jogerősséghez tehát a legkisebb kétely sem fér. Van olyan Írásbeli nyilatkozat is, mely szerint a követelt lakbért birói letétbe helyezik, ennek megtörténtéről se tudunk. Határozatot pedig bár hol is nem azért hoznak és erősítenek meg, hogy papiroson maradjon, hanem, hogy végre is hajtassák. Midőn ennek folyományaként a már esedékes lakbérre vonatkozólag a fizetési meghagyást kiadtuk, akkor kezdődött azután a dacoskodás, ellenszegülés, a különböző forutnok és pártfogókhoz való futkosás, krokodil könynyek sírása. A jogerős határozatot ily módon kijátszani, megdönteni szándékozók ellen eljárhattunk volna a városi lakbérszabályzat értelmében, akár kilakoltatással is, akkor se lett volna benne semmi barbárság, hiszen „volenti non fit iniuriau. Nevetségessé engedjük tenni a fizető képességgel bírók renitenciája miatt a jogerős határozatot? Felterjesztésünkkel püspöki rendeletet provokáltunk és nyertünk, hogy mitévők legyünk? Ennek alapján történt volna a lakbérnek a tanítói fizetésből való levonása s miután az a lakásbérrel adós anya kezéhez lett volna kifizetendő, tehát semmi felháborító dolog abban nem rejlett, — módjában állandóit azt a visszatartott lakbérből fiának pótolni. Hogy ez novembertől kezdve csak részben foganatosítható, azt a tanítói fizetéskiegészítési államsegély komplikálja. De történjék bármi, az egyházat és a jogerős határozatot ilyen gazdag egyének által kijátszatni nem engedjük. Azt hiszem, hogy érdemes itt azt is megemlíteni, miszerint a szóban forgó lakóink a városban másutt béreltek egy háromszobás lakást, tehát ők maguk igen bölcsen tudják, hogy ami lakásunkhoz való kapaszkodásuk, követelődzésük semmi jogalappal nem bir és a makacskodásnak előbb-utóbb az lesz a vége, hogy abban a lakásban fognak majd lakni, amiért tényleg fizetnek is! Ez hát az a curapasztorálist megszégyenítő és felháborító eset, amit Borza Mór a rokoni szemüvegen keresztül agyon vizsgált, bő lével feleresztett és fantáziájának garnirungjával körülrakott, hogy nagyobb legyen a hatás és elszörnyülködés! Pl RÉGNER PÁL dFszfestö PÁPA. 131 (w* TEMPLOMOK FESTÉSÉRŐL SZÁMOS ELISMERŐ LEVÉL! — TÖBB KIÁLLÍTÁSON W//J YÄ KITÜNTETVE! — TÖBB PÁPAI ÉS VIDÉKI TEMPLOM RESTAURÁTORA! — EL- // VÁLLAL SZOBÁK, TERMEK MŰVÉSZI FESTÉSÉT! — ALAPÍTTATOTT 1871-BEN. — CÍM- ÉS BETÜFESTÉSZET! — MODERN KIVITELI — SZOLID ÁRAK! Ír ------ ------------------ , ---------- — — • - -■ ------------ ■ ' - ----------------------------------------------------------------------------------------------
